Becsapódás
Szabina még napfelkelte előtt telepedett le a gép szárnyára, hogy a többiektől végre levegőhöz jusson. Hajnalodott, a napfény megcsillant a dűnék gerincén. Tökéletes imázsfotó lett volna a Neckermannak, például egy tevekaraván sziluettjével a középpontban. Ehelyett egy lány guggolt a gerincen Rodin-pózban, és erős sugárban pisált. Azt hitte, még mindenki alszik. Szabina lehúzta a pólóját, majd hitetlenül felbillentette a napszemüvegét a pisilő csajszi látványára.
A napsugaraknak időbe tellett, mire kiolvasztották a megdermedt acélszerkezetet. Egy olyan magánrepülő roncsán napozott, amivel a gazdagok valamelyik Isztánba repülnek gázüzletért vagy Ibizára, hogy kokainba és félvér csajok fenekébe fúrják az orrukat. A géptest körülbelül a kétharmadánál tört ketté, darabjai elsodródtak egymástól a homokban. Az elülső rész – ahol a pilótafülke is volt – enyhén belefúródott egy buckába, így jobb szárnyát elnyelte a homok. A bal oldali szárny pedig úgy meredt az ég felé, mint egy gyorsúszó karcsapása. Ezen a szárnyon napozott Szabina. Magára kent egy tubus naptejet, és feltette hatalmas napszemüvegét. Előző nap talált egy régi Sony walkmant, a sárga műanyag háza ment a sivatagi tájhoz. Legnagyobb meglepetésére elem is volt benne, és működött a szerkezet. A Play gombot lenyomva Jennifer Lopez egyik korai albuma szólalt meg. Micsoda retró, gondolta Szabina. A lüktető zenére eszébe jutottak a baleset képei. Olyan gyorsan történt az egész, hogy felfogni sem volt ideje.
Ha a csomó göncöt nem számoljuk, hét prosti, két pilóta és négy karton Evian ásványvíz landolt tegnap a sivatagban. Kész csoda, hogy néhány karcolással megúszták. A pilóták sajnos nem voltak ilyen szerencsések. Meghaltak a becsapódás pillanatában. A temetésükről este akartak intézkedni, miután kifújták magukat, és kicsit lehűlt a levegő. A fülke borotvaéles merevítőlemezei felsliccelték a szoknyájukat. Ez a stílus tőlük nem is lett volna idegen, de nem mindennapi kurvákról volt szó. Szabina azon tűnődött, ha becsukja a szemét, talán elalszik, és csendben szénné ég a napon. Vagy kiderül, hogy az egészet csak álmodta. Az álmok jó dolgok, szeretett álmodni. Egyszer olvasott egy verset, ami egy öreg kínai bölcsről szólt. Nem emlékezett pontosan a nevére, valami Dzsumandzsinak hívták. Ez a Dzsumandzsi egy lepkéről álmodott, ott repkedett és illegette magát a vénember örömére. Aztán lassan kezdett rádöbbenni valami varázslatos és rémisztő dologra: valójában ő és a lepke ugyanaz a lény. Amit álmodik, az a valóság. De biztos ez? Kinek az álma volt valójában? Miután felébredt, hosszú ideig töprengett ezen. Addig tűnődött, hogy a végén elbizonytalanodott. Vajon ő álmodja a lepkét vagy a lepke álmodja őt? Nem tudott egyértelmű bizonyítékot szerezni, sem az egyik, sem a másik lehetőségre. Eközben a repülőgép jobb szárnya már átforrósodott és lövellni kezdte magából a meleget. Percek alatt nedves lett a combja, a talpa, a hónalja, még a bugyija is. Pedig csak egy aszott kínai fazon járt a fejében. Nem mindegy, hogy én álmodom az 50 fokot vagy ő álmodik engem, jutott eszébe, és mosolygott. J-Lo hangja közben érzelmesről szexire váltott. Egyre jobban megijesztette az a nyugalom, ami eluralkodott rajta. Nem volt ez normális attól az embertől, aki nemrég élt át egy légikatasztrófát. Érezte, hogy mindjárt pánikolni kezd. A távolból éles hang rázta fel.
Szabina, hol vagy? – kérdezte egy magas hang. Ismerte már. Bár ne ismerte volna. Szabina, hova bújtál? – kiabált tovább a hang. – Összeültünk a lányokkal, szóval, kérlek, csoszogj ide te is, ne kelljen könyörögnöm.
Órákkal később, mikor meggyőződtek arról, hogy életben maradtak, tegnap máris ez a hang hívta őket a roncsok közül. Határozott volt és kemény, mint egy osztályfőnök. Csak az osztályfőnökök nem jártak 130 centis lábakon és nem volt olyan tekintetük, ami átütött egy betonfalat is. Megszámolta a túlélőket. Volt, akinek a haját is megsimogatta, volt, akit felpofozott, hogy ne hisztizzen annyira. Ott állt a homokban mezítláb, a piszkafa lábain és smink nélkül sem látszott rajta a félelem. Rajonghatott volna érte, de kezdettől fogva gyűlölte. Ez Laura hangja volt.
