Hangyatánc
a hangyák a levegőben csoportosan szaporodnak
tandemugrás tökéletesen hangtalan
orgia a fejünk felett
a királynő több tucat hímmel párosodik majd megeszi
szárnyait úgy ahogy egy szép nő veti le
a fehéret hajnalban
de mi történik azokkal akik véletlenül a nyaraló
kisszobájában ragadtak sem zuhanás
sem megevett szárny csak a porzsák
Klezmer
egy búzasör felett ültem
amikor elment az asztalom mellett és
volt velem valaki aki vele ment
nem volt szép nő
nőnek is csak a kora miatt mondanám
harmincéves de frissnek ható kamaszárkok
szabták az arcát ráadásul egy tömött Fjallraven hátizsák
lógott róla a karcos drótszemüveg pamutszálon függött a nyakában
azt hiszem mindene vele volt és futott a trolira
cipelte a sok nehéz semmit
soha nem gondolkodott el rajta hogy ez
miért ilyen kurva nehéz
de nem is volt csúnya
és hát szőke volt valljuk be
ez sokat számít ha valaki szereti a szőkéket
tehát ott ültem ittam tovább a borostyánszín sört
de az a másik aki nem iszik az vele ment
azt hiszem valami olyat tettek az este
amit az a lány még sosem vagy csak ritkán
már éjjel van fél kettő épp kinéznek az ablakon
megvárják és mosolyognak amíg összedűl az utolsó
részeg kóser hazafelé tántorgó trombitás
Önarckép
hommage á Egon Schiele
ha megkérdeznék hogy milyen állat lennék
azt válaszolnám kihalt
talán erszényes farkas a déli féltekéről
a száját 120°-ra tárhatta a harapása
pedig velőig roppantotta a csontokat
de az erszénye meleg és a kölyke ebben
olyannak tűnt akár egy véres csíkos zordan szabott kenguru
a bokrokról a kóbor szőrszálakat turisták szedik össze
múzeumba kerülnek majd egy szemüveges
szakállas szőke ember azt mondja hogy
minden kétséget kizáróan Thylacinidae
perdöntő hiteles fénykép ezidáig nem készült róla
Borítófotó: Egon Schilie, Önarckép lampionvirággal, 1912, olaj, vászon, 32,2 x 39,8 cm, Leopold Muesum, Bécs
