Ragaszkodás
Van úgy, hogy hetekig nem
beszélek senkivel, mégsem
értenek félre a közértben, ha
mégis megszólalok, keresetlen
szavak hagyják el a szám.
Ebből nem következik, hogy
mást is elhagyok, mert tudom
gyűlölni veszteségeim, ha már
megszerettem őket, akkor is.
Terhes nőkkel álmodom, s mint
egy alagútba kényszerített tolófájás,
visszatérek, kabátban, poggyásszal,
amit elfelejtek lerakni, és belenő
tenyerembe. Fiamnak szólítom,
és veszek neki egy biciklit, de
nekem kell tekerni, mert
önálló nem lesz soha.
Koldus
Az utca piszokfoltjai felett
a savanyú bitumen-kiizzadta térben,
szakállba zárt szemekkel, letörölhetetlen
egykedvűséggel néz egy férfi.
Az elmúlt éjszaka sörszaga hosszú
csíkokban körbeveszi a háztömböt.
A férfiben jár egy óra,
ha közelebb húzna hozzá az ellenszenv,
hallanám, de csak a szívemet
rágja hangtalan tipródással az
átfestett utcakép szürke árnyalatai közt.
Pirulok, ha kiteszem magam a
csendnek és hallgatásnak, mi
körbeveszi, mint a vattacukor, köpésnyi
távolságra a forgalomtól. Kismamák
és napszemüveges turisták rémálma,
pedig csak a közös levegőt szívja
kutya testében a nap pályájára ereszkedve.
Ha magam alatt vagyok, akkor is
tudom, hogy vannak még járatok
alattam, a letüdőzött csikkek magányosságába
zárt nyomor, ami alattomosan
behúzódik a kabáthajtóka alá,
és örökké kimoshatatlan utcai fénybe
varrja a férfit, koldusok sorsába zárja.
Borítófotó: Public Domain Pictures
