Patkánybűvölet
„Lapítotok itt prémes köpönyegben,
de nincsen egy árva javaslatotok sem,
mit tehetünk a patkány ellen!
Fel urak, kitalálni hamar valamit,
ami minket a bajtól megszabadít”
(Robert Browning: A hamelni patkányfogó)
A Rendező trichotillomániás, vagyis kényszerbeteg. Ha izgatott, főképp a fejbőr szélén, a füle fölött lévő területen kezdi tépkedni a haját, majd áttér a fejtetőn levő részekre.
Egy időben leborotválta az egészet, de akkor tünetet váltott, a torkát köszörülte percenként. Utóbbi jobban zavarta a munkájában, ezért visszatért a tépkedéshez. Feszült lett a vándorkiállítás szervezésétől, keményített csipkegallérja már csupa hajszál.
Üzletemberek érkeznek, rövidesen nyit a kegyeleti vándorkiállítás. Halottak napja közeleg, aktuális. Hajlongnak, speciális aktatáskákat hoztak Kínából, laptopokon táblázatokat futtatnak. A költségvetés sok aranyról szól, nem számít a pénz. Szórólapok, hirdetések, hidegtálak, beszállítók. A Rendezőnek mindenkitől csurran-cseppen, telik az erszény.
Retteg a műsortól, simán menjen minden, hisz fontos emberek is jönnek a megnyitóra. Az üvegpalota környékét lezárták, ne mutatkozzanak mindenféle hajléktalanok, léhűtők, tüntetők, utcazenészek, söpredék. Még feliratokat fújnak a falra vagy botrányt keltenek, mint a kitömöttmadár-fesztiválon, pestisdoktornak öltözve, táblákkal. Még hogy járvány van, a sajtó felkapta (azt mondják, csak disznókra veszélyes), ő pedig csaknem elveszítette a főemberek bizalmát. Vidéki színházak után lett birodalmi tépegető, majd hagyja odaveszni a sok törleszkedést a bíbor-bársonyköpenyekhez. Csak a megnyitó menjen le, ha a nyelési reflex megvolt, a falat úgyis lecsúszik a torkukon. Elszélednek, mint mindig ilyenkor, s marad minden a régiben.
Hajnalban már szépítik az üvegpalotát, rengeteg virág érkezik repülővel, állítólag ezt szeretik a kínaiak és az udvaroncok. Megérkezett az Agyaghadsereg, sziluettjük sormintát alkot a palota főbejáratánál.
A Fuvolás elkerüli a zsúfolt belvárost, útközben futó pillantást vet az „in effigie” felakasztottak* képeire a főtéren, majd megnyugodva továbbpedálozik. A kiszáradt barokk szökőkút mellett zenél egy ideig, a gerlék burukkolása kíséri. Patkányok motoznak a kőtörmelékben. Később jönnek a műdalok, este, az étteremben. Keserédesen, sírva-vigadva, ahogy szeretik. Sok vendéget várnak, kell a borravaló.
Újabb hajcsomót söpör le a Rendező a padló mahagóni volutaintarziáira. Rossz hírt kapott. A megnyitóra meghívott művészt tiltólistára tette az inkvizíció. Gyorsan kell hát valaki, énekeljen, szavaljon, mindegy, úgysem figyel majd oda senki. Ne legyen költséges, s a Rendező se járjon rosszul. Valami zenész kell, aki nem kér sokat. Legyen egy gyerekkórus, az megható, s csokival beérik. Kellene mellé még tánc, zene, kitölteni az időt. Sokat számláz majd a megnyitóért. Mi lesz, ha az udvarnak nem tetszik majd az esemény?
Már a vendégek is gyülekeznek, udvari rangos emberek élősdi hölgyeikkel. Abroncsos szoknyáik szalagok és szatén nélküli vaskalitkák, messziről hatalmas kullancsokra emlékeztetnek, potrohuk telve a kiszemelt vérével. Divatos majmaikat vezetik kesztyűs kezükkel, arcukon mesterkélt fölény, hiszen pórnép voltak ők is egykor. A majmokon drága ékszerek, vicsorognak, unatkoznak. A jobbágyok tisztes távolból ámuldoznak.
A kegyeleti bemutatóterem lassan megtelik.
