A koronavírus-járvány kezdetén debütált a Netflixen a Tigrisvilág című dokumentumfilm-sorozat, és gyorsan elképesztő sikert aratott. Bár dokumentumértéke sok esetben erősen megkérdőjelezhető, összességében mégis hiteles képet fest a kortárs Amerikáról, és igen izgalmas gengsztersztori is.
Az 1932-es és az 1983-as A sebhelyesarcú a gengszterfilm műfajának örökzöld darabjai. Tony nevű főhősük igazi macsó gengszter, aki nem retten vissza semmitől a siker érdekében, Brian De Palma feldolgozásában pedig igazi megalomán őrült. Megalomániája privát palotájában ölt formát, hiszen hatalmas rezidenciájának kertje egy kisebb dzsungel, amelyben még egy tigris is élt.
A tigris tulajdonképpen a bűnöző maszkulinitását és mindenhatóságát szimbolizálja, hiszen aki a nagyvadakat uralja, annak az emberek is a lábai előtt hevernek.
Azonban ez a motívum nemcsak művészi túlzás, hanem az Egyesült Államok kegyetlen valóságát tükrözi, mivel sok modern „hűbérúr” tart nagymacskákat birtokán, sőt tenyészti és kiárusítja azokat. A netflixes Tigrisvilág ezt az Atlanti-óceán innenső oldaláról abszurdnak tűnő világot mutatja be, és egyébként több ponton is kapcsolódik A sebhelyesarcúhoz: egyrészt a benne feltűnő Mario Tabraue egykori drogbárót és állatkereskedőt Tony Montana ihletőjének nevezik, másrészt a széria főhőse, a jelenleg börtönbüntetését töltő
Joe Exotic maga is olyan önpusztító, „sziszüphoszi” karakter, mint amilyen Brian De Palma gengszterfilmjének antihőse.
A Tigrisvilág érezhetően egy átfogóbb dokumentumfilm-sorozatnak készült, mert első két-három epizódjában még Eric Goode és Rebecca Chaiklin alkotók több, egzotikus állatokkal foglalkozó figurára koncentráltak. Mario Tabraue mellett említést érdemel még a szabályos személyi kultuszt kiépítő Bhagavan Antle állattenyésztő is, illetve
a sorozatban később tűnik fel a szintén ellentmondásos Jeff Lowe, a Las Vegas-i playboy, aki Joe üzleti partnere, majd riválisa lesz.
Azonban a reality show-ban és dokumentumfilmekben már korábban is szereplő Exotic egy olyan drámai, sőt groteszk karakternek bizonyult, akire egy hétrészes minisorozatot fel lehetett építeni. Nem véletlen, hogy több filmes és sorozatkészítő is lecsapott a témára, miután a Tigrisvilág megjelent a Netflixen: Rob Lowe és Nicolas Cage főszereplésével is tervben van egy-egy film vagy sorozat.
Joe Exotic sztorija tipikus felemelkedés- és bukástörténet,
amelyet A sebhelyesarcún kívül számos gengszterfilm klasszikusban (Nagymenők, Casino, Az ír) láthattunk. A floridai Big Cat Rescue állatmenhely igazgatója, Carole Baskin a „negatív hős”, Exotic ellenlábasa, aki igyekszik ráirányítani a figyelmet Joe kétes hírnevű oklahomai állatkertjére, a Greater Wynnewood Exotic Animal Parkra, ahol
a színfalak mögött kegyetlenül bánnak az állatokkal.
Persze látszólag a személyzet szimbiózisban él az éles karmú és fogú nagymacskákkal (oroszlánok, tigrisek és ezek hibridjei), és a parkot sok család látogatja részint a tigrissimogatás, részint a showman főhős miatt. Akinek megismerjük magánéletét is: nyíltan homoszexuális férfiként két nem hivatalos férje is van, velük látszólag idilli kapcsolatban él. Azonban a fegyver- és hatalommániás Joe „királysága” és magánélete is lassan darabjaira hullik őrült és meggondolatlan cselekedetei miatt.
A Tigrisvilág tulajdonképpen egy fikciós zsánerfilm is lehetne, olyan mesterien van felépítve.
