Kos
amikor nem néztek oda besétált a kos
nem a belépés hanem hogy már ott áll
éppen kézre éppen ott van ott adódik
és az emberek szertefutottak
nedves szemmel és szeméremmel
tekintgettek hátra talpuk finoman ragadt
valaki hányásától
miért ilyen nehéz a szívem ismételgették a sarkokból egyre
és a kos állt és ők lángoltak
a kos testének minden része úgy illett az emberek keze
és talpa alá combja közé mint rózsához a tüske
és az emberek magukhoz kaptak
legyen már vége csak legyen