A horzsolás alatt
hiperventillálok
a visszaszámlálás akkor kezdődött el
amikor először nem sírtam, ha megütöttek
azóta hanyag kórházi ágy vagyok
perfúziós sikoly
nyelvem lóg
beleim a helyükön
a nővér nem köszön
kispárna, fecskendő, sebhólyag
gyerekrészlegen átvészelt hisztiroham
bohócorr, alkohol, revolver, tejbepapi
a gyerekkor zebra
a gyerekkor piroslámpa
buldózer alatt barbie babák, tetemek
a tyúkot megeszik, a galambokat etetik
madárszemeimben
fészekrakó rémület
kinek ismerőse vagyok, ne cipelje terheim
kinek barátja, állítsa le kóborkutya-reszketésem
nem tudom, mekkora az én erőm
már-már nem is az enyém
nem vagyok rá büszke
nem vagyok büszke, hogy ordítok apámra
nem vagyok büszke, hogy eltávolodtunk, mint egy bolygónyi sóhaj
nem vagyok büszke, hogy két különálló számrendszerben élünk
nem vagyok büszke rá
de büszke leszek egyszer és nemsokára hálás
és kinyújtózom majd egy tengerparton
egyenes háttal a homokba süppedek
most az egyszer vagy tán örökre
melegítenek az apró szemek
masszírozzák a túlvilág izomrostjait
Borítókép: Pixabay
