a haverokról, akik mindig ott vannak
úgy nézek rád,
mint Pilátus a krédóra:
még csak nem is ismerlek,
de már tervezik,
hogyan fogok beléd kerülni.
bizonytalan szerelmes
úgy nézek rád,
mint óriáskerék a városra:
fentről minden apró igénytelenség
gyönyörű, bagatell romantika.
mindkettőnknek jobb,
hogy alacsonyabb vagy nálam.
félreértett történelem
úgy nézek rád,
mint hunok a történészekre:
te mély meggyőződéssel mondod,
egyszer majd fontos lesz,
hogy ismertük egymást,
nekem viszont fogalmam sincs,
ki vagy valójában.
szerepjáték
úgy nézek rád,
mint néma bölcs a humoristára:
tudom, hogy ez az egész performansz
komplexusos és bőbeszédű,
és bipoláris,
és mindent túlkompenzál.
először szomorú,
aztán vicces,
aztán megint szomorú.
addig megy így,
amíg szerepet nem cserélünk.
akkor vicces lesz először,
és akkor épp majd te tudod azt,
amit én nem.
növekedéstörténet
úgy nézek rád,
mint kamaszlány az esőre:
melletted senki nem látja,
ha sírok.
mesélhetnél az ok-okozati összefüggésről
felnövés és unalom között.
ha felnövök,
unnom kell-e a biztonságod,
és ha unom a biztonságod,
felnőttem-e?
a szerelmes
úgy nézek rád,
mint kiskutya a széjjelhagyott zoknikra:
nem is tudom, melyik részed vegyem
először a számba.
a (majdnem) megvilágosodott
úgy nézek a jógaoktatóra,
mint konzervdoboz a folyóra:
vigyen innen minél messzebb.
aztán jusson eszembe,
hogy a jógaoktató nagyon
környezettudatos,
és bukjon meg a hasonlat.
mert a lényeg amúgy
a folyamatos jelen lenne,
vágyódásmentesen,
ahogyan a kíváncsi és ambiciózus
tanítványok sosem fogják tudni.
ne hasonlítsam
magam máshoz,
mert az úgysem lehet soha
elég pontos, és az
alkalomhoz illő,
hála istennek,
vagy akinek akarod.
Borítófotó: Analytics India Mag
