A Csillagok háborúja az évtizedek során olyan mitológiává érett, amelyet George Lucas már nem akart tovább vinni, és az új „tulajdonos”, a Disney sem volt képes méltó módon bővíteni, a mindent lezárni hivatott Skywalker kora ráadásul meg is gyalázza azt.
George Lucas több, klasszikus mítoszból és folklórtörténetből építkező 20. századi mesének szánta az 1977-es Csillagok háborúját, ám A Birodalom visszavág és A Jedi visszatér epikus családtörténetté bővítették Lucas posztmodern pastiche-át. Akár a birodalmi rohamosztagosok az uralkodó mellett, úgy sorakoztak fel rajongók milliói a Star Wars-mitológia mögött, és nemzedékek nőttek fel saját készítésű fénykardreplikákat lengetve, John Williams kiváló filmzenéjét dúdolva, Darth Vader hörgését imitálva. Rengeteg könyv, videojáték és egyéb, Star Warshoz kapcsolt termék keletkezett az utóbbi 40 évben, úgyhogy George Lucasra és a brand új tulajdonosára, a Disney-re is hatalmas teher és felelősség nehezedett, Lucas bevallottan ezért akart szabadulni „gyermekétől”.
A Csillagok háborúja nemcsak aranytojást tojó tyúk, hanem halálos csapda is.
Halálos csapda, mert a Star Wars-fanatikusok keményen és tömegesen vétózzák meg azt, ami nem nyeri el a tetszésüket, amit blaszfémiának tartanak. Elég csak az előzménytrilógia Jar Jar Binksét és a kis Anakin Skywalkert megformáló Jake L. Lloydot övező gyűlöletre gondolni, de a Rian Johnson által rendezett VIII. rész is kapott hideget-meleget Luke Skywalker karakterének árnyalása és az Erő-filozófia sajátos értelmezése miatt.
A negatív reakcióktól megrémülve a Disney pánikszerűen próbált újra megfelelni az ortodox rajongóknak, ennek a gyáva „fanservice”-nek lett az áldozata a Skywalker kora.
Snoke likvidálása után Kylo Ren lett az Első Rend vezető embere, aki megszállottan ügyködik azon, hogy újraépítse a Birodalmat, ugyanakkor lelke mélyén még mindig vívódik az ellenséges oldalon álló családja és a sötét oldal között. Terve sikeréhez kulcsfontosságú lehet az Exogol nevű, kihaltnak hitt és a térképekről is letörölt ősi Sith-bolygón tanyázó egykori császár, Palpatine, aki – hogy, hogy nem – túlélte A Jedi visszatért, és cirka harminc év alatt egy akkora flottát épített, hogy azzal az egész galaxist le lehetne igázni. Palpatine természetesen az „új reményt”, Reyt követeli Kylótól a csillagrombolókért cserébe. Közben Rey nyakig benne van Jedi-tréningjében, amelyet Leia mester (!) vezet. Ez félbeszakad, mert egy kémnek köszönhetően a maroknyi elcsigázott harcosból álló Ellenállás tudomást szerez az egykori császár tervéről.
A fiatal lány nem várja meg, hogy ellenségei eljöjjenek érte, hanem maga kívánja megkeresni és megölni Palpatine-t.
Eközben persze kiderülnek olyan sötét titkok, amelyek miatt Rey önbizalma és küldetéstudata meginog. Hányattatott sorsú projektről van szó, amelyhez eredetileg a Jurassic Worldöt dirigáló Colin Trevorrowot kérték fel rendezőnek, ám kreatív konfliktusok miatt két évvel ezelőtt felbontották a szerződését. Helyét J. J. Abrams, Az ébredő Erő direktora vette át, és mintegy az ő feladata volt, hogy a rajongókat nagyon megosztó Az utolsó Jedik után „gatyába rázza” az új Start Wars-trilógiát. A kaotikus keletkezéstörténet és a kényszeres „hibajavítás” miatt nem csoda, hogy a Skywalker kora az egyik leggyengébb Star Wars-epizód lett.
Nagyon nehéz feladat felidézni a Skywalker kora pozitívumait, mert a sűrű cselekmény inkább lapos, semmint emlékezetes jelenetekből áll.