Mit is tegyünk a holtakkal, sok temetkezési újdonság látható ma itt. Nem a járvány miatt kell mindez, az hazugság, a halál mindenkit érint, nagy a felvevőpiac.
Lesz bonsai, ahol a hamvak ízléses cserépben táplálják majd a minifácskát. Mintadarabok szépen meglocsolva, egyforma cserépedényekben sorakoznak, mint a holtak agyag hadserege. Érkezett egy magáncég, akik kijuttatják az űrbe a hamvakat. Szórólapjukon fekete szkafander, s „közelebb viszünk Istenhez” felirat.
A legnépszerűbb a gyémántkészítés, a gazdag holtában sem válik porrá. A hamvakat nagy nyomáson gyémánttá préselik, s magunkkal hordhatjuk ékszerként az elhunytat. Képviselőik hagyományos fekete öltönyben, kenetteljes arccal kötik majd az üzleteket.
Legköltségesebb mégis a klónozás, zárt ajtók előtt hajlongnak a kínaiak, belépés csak komoly érdeklődőknek. Nincs szórólap, ezüst fémtábla csak a pavilon ajtaján és egy ábra a DNS-ről, baljósan forog a hatalmas képernyőn keleti zenére. Kockázat van, persze, de kísérleti még az eljárás. Reklámállatuk egy klónozott patkány, mutogatják, egészséges.
Késik a megnyitó, a feldíszített majmok unatkoznak, gyümölccsel és ürülékkel dobálóznak. Illatos abroncsok himbálóznak a színpad körül, várakozva.
Fekete köpenyekben, pestisdoktornak öltözve a tüntetők átjutottak a kordonon, nagyra nőtt árnyékuk a hosszú papírcsőrrel himbálózik az üvegpalota falán szemben az agyaghadsereg mozdulatlan sormintájával.
Sokadalom áll a kordon mögött, lökdösődnek. Kifordított ruhában** jön a Gyűjtögető, áruházi bevásárlókocsit tol, rikoltozik. Azt mondja, éjjel viszik el a holtakat, ő látta a megrakott konténereket. Lepisszegik, bár a bolondot nem veszik sehol komolyan, azért jó az óvatosság. A kínai boltos a kór ellenszerét árulja, szépen keres. Szártalan bábakalács, főzetek. A szárított varasbéka kelendő lett a nép körében. A Gyűjtögető rágcsálja, s most nyugodt.
Végre gyermekdalok harsannak fel, majd valami versike, ami az ősz szépségét és az elmúlást is említi rímesen. A gyerekek lakkcipőben, megnyugtatóan egyforma fekete-fehérben. Taps.
A Fuvolaművész elfogult, nem volt még ekkora megbízása. Színpadra áll, igyekszik nem nézni a közönségre. A Rendező pénzt ígért a fellépésért. Nem túl sokat, gyanítja, hogy zsebre tehette a különbözetet. Lehunyja a szemét, megszólal a fuvola. Végre eljátszhat valami igazán szépet, egy dalt, amit ő maga szerzett, de senki sem hallotta még.
A patkányok azonnal megjelentek, özönlöttek mindenfelől, a függöny alól, még a mennyezetről is. Sikoltozás és káosz támadt a nézőtéren, mindenki a kijáratok felé tülekedett. A majmok a virágfüzéreken hintáztak hisztérikusan sivalkodva, gyémántfüggőiket letépve. A fuvolás folytatta a zenét, közben önkívületben lement a színpadról, a menekülő tömeg nyomában. A gyerekkórus boldogan visongva követte a menetet ki az épületből, eddig úgyis unatkoztak csak. Egyre több patkány csatlakozott a többiekhez, felborították az agyagkatonákat, átvágtak az elnémult tömegen, s csak bújtak elő a boltokból, éttermekből, kocsik alól.
A csendben, megdermedve állók egyre halkabban hallották a Fuvolaművész zenéjét, ahogy kivezette a városból hullámzó, engedelmes menetét.
* In effigie felakasztott: jelképesen felakasztott, ha az elítélt megszökött a kivégzés elől.
** A középkorban úgy tartották, hogy a kifordított öltözet véd a pestistől.
Borítófotó: Flickr
