A debreceni underground zenei színtér egyik legaktívabb résztvevője és alakítója, Bíró Kornél Bécsbe költözött, és vele együtt a BOM névre keresztelt egyszemélyes zajzenei projekt is. Ottani tapasztalatairól és új projektjeiről kérdeztük.
KULTer.hu: Mozgalmas időszakon vagy túl. 43 év után elköltöztél Debrecenből, és most Bécsben próbálod megvetni a lábad. Miért hoztad meg ezt a döntést?
Igen, valóban a 2019-es év vége eléggé erősre sikeredett. Még a nyár környékén kezdett bennem körvonalazódni, hogy szeretném magam egy másik, nagyobb városban kipróbálni, ahol a zenei élet más szinten zajlik. Mivel Magyarországon Debrecennél csak Budapest nagyobb, azonban én ott különösebben sosem éreztem jól magam, így mást választottam.
Európában két nagyvárost szeretek, és tudnám azokat otthonomnak elképzelni. Az egyik Berlin, a másik Bécs.
Berlint nagy falatnak éreztem, mivel ott jóval kevesebb embert ismerek, valamint nehezebb munkát és albérletet találni. Bécsben több emberrel, zenésszel van kapcsolatom, valamint a fejem fölé fedőt is eléggé gyorsan sikerült szerezni. Mire mindent lerendeztem otthon, hogy lehetőleg lezárva hagyjam a dolgaimat, reálisan az év elejét lehetett kijelölni a költözésre.
KULTer.hu: Zenészként és kultúraszervezőként látsz különbséget a hozzáállás és a mentalitás tekintetében a bécsi és a hazai zenei szcéna között?
A bécsi zenei világ rendkívül sokoldalú. Voltam már iszonyatosan jó autentikus blueskoncerten, de eljutottam egy Tankcsapda-koncertre is (köszönet a jegyért az együttes stábjának).
A kísérleti zene itt nagyon erősen jelen van, hetente több koncerttel, nagyon sok hely rendez ilyen eseményeket.
Szervezés terén nagyon jól működnek az alulról jövő kezdeményezések. Alapvetően nyitottnak érzem a szcénát, máris rátaláltam több helyre, amit szívesen látogatok. Az egyik ilyen a Monday Improvisers Sessions sorozat, amely a Celeste nevű klubban talált otthonra. Ennek a heti szinten megrendezésre kerülő szériának a célja az, hogy a résztvevő emberek véletlenszerűen együtt zenéljenek, attól függetlenül, hogy ismerik-e egymást vagy sem.
Három „kurátor” kezeli az eseményeket, ők döntik el, hogy a helyszínre érkezett önkéntes zenészek közül ki kivel játsszon aznap. Leginkább a free jazzben, esetenként experimentálba forduló zenei műfajban mozognak. Elképesztően jó alkalmi produkciók alakulnak ki! Itt ismerkedtem meg Dés Andrással, aki szintén Bécsben élő magyar, és nem mellesleg fenomenális dobos.
Már nekem is felajánlották, hogy lépjek fel egy ilyen ad hoc formációban, amit hamarosan meg is fogok ejteni,
de előtte szoknom kell még egy kicsit a közeget. A szervezőknek elmondták ottani zenész ismerőseim az én szervezői-zenei múltam, és érdeklődnek a dolgaim iránt, ami nagyon jól esik. A másik a Vekks, ahol már fel is léptem, illetve fel fogok újra március 27-én. Az itteni szervező, Georg is nagyon nyitott ember. Megmutattam neki is a BanZaj eseményeket, és annyira megtetszett neki, hogy szeretne ő is fellépni Debrecenben.
Közvetlenségüket mutatja, hogy ha van valami zenekar, vagy zenész, aki szeretne fellépni Bécsben, akkor csak egy levél, és már kész is, amennyiben van szabad időpont.
Egyetlen kérésük van, hogy csak „unkompliziert” embereket küldjek oda, mivel ők nem túl problémás személyek, így a fellépők se legyenek azok.
Fontos különbség, hogy a város itt támogatja az ilyen jellegű helyeket is.
Folyamatosan pénzügyi segítségben részesülnek, így a belépők árát alacsonyan tudják tartani, de a plakátokon feltüntetett logón kívül semmi jelét sem látni annak, hogy az önkormányzatnak bármilyen köze lenne ehhez. Továbbra is maradtak hiteles underground helyek, események.
KULTer.hu: Szóba jött a BanZaj. Mi lesz vele így, hogy már nem Debrecenben élsz? Van jövője így is a programsorozatnak?