A IX. részben minden jó ötletre jut legalább két, arcpirítóan rossz is. Például remek drámai potenciállal bírt a jelenet, amelyben Rey dühében felrobbantott egy szállítóhajót a kezéből előtörő villámokkal, és a nézővel együtt azt hitte, hogy egy bajtársa meghalt miatta. Ám J. J. Abramsék nem sokkal később értesítenek minket arról, hogy az egy másik hajó volt! Ez pedig jellemző a film egészére: az alkotók görcsösen ügyeltek arra, hogy ne öljenek meg kulcsfontosságú „jó” karaktereket, és akár egy jeleneten belül is egymásra halmoznak két-három olyan fordulatot, amelyek roncsolják a drámainak indult jeleneteket. Minden, ami az előzetesekben érdekesnek tűnt, az a két és fél órás filmben jobb esetben is szürke, unalmas illetve kihagyott ziccer.
A legfájóbb hiba mindenképp Kylo és Rey kapcsolatának ellaposodása. J. J. Abrams és Rian Johnson roppant érdekes kapcsolatot alakítottak ki a két Erőhasználó között az új trilógia első két filmjében: talán kölcsönös férfi-nő vonzalom, de mindenképp maga az Erő köti össze őket. Abrams mintegy lóhalálában próbálja őket összeboronálni a IX. rész utolsó harmadában, vagy inkább csak az utolsó közös jelenetükben. Ám hiába kerülnek ismét közeli kapcsolatba az Erő által, nem működik közöttük a kémia. Hiába csapnak össze többször is a cselekmény során, konfliktusukban semmi dráma nincs, ami részben pont abból fakad, hogy fénykardjuk túl sokszor feszül egymásnak, és küzdelmeik párbajról párbajra egyre kevésbé érdekesek.
Abrams amúgy sem nagyon időz el a karakterépítésnél, hanem vágtat előre, hogy végre lezárhassa a Skywalker-sagát.
Így megalapozatlan és légből kapott Rey és az egykori császár konfliktusa, ahogy rendkívül összecsapott Kylo és az exuralkodó szövetsége. A film nagy vesztese egyértelműen Kylo Ren, illetve vele együtt az amúgy kiváló Adam Driver, aki szabályosan kínlódik a gyengén megírt antihős megformálásával.
A karakter csak árnyéka egykori önmagának, és kiszámítható pálfordulása bántóan hiteltelen, sőt giccses és melodramatikus.
Elcsépelt, légből kapott érzelmi motivációt adnak neki egy gyűlölettel teli összecsapás közben, amelyben éppen Rey sötét oldal felé sodródása lett volna a logikusabb fordulat. A Sith-ek bosszúját sokan kritizálták, mert bár Anakin Skywalker áttérése a sötét oldalra elő volt készítve, de maga a pálfordulás rosszul lett megvalósítva. Ám Kylo megtérése felől visszatekintve Anakin Darth Vaderré válása jelentősen felértékelődik.
Továbbá teljesen érdektelen Az ébredő Erőben remekül megalapozott Poe és Finn figurája,
de az olyan nagy öregek, mint Leia (a 2016-ban elhunyt Carrie Fishert a VII. részből kivágott jelenetek integrálásával és CGI-trükkökkel „hozták vissza”) vagy Lando is csak rajongócsalogató háttérdíszletek ebben a történetben. Sőt Leia figurája már kifejezetten kínos. Egyrészt J. J. Abrams a lehető legsutább módon szőtte tovább Az utolsó Jedik ellentmondásos fordulatát, miszerint a hercegnő is Erő-érzékeny (ebben a részben már megtudjuk, hogy Jedi-kiképzést is kapott), pusztán azért, hogy Reynek legyen egy mestere. Másrészt
Leia és Lando megnyilvánulásai felületes álbölcsességekre vannak redukálva.
A IX. rész legkínosabb figurája egyértelműen a feltámasztott (leklónozott?) Palpatine, akiből a forgatókönyv írói kiszipolyoztak mindenféle értelmes motivációt, és a legostobább gonosszá tették meg, aki ugyanazokat a mondatokat ismételgeti, amelyeket már A Jedi visszatérben is hallhattunk tőle. Mivel hirtelen lett visszahozva, és még annál is hirtelenebb módon vált az új trilógia fő-főgonoszává, így
teljes mértékben súlytalan karakter, akin az sem segít, hogy hatalmas erejével egész flottákat tud elsöpörni.