Muszáj volt felkelnie, különben ráégett volna a fékezőszárnyakra. Amikor földet ért, elmerült a tűzforró homokban. A sivatag érzésre nem különbözött a balatoni markológépekkel összehordott beach-bárok hangulatától, csak itt nem voltak koktélok, sem medence, és a látóhatárig terjedt az odahányt homok. A vízporlasztó ventilátorok is hiányoztak, amik hűvös permetet fújtak a fiatal testekre. És főleg sehol nem szólt a veretős techno, amitől az ember sejtfala is megreped. Csak a szél zúgott, ahogy áthordta a finom homokot egyik dűnéről a másikra. A lányok egy kupacba gyűltek Laura előtt, és mindannyian próbáltak árnyékot keresni a repülőgép oldalában. A vezérlány enyhén berogyasztott lábakkal állt, és várta, hogy végre mindenki abbahagyja a tetvészkedést. Érdekes dolog, hogy mi alapján választ vezetőt egy közösség. A legtöbbször elég a határozott fellépés, az „én akarok lenni” erőszakos kijelentése, és máris nem marad a nép törzsfőnök nélkül. Az emberek sokszor egyszerűbbek, mint gondolnánk. Szabina lassan közeledett feléjük, a homokban nehéz volt a járás, pokolian égette a lábát. Az öt lány kíváncsian nyújtogatta a nyakát Szabina felé. Senki sem ismerte a másikat korábbról, de máris klikkesedés alakult ki, mint az iskolában. Végre itt vagy közöttünk, drágám! – mondta Laura fennhangon. Foglalj helyet, mert most, hogy így életben maradtunk, meg kell beszélnünk, hogy mit fogunk csinálni.
Bocs, hogy késtem, de nem hallottam, hogy kiabáltál. Képzeljétek, találtam egy régi walkmant a roncsok között, és még működik. Egy Jennifer Lopez-kazetta van benne, azt hallgattam – mondta Szabina a fejhallgatóval a nyakában. Felmutatta a sárga Sonyt is. Nevetés futott végig a társaságon.
Örülök, hogy jól szórakoztál, de most fontosabb dolgokat kell megbeszélnünk. Szerencsére minden lány épp bőrrel megúszta. Vannak kisebb-nagyobb sérülések, amiket majd mindjárt ellátunk. Viszont először szeretném, ha egy kicsit magunkról is beszélnénk. Hiszen fingunk sincs róla, hogy ki mellett ülve sikítoztuk végig az elmúlt 1 órát. Be kellene mutatkoznunk egymásnak, mert a gépen mindenki a telefonját nyomkodta. Haladjunk sorrendben, mondjuk az óramutató járása szerint, álljon fel mindenki, és mondjon magáról pár mondatot, csak hogy ne kelljen hülye kérdésekkel bombáznunk a másikat, hogy hány éves vagy, mi az aszcendensed, meg ilyesmi – nevetett Laura. A lányok kuncogva egymásra tekintgettek, egyik sem akart első lenni az ismerkedési napon.
Jeleket is választunk majd magunknak, mint az oviban? Mert akkor én túró rudi leszek! – sivítozott egy cigányképű lány, azaz fiú… Laura várakozóan karba tette a kezét. Ha már van egy ilyen szereplős barátnőnk, akkor kezdje ő a dolgot. Gyerünk, jópofa, csacsogj magadról a többieknek! – nógatta Laura. A cigányképű eddig törökülésben ült a homokban, és felkérésre azonnal talpra ugrott. Láthatólag nem voltak gátlásai a nyilvános szerepléssel kapcsolatban, bár a mozdulatai valahogy eltúlzottnak tűntek. Mintha olyan csakazértis módon akarna bizonyítani valamit a többieknek.
Sziasztok, Balogh Márió vagyok, művésznevemen Lady Capucíner. Szólítsatok is így, ha kérhetem. Amikor végignéztetek rajtam, biztos észrevettétek, hogy nincsenek olyan szép cicijeim, mint nektek, sem olyan hegyesre vágott kis puncikám, de ami késik, nem múlik, drágáim! – nevetett affektálva. A nyócból jöttem, ezelőtt egy melegbárban voltam énekesnő, csak hát a számlák, meg lógtam egy-két zűrös faszinak, így jött ez a dubai-i meló. Ha gondoljátok, majd énekelhetünk, egész tűrhető hangom van – mondta mosolyogva, miközben a fehér fogai csak úgy szikráztak. Beszéd közben a jobb kezét lecsüggesztette, a másikat pedig csípőre tette, így félig kihívó, félig bolondos benyomást keltett. Nem volt pösze, de beszéd közben akaratlanul is rájátszott, mintha folyamatosan felül akarta volna írni a férfitest kódját, amibe beleszületett. Magas volt, az ágyékai és a végtagjai csontosak, ehhez egy olajosan csillogó latex miniszoknyát viselt és hozzá egy Jézust ábrázoló toppot, amin a Megváltó dévajul kacsintott. A parókával nem bajlódott, de a szeme és szája ízlésesen volt kifestve. A monológja nagy sikert aratott, a lányok megtapsolták a produkcióját.
Köszönjük meg a Ladynek ezt fantasztikus bemutatkozást, még tuti a szavadon foglak az énekhangod miatt. Remek. Szóval… ha másnak nincs kérdése, nekem azért lenne egy – mondta Laura.
Mi lenne az, szivi? – sziszegett a Lady.
Miért választottak ki az arabok egy transzi csajt egy ennyire pénzes melóra?
Ízlések és pofonok, bébi. Na de most mondd meg, láttál már ilyen dögös roma csajt, mint én, hogy basszalak meg? – kérdezte nevetve.
Nevettek a többiek is. Ami igaz, az igaz – dünnyögte Laura.
Borítófotó: 1.bp
