csillag alatt
megszoktuk hogy a bajok máshol
vannak a mi taposóaknáink mások
árnyékunkat próbáljuk átlépni épen
szép szobrokat emelve arról amit
meg nem történtté tenni tanácsos
mi csak zabigyereket csinálunk
megszoktuk hogy a bajok máshol
itt még elhúzódnak a szökőárhoz
mi csak föléltük apánk vagyonát
mi csak föléltük apánk vagyonát
hagytuk a politúros múltat elázni
kivágtuk a fákat letaroltuk a kertet
kellett a hely az akciós gerendának
üveggyapot tüskés foszlányai
pozdorjalapokból kidagadt fapor
amit együtt raktunk szétesett
lassan humusszá rétegződik
töredelmesen rózsát telepítek
amit együtt raktunk szétesett.
hogy lehet harminc évet kitakarni
három kis homlok bocsáss meg
metszet
összemosolygunk
tükrözzük egymást
keserű a szánk ő jobbra
húzza el én balra
találunk közös
pontot a kallódásban
szépnek mondjuk
részletesebben nem
kívánjuk definiálni
utolsó hús
eljutni a másikig bármi áron
ha magam kell átlépnem érte is
vállalva kockázatát hogy őt látom meg nem
a vágyott tárgyat őt magát annak ami
és folytatni egy húsvér idegennel
van benned erő mondta az egyik lány
miután kimozdultunk a bénulásból
zúzott üveg sercegett a csempén
betörtem fölöttünk az eget
két évtized fuldoklása szabadult el
összekapaszkodó vétlenek szobra
nem fájást adni szegődtem
gondolkodás nélkül vágnám el
az utolsó hús torkát ha éheznénk
el kellett véreznem hogy értsem
Borítófotó: Pxhere