Egy átlagos szuperhősfilm sablonos főgonoszára emlékeztet, így nem meglepő, hogy a végső összecsapás Jó és Rossz között a DC-féle Az Igazság Ligája legrosszabb jeleneteit juttathatja eszünkbe. Továbbá izzadtságszagú, légből kapott magyarázatot kapunk arra, hogy ki volt Snoke, és mi köze Palpatine-hoz. Az pedig már-már a legrosszabb szappanoperákba illik, ahogyan Reyt Palpatine-hoz kötik. És ami a legfontosabb: a császár visszatérésével Darth Vader szívszorító áldozathozatala és önmegváltása teljesen értelmetlenné, illetve talajvesztetté vált. Úgyhogy valójában nem a Luke karakterét dekonstruáló, majd rekonstruáló Az utolsó Jedik, hanem a Vader / Anakin hőstettét hatálytalanító, így A Jedi visszatér legfontosabb fordulatát meggyalázó Skywalker kora a nagy mítoszromboló film.
A sietés és a rajongói vágykielégítés kényszere miatt a Skywalker kora mint látványfilm is gyenge alkotás.
Az ismerős és az új helyszínek persze önmagukban látványosak, például a Sith-ek sötét ereje által áthatott Exogol bolygó és a Sith templom nagyon hangulatosak, ahogy a birodalmi roncsokkal beterített Endor hold, a Kef Bir is mutatós. Viszont a kardpárbajok ebben a részben rendkívül unalmasak, egyrészt azért, mert túl sok van belőlük, másrészt azért, mert egyszerűen nincsenek elég izgalmasan tálalva. Az ébredő Erő és Az utolsó Jedik összecsapásai azért is voltak emlékezetesek, mert egyrészt megfelelően elő lettek készítve (lásd előbbi film remek fináléját, vagy a VIII. rész Snoke-os leszámolási jelenetét), másfelől a kiváló koreográfiákat mintegy „testközelből” rögzítette a kamera.
Ez a mozi többnyire megelégszik unalmas totálképek sorjázásával, vagy épp ellenkezőleg, a párbajokat tönkretevő túl közeli képekkel.
A kötelező záró csatajelenet meg azért is sikerült minden korábbinál unalmasabbra, mert tele van logikátlanságokkal, hajmeresztően buta momentumokkal („lovasroham a csillagromboló tetején”), és negyven év alatt amúgy is elhasznált sémává vált, hogy (majdnem) minden Csillagok háborúja-filmet epikus csatával kell zárni, ha Halálcsillagok és Palpatine-ok potyognak is az égből.
Egy gyönyörű és katartikus lezárást kellett volna kapnunk, ami méltó módon kerekíti le George Lucas 40 évvel ezelőtt elkezdett történetét. Ellenben
a Skywalker korából csak az a félelem és rettegés sugárzik, ami a Disney fejeseit hatalmába kerítette
a merész és formabontó Az utolsó Jedik után érkezett csőlátású rajongói reakciók láttán. Persze a IX. rész is próbál hozzátenni az Erő-legendáriumhoz a maga gyáva módján (lásd a Kylo és Rey között létrejött Erő-kapcsolatot, a gyógyítás és a kvázi teleportálás képességét), ám összességében egy modoros Csillagok háborúja-film, amit a legotrombább módon teletömtek nosztalgikus jelenetekkel, amelyeket látva
az ortodox fanok elégedett mosollyal az arcukon távozhatnak a mozikból, mindenki más viszont joggal érezhet hatalmas ürességet és csalódottságot.
Aki valami igazi újdonságra vágyik Star Wars-témában, az jobb, ha a 30 perces epizódokban adagolt The Mandaloriannel próbálkozik, ami teljesen új perspektívából mutatja be a messzi-messzi galaxist.
Star Wars: Skywalker kora (Star Wars: The Rise of Skywalker), 2019. Rendezte: J. J. Abrams. Írta: J. J. Abrams, Colin Trevorrow, Chris Terrio, Derek Connolly. Szereplők: Daisy Ridley, Oscar Isaac, Adam Driver, John Boyega, Ian McDiarmid, Mark Hamill, Carrie Fisher, Domhnall Gleeson, Richard E. Grant. Forgalamzó: Fórum Hungary.
