Azt a fekete címkéset. Meg bort, literest. Jó lesz, mondta Tamás, apám is ezt issza. Ilyen bort? Igen. Meg ilyen pálinkát.
Mikor kiléptek a boltból, Lacika bedugta a kisebbik üveget a kabátja alá, a másikat meg a barátja kezébe nyomta, és az arcába sziszegett, hogy tedd el. Nem akarta, hogy lássa bárki ismerős. Még visszamondják az anyjáéknak, aztán kitör a botrány, mint amikor a Révész utcai sarki ház oldalsó, nyitott ablakára dobtak célba kővel. Csak szórakoztak, nem akartak semmi rosszat. De a romos kis házban lakó öregasszony valamit meghallhatott, belépett a kamrába, az egyik kő meg képen találta. A fia járta végig a szemközti lépcsőházakat, melyikbe is futott be az a három rohadék. Janó azóta nem járt velük soha. Először eltiltották a bandától három hónapra, aztán meg el is költöztek. Nem azért, mert ilyen hülyékkel haverkodott, hanem mert az apja összejött valami kis kurvával, és eladták a harmadik emeleti lakást.
Rendszerint az óvoda kertjébe másztak be, ha inni akartak, ott volt a vár, ahol azok sem látták őket, akik az átjárón keresztül gyalogoltak. Itt kényelmesen elfértek. Tamásnál volt cigi, Lacikánál meg pucér nős újság. Ittak, fújták a füstöt és nézték, milyen csöcse van a csajoknak.
Szerinted az osztályban kinek van a legnagyobb, kérdezte Lacika. Tamás vállat vont. Siket Jolinak, bökte ki végül. Micsoda? Hát az bolond, eddig háromszor bukott. Még olvasni sem tud. És? Nem az számít. Joli már vagy tizenhat éves, neki dolgoznia kellene, nem itt üldögélni a hatodikban. És te melyik tanárnőt kapnád el? Lacika eltűnődött. Éva néni nem volt szép, de tavaly érkezett hozzájuk, frissen végzett az egyetemen. Neki jó segge van, közölte. Fent viszont lapos, húzogatta a száját Tamás. Erzsike nénihez mit szólsz? Ő már nagyon öreg, van vagy negyven éves. Az még nem olyan öreg, tiltakozott Lacika. Dehogynem, de nem számít, mert akkora bimbója van. Mekkora? Nagy. Te mikor láttad? Mikor Feri bácsit helyettesítette. Melyiket? A tesitanárt, hát melyiket. Ott állt a pálya szélén, fújta a sípot, és esküszöm, mindene látszott, mert nem volt rajta melltartó. Te tényleg nem láttad? Nem, mert én nem tornáztam szerdán, fogorvoshoz kellett mennem. Tényleg, bocs, ezt megszívtad, ennyi értelme volt ezen a héten felkelni reggel.
Mire ideértek, elfogyott a bor. Tamás szerint fordítva kellett volna inni, előbb a töményet, aztán a bort, de Lacika azt mondta, ő a cseresznyétől lehet, hogy hányni fog. Olyan a szaga, mint az arcszesznek. És? Az szerinted rossz? Nem rossz, de amit apám a képére ken, azt én nem innám meg. És amit anyád képére ken, azt lenyalnád? Barom állat, mondta erre Lacika, és próbálta gyomron vágni Tamást, de az elkapta az öklét. Befejezted? Be, lihegte a kisebb srác. Jó, mondta erre Tamás és egy húzásra megitta a kétdecis cseresznye felét.
Erős, ugye, kérdezte Lacika, és bár legszívesebben hagyta volna a francba, arra gondolt, a legrosszabb esetben rókázni fog. Végül nem ment le egyben, csak négy részletben. Nem hányt, de mire átmásztak a kerítésen, kezdte érezni azt a szédülést, amit annyira várt.
A lámpák már égtek, és ahogy viccesen nagyokat léptek az ilyenkor már elhagyott épületek kerítése mellett, árnyékuk részegen imbolyogva hol követte őket, hol lemaradt tőlük.
Borítófotó: Needpix