A BanZaj folytatódik, nem áll meg. Már a költözésem előtti koncerten bejelentettem, hogy minden megy tovább. A zenekarokkal, zenészekkel a szervezés Bécsből is megoldható. Amikor eljön az esemény napja, akkor Szabó-Zsoldos Gábor barátom veszi át a szerepemet, aki eddig is sok részt vállalt a szervezésben.
Most, amíg a jelenleg átalakuló debreceni kulturális élet nem indul be újra teljes gőzzel, illetve nem látjuk a végeredményt, addig kevesebb rendezvény lesz beiktatva,
mivel a MODEM-ből már csak alkalmilag szeretném kimozdítani a sorozatot. Az az intézmény a megfelelő otthona „gyermekemnek”, jó az együttműködésünk a komplett stábbal. Remélhetőleg hamarosan újra visszatér a havi egy vagy két esemény. Jelentkező rengeteg van, de most egy kis türelemre van szükség. Itt szeretném az ősbemutatóját megtartani az új projektemnek, ahol egy megtörtént eseményt dolgozok fel, mind zeneileg, mind képileg.
A csernobili tragédia régóta érdekel,
és ehhez készítettünk Hutanu Emillel egy eredeti felvételekből álló, kronológiai sorrendben felépített filmecskét. Erre a videóra játszok majd élőben. Ilyet még nem csináltam, szóval izgatottan várom, az estet eredetileg március 24-re terveztük, egy BanZaj keretében, ahol fellépett volna a szerb Overdriven Dreams és a debreceni, ám osztrák származású Ausgesuchtestenohren is. A járvány miatt kialakult helyzet miatt maradt el ez. Ami még biztos, hogy – ha a helyzet úgy alakul – június 4-én is lesz egy BanZaj, amelyen a skót Howie Reeve és a francia-svéd Boolvar zenekar lesz látható és hallható. A IX. Zajkert időpontja is ki van tűzve szeptember 12-re, de arról még folynak az egyeztetések.
KULTer.hu: Ha jól tudom, ez a Csernobil-projekt téged már hosszú évek óta foglalkoztat, és most, hogy az HBO sikersorozatának kapcsán újra egy hype övezi a csernobili tragédiát, sokak számára érdekes lehet a projekt. Mi fogott meg ebben a jelenségben, és hogy kapcsolod össze ezt a történelmi eseményt a zenéddel?
Az 1986. április 26-án történt tragédia mindig is érdekelt. 2004 környékén készült egy dokumentumfilm a Discovery Channel-ön, majd a 20. évfordulón ugyanaz a csatorna készített egy egész estés dokumentumfilmet a balesetet követő elhárítás heroikus harcáról. Ezek sok érdemi információt adtak a történtekről.
A 20. évfordulón a Lyuhász Lyácint Bt.-vel készítettünk egy emlékestet,
azonban akkoriban nem álltak rendelkezésünkre ilyen mennyiségben eredeti, jó minőségű felvételek, így ezzel egyszerre könnyebb a dolgom és nehezebb is, hiszen Hutanu Emillel nem kevés időt töltöttünk a megfelelő felvételek összeválogatásával, majd vágásával. Mindketten elértük azt, hogy már szinte fizikai fájdalmat jelentett a videók nézése, a kronológiai sorrend felállítása.
Többször is álmodtam a tragédiával, helyenként tényleg megviselt a történettel való folyamatos, napi szintű foglalkozás.
A sorozat egyik hatása, hogy az érdeklődés jelentősen megnőtt, és sorra kerülnek elő újabb információk és felvételek.
Ami miatt még zseniális az alkotás, az az, hogy miként tudták öt részen keresztül fenntartani azt a nyomasztó légkört, ami minden bizonnyal jellemezhette azokat az időket. Ezt a sötét hangulatot szeretném én is a zeném által megmutatni. A film zenéjét nagyon szeretem, vinylen meg is vásároltam. Ezt természetesen nem szeretném másolni, vagy arra alapozni a sajátomat, de a lelket ölő világa valahol meg fog jelenni nálam is, sőt meg kell jelennie. Ezt a témát másképp nem lehet zeneileg megtámogatni, feldolgozni. Remélem élőben is úgy sikerül majd a premier, mint ahogy az a fejemben és az itthoni próbák alatt összeállt.
