A múzeumi nyilvánosság új színtere

A rotterdami Museum Boijmans Van Beuningen 151 ezer darabos gyűjteménye új raktárt kap, amely a világon egyedülálló módon nyilvánosan is látogatható lesz. Az épület külseje majdnem teljesen elkészült, és már a belső munkálatok is lehetővé tették, hogy a közönség 2020 szeptemberének utolsó hétvégéjén bejárhassa a raktárt. Ezen a úgynevezett ezüstmegnyitón nyilvánvalóvá vált, hogy új építészeti ikon született.

Ismert tendencia, hogy a gyűjtés, megőrzés és közvetítés hagyományos múzeumi funkciói közül az utóbbi egyre nagyobb teret nyer. A múzeum fölveszi a versenyt a szubjektív élményszerzés más formáival, és az élethosszig tartó tanulás színhelyévé válik.

A folyamat következő állomásának is tekinthető, hogy a látogató már nem elégszik meg a tárgyak megtekintésével,

hanem az eddig háttérben maradó szakmai munkát, a gyűjtés és a megőrzés tevékenységeihez kapcsolódó feladatokat is szeretné látni. Ezt az igényt elégítheti ki a Museum Boijmans van Beuningen új, nyilvános raktára.

A múzeum már régóta raktározási gondokkal küzdött, az alagsor vizesedése miatt esedékessé vált az épület felújítása, a gyűjtemény pedig kinőtte a rendelkezésre álló helyet. A probléma elhárítására többféle javaslat látott napvilágot, végül azonban újszerű megoldás született. A korábbi zárt, erődszerű terek helyett olyan raktárt épített a múzeum, ahol

a gyűjtemény mindenki számára megtekinthető, és a háttérmunka is nyilvánosan zajlik.

Nem teljesen példa nélkül való az a kezdeményezés, hogy egy muzeális intézmény a háttérmunka bemutatásával igyekszik minél több látogatót vonzani. Például a közel tíz éve alapított antwerpeni MAS-nak is van nyilvános raktára, ahol maguk a látogatók tekinthetnek be a gyűjteménybe kurátori olvasat nélkül. Ám amíg ezek az épületrészek a hagyományos kiállítótermek mellett amolyan senkiföldjeként húzódnak a látogatható, illetve a nem nyilvános, „valódi” szakmai munkát biztosító terek között, addig a Depot Boijmans nem reflektál a múzeumi bemutatás hagyományos formáira, és

úgy tesz eleget a műtárgybiztonság maximumának, hogy közben teljesen új épülettípust képvisel.

Az új raktárt tervező Winy Maas (MVRDV építésziroda), aki a rotterdami vásárcsarnok alkotója is, ezúttal arra törekedett, hogy közösségi formát adjon az emlékezetnek. Olyan épületet hozott létre,

amely már megjelenésében is méltó jelképe a munkásváros imázsából végképp kiszabadult modern építészeti központnak, Rotterdamnak.

A raktár a múzeumparkban, az anyaintézmény mellett található, környezetében számos közintézménnyel. Az volt a cél, hogy olyan épület jöjjön létre, amely nem vesz el sokat a város zöld szívéből, és harmonikus egységet alkot a környezettel. Mindezt úgy, hogy műtárgyak raktározására alkalmas, mélybe süllyesztett építmény létesítésére nem volt lehetőség. Ezekre a problémákra jelent megoldást az épület lefelé keskenyedő, ovális formája, amely maximális helykihasználást biztosít, míg a tükörborítás segítségével a hatalmas tömb egyszerre képes beleolvadni a környezetbe, de ki is tud emelkedni onnan.

A raktárhoz fákkal borított tetőkert is tartozik, az alagsorban pedig víztározót alakítottak ki. Az itt összegyűlt csapadék a mellékhelyiségekben, illetve a tető növényeinek locsolására használható föl, így az épület nemcsak funkciójában újszerű, de

a fenntarthatóság követelményeinek is maximálisan megfelel.

A belső tér kialakítása során a legmodernebb műtárgybiztonsági szempontok, az újszerű látogatói élmény és a közösségi funkciók harmonikus összehangolására törekedtek. A hagyományos múzeumi kiállítótermek nagy, üres tereivel szemben a hídszerű, többkaros lépcsősor útvesztője és az üvegliftek inkább könyvtár vagy üzletház benyomását keltik.

A tér elrendezése a tárolás funkciójának kedvez, illetve arra bátorítja a látogatót, hogy minél közelebbről szemlélje a tárgyakat, és saját interpretációt alkosson a gyűjteményről.

A különböző tárgytípusok tárolásának igényeit maximálisan figyelembe vevő raktári egységek nagyobb része üveg mögül szemlélhető.

Ez alól természetesen kivételt jelentenek azok az egységek, ahol a tárgyak számára káros lehet a fény (pl. fotógyűjtemény). Az irodahelyiségekben, műhelyekben dolgozók tevékenysége szintén megtekinthető a maga teljességében. Az épület költségeinek fedezéséhez nagyban hozzá fog járulni az a hat műtárgyraktár, amely magángyűjtők számára lesz majd elérhető.

A szélesebb közönség igényeit pedig a tetőkert mellett százhúsz fős étterem, kávézó és múzeumi bolt fogja kielégíteni.

Rotterdam megtalálta sajátos kulturális pozícióját, merész és támogató légköre pedig egyre vonzóbb a művészek legfiatalabb generációja számára. Ezt a helyzetet erősíti a Depot Boijmans negyven méter magas tükör félgömbje is, amely már most olyan ikonja a városnak, mint az Erasmus-híd vagy a Kubus-házak.

A város a nyilvánosság beemelésével pedig olyan új funkciót is ad a raktárnak, amely aláhúzza az újszerű kulturális szerepvállalást, a gyűjteményt pedig teljesen új kontextusba helyezi. Sikeres lesz-e az új projekt? Ezt majd a jövő dönti el, mindenesetre az elképzelés friss szemlélete biztosan a múzeumszakma érdeklődésének homlokterében áll majd az elkövetkező években.

A Depot Boijmans Van Beuningen nemzetközi épületbejárása, Rotterdam, 2020. szeptember 24. Az intézmény tervezett megnyitója 2021 szeptemberében lesz.

A fotók forrása: Depot Boijmans Van Beuningen