Sőt, Eric Goode és Rebecca Chaiklin műve jobban működik játékfilmsorozatként, mint dokuként, ami csak részben tudatos döntés eredménye, részben viszont az amerikai kulturális közegből fakad. „Amerika egyik, és nem is legutolsó vonzerejét az teszi, hogy – leszámítva a mozitermeket magukat – az egész ország filmszerű.” – jellemezte az Egyesült Államokat Jean Baudrillard.
A francia filozófus szerint „Amerika a megvalósult fikció”,
így ha dokumentumfilm készül egy Joe Exotichoz hasonló egyéniségről, az szükségszerűen olyan lesz, mint egy játékfilm, főleg a nem amerikai nézők számára. A Tigrisvilág ilyen módon sokkal többet mond az „amerikai álom” sötét oldaláról, mint a nagymacskaproblémáról.
A főhős megtestesíti mindazt, amit ez az ideológia ígér és mintegy el is vár a társadalom tagjaitól.
Merj nagy lenni és nagyokat álmodni! Csináld meg a szerencsédet! Védd meg magad, hiszen jogod van hozzá! Hallgass az ösztöneidre! Bízz a szívedben! Joe pont az a self-made man, akiről már a 19. századi vadnyugati ponyvairodalom is hőstörténeteket gyártott, ám túlzásai, túlkapásai miatt a lehető legnegatívabb irányba sodródik.
A kitalált gengszterekhez hasonlóan egyaránt bűnös és áldozat, mivel él azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a társadalmi-politikai rendszer tálcán kínál számára.
Carole Baskin és férje, Howard Baskin végig azért küzdenek, hogy szigorítsák a szabályozásokat, illetve szigorú törvénybe iktassák, hogy nagyvadakat csak bizonyos állatkertek vagy menhelyek tarthassanak. Azonban, mint a Tigrisvilágból kiderül, ez a kérdés nem megoldott, mintegy szürkezónája az Egyesült Államok jogrendszerének, ezt pedig a Joe Exotic-féle figurák kihasználják, akik szerint ugyanolyan alkotmányos joguk van a vadakhoz, mint a sörétes puskákhoz, amelyekkel megvédhetik magukat.
Joe Exotic tehát az „amerikai álom” torzalakja, sőt élő karikatúrája.
Joe-t, Bhagavan Antle-t vagy Jeff Lowe-t valójában nem érdekli, hogy ezek az állatok nem ketrecbe valók, számukra csak a siker és a hatalom fontosak, ennek eléréséhez van szükségük a tigrisekre. A vadak és a vadasparkok státuszszimbólumok, az „amerikai álom” beteljesülésének jelképei, hiszen uraik senkiből valakivé váltak a rabságban tartott, használati tárgyként kezelt állatok révén. A Tigrisvilág főszereplője élő bizonyíték arra, miért nem szabadna bárkinek fegyverhez és hatalomhoz jutnia.
Félelmetes, de a főhős még az elnök- és a kormányzóválasztáson is indult.
Joe nem önvédelemre, hanem fenyegetésre és fenyítésre használja pisztolyát és sörétes puskáját, valamint (számára) feleslegessé vált állatokat is likvidált velük. A róla készült valóságshow bevágott felvételein látható, hogy pusztán a show kedvéért lövöldöz, és felelőtlenül fenyegeti Carole-t. Balul elsült kampányvideójában pedig egy tigris elkapta a lábát, miközben az állatok szeretetéről prédikált, majd dühében és kétségbeesésében pisztolyával rá is lőtt a nagymacskára, hogy ezzel végképp ellentmondjon önmagának. Ilyen módon Joe az egész közösségi médiaőrület áldozata is, hiszen bizarr videóit bizonyítékként használták fel a büntetőtárgyalásokon.
Ám amennyire lebilincselő gengsztersztori a Tigrisvilág, annyira alacsony a dokumentumértéke.