A film rossz hozadéka szintén a nagy érdeklődésnek köszönhető. A zónát már mindenki látogatja és sokan anyagi okok miatt,
és sajnos többen is a lakatlan világ mementóinak pusztításában lelik örömüket. Ez számomra nagyon szomorú. Sajnos én sosem jutottam el oda, de ma már talán nem is lenne az igazi. Nem tudom. Azért, ha valaki felajánlaná, hogy elvisz, hát, na jó… De csak kocsival, vagy vonattal! Én nem repülök! Két tragédia van, ami engem ennyire foglalkoztat. Az egyik a csernobili, a másik a Titanic katasztrófája. Arról azonban nehéz lenne egy ilyen jellegű projektet összehozni, mivel nem léteznek eredeti felvételek.
KULTer.hu: Tervezitek rögzíteni, és valamilyen formátumban elérhetővé tenni az erre a témára elkészített zene- és videóanyagot?
Rögzíteni akartuk 24-én a debreceni koncertet, s remélhetőleg később fogjuk is. Lesz hang-, és videófelvétel, azonban azt még nem tudom, hogy miként lesz kiadva. A felvételen nem hiszem, hogy helye lenne annak, ahogy én éppen a színpadon játszom.
A videóanyag annyira súlyos lett, hogy „bazári” dolgokkal nem akarom elrontani,
szóval a képanyag maradna az általunk készített videómontázs, a hangot azonban profi módon rögzítjük majd.
Terveim szerint egy DVD készül, de lehet, hogy csak a YouTube-ra fog felkerülni. Most jelent meg egy könyv a témával kapcsolatban A csernobili eposz címmel, és a magyarországi kiadójával, Zengő Máriával egyeztetünk arról, hogy valamikor az ősz folyamán egy könyvbemutatóval egybekötött koncertet tartanánk. Ez még csak megbeszélés szintjén áll, helyszínt keresünk, de nagyon jó ötletnek tartanánk mind a ketten. Szóval valamilyen formában elérhető lesz, de még nem tudom a módját. Mivel egyelőre nem tudok koncerteket adni, így ebben még bőven van potenciál. De először essünk túl az első koncerten, és egyben a hangfelvételen.
KULTer.hu: A korábbi anyagaid és fellépéseid zenéje vegyesen volt előre megírt, és improvizatív dalok összessége. Ez melyik kategóriába tartozik majd?
Ez a projekt valahol a kettő között lesz. Mindkét módját szeretem a zenélésnek, azaz ugyanúgy tudom élvezni a dalok alkotási fázisát, mint az improvizatív fellépéseket. Mostanában azonban újra nagyobb kedvet érzek arra, hogy rögtönözzek a színpadon. A Csernobil-koncertet is így terveztem, de ahogy a videó kezdett a végleges formájába kerülni, és játszogattam rá, éreztem, hogy ezt jobban ki kell találni. Bizonyos mértékig, főleg az előadás első részében, inkább előre megkomponált elemek lesznek, és úgy fordul majd át a zajosabb improvizatív irányba.
Ez nem azt jelenti, hogy számok, dalok lesznek, egy 45 perces folyam az egész, csak néhol a szokásosnál tudatosabban felépítve. Ami biztos, hogy ez rádiókban nem fog lemenni.
KULTer.hu: Az eszkalálódó nemzetközi járványhelyzet miatt az összes március végére tervezett koncerted (Budapest, Bécs, Debrecen) elmaradt. Gondolkodtál már, hogy mikor, és hogyan pótolod be ezeket?
Igen, sajnos a járvány miatt minden már leszervezett koncertet törölni kellett, így felsoroltakon kívül egy grazi koncert is áldozatul esett a vírusnak. Szomorúan érint, mert végre haza tudtam volna utazni néhány napra, illetve jelenleg a zenélés az egyetlen bevételem, így ez komoly érvágás számomra. Ezzel most nagyon sok előadóművész így van és nehézzé válik számukra/számunkra a jövő. Hogy ez mikor fog visszakerülni a megszokott medrébe, azt jelenleg nem lehet tudni.
Most sokan átkapcsoltuk magunkat túlélési üzemmódba: szép csendben meghúzzuk magunkat, és kivárunk.
Az elmaradt koncerteket remélem lesz majd lehetőségem pótolni a jövőben, egyelőre saját kedvtelésből online koncertekkel/előadásokkal szórakoztatjuk magunkat, illetve az érdeklődőket. Én is egy online koncertben gondolkodok, az ehhez szükséges technikai igényen dolgozok jelenleg, az én műfajomban kicsit nehézkesebb a hangosítás, nem elég egy egyszerű telefonos felvétel. Várhatóan ezt hamarosan meg tudom oldani, így az önkéntes karanténomból bejelentkezhetek majd. Aki követi a BOM Facebook-oldalát, az naprakész információkat találhat erről.
A borítófotót Czeglédi Zsolt készítette.