Tulajdonképpen az a sorozat nemezise, hogy alkotói izgalmas, feszes történetet szőttek a rendelkezésükre álló anyagokból, így bizonyos, kulcsfontosságú információkat elhagytak, illetve sok mindent nem fejtettek ki kellő mélységben, azaz akarva-akaratlan ferdültek a tények. Joe Exotic alakja eleve elhomályosít minden más, visszafogottabb, de még nála is dörzsöltebb és veszélyesebb figurát. Így például nincs kihangsúlyozva, hogy Jeff Lowe és társai folytatják, ahol abba sem hagyták (róla már annyit is elég tudni, hogy a G. W. Zoo megszerzése előtt Las Vegasban Joe-tól kölcsönzött tigriskölykökkel „csajozott”). De Carole Baskin is aránytalanul negatív fényben tűnik fel. A sorozat egy egész epizódot szán arra a híresztelésre, hogy Baskin megölhette az állatmenhely eredeti tulajdonosát, 2002-ben nyomtalanul eltűnt egykori férjét, Don Lewis-t, és nem is tisztázza a nő ártatlanságát. Sőt, a sorozathoz csatolt The Tiger King and I című, áprilisban bemutatott levezető, „nyolcadik epizód” interjúiban is elhangzik, hogy nyilvánvaló: Carole ölte meg Dont, csak mivel a nőnek pénze és hatalma van, így sikeresen eltussolta az ügyet.
Baskin és új férje joggal támadták a sorozat készítőit,
nemcsak ezért, hogy kvázi gyilkosnak állítják be Carole-t, hanem mert az állatmenhelyről csak információfoszlányokat közölnek, és szinte Joe Exotic perspektívájából tekintettek rá, mint üzleti értelemben vett riválisra. Holott fontos lett volna hangsúlyozni, hogy a Big Cat Rescue azért nem engedi szabadon az állatkerthez hasonlóan ketrecekben tartott állatait a vadonba, mert
egykori uraik megszelídítették őket, és egyszerűen elpusztulnának a darwini törvények szerint működő természetben, a reintegráció pedig hosszabb folyamat.
Ahogy az sincs kellőképp tudatosítva, hogy bár ez a menhely is publikusan látogatható, ide egyrészt kifejezetten azok az állatok kerülnek, amelyeket a halál torkából mentettek meg vagy hatóságilag lefoglaltak, másrészt sem a közönség, sem a személyzet nem simogathatja a nagymacskákat. Ellentétben Joe állatparkjával, ahol a tigrisek és az oroszlánok mindaddig hasznosak, amíg simogatható „cuki látványosságok”. Utána sanyarú sors vár rájuk.
Szóval a Tigrisvilág roppant szórakoztató és társadalomkritikus, csak éppen dokumentumfilm-sorozatként nem igen állja meg a helyét. Még akkor sem, ha a szériát záró, hetedik epizódban gyorsan tudósít minket arról, hogy Joe Exotic ugyan börtönben van, de a hozzá hasonlók (például Jeff Lowe) tovább működnek, és a probléma koránt sincs megoldva. Ám ekkor már késő, mert valószínűleg
nem a nagymacskák katasztrofális helyzete, hanem Joe Exotic látványosan groteszk figurája marad meg a nézők fejében.
Akarva-akaratlan maguk az alkotók is sokkal érdekesebbnek mutatják be a tigriskirályt, mint az amerikai rab tigrisek és oroszlánok valós problémáit. Így a Tigrisvilág csúfosan megbukik mint dokumentumfilm, amennyiben a dokuknak éppen az lenne a feladata, hogy felvázoljanak egy létező problémát, és erre ráirányítsák az embereket figyelmét, illetve megoldási lehetőségeket mutassanak. Sőt, Carole Baskin állítása szerint a nagymacskatartást korlátozó szigorú szabályozások esélye még csökkent is a Kongresszusban a Netflix-sorozat hatására. Azonban Eric Goode és Rebecca Chaiklin kétségtelenül emlékezetes tragikomikus hőst teremtettek, aki például Nicolas Cage alakításában még szórakoztatóbb lehet. Kár, hogy ezek még inkább el fogják távolítani a közönséget a valós problémától.
Tigrisvilág (Tiger King: Murder, Mayhem and Madness), 2019. Rendezte: Eric Goode, Rebecca Chaiklin. Szereplők: Joe Exotic, Carole Baskin, Howard Baskin, Jeff Lowe, Bhagavan Antle, John Finlay, Rick Kirkham, John Reinke, Erik Cowie. Forgalmazza: Netflix.
A Tigrisvilág a Magyar Filmadatbázison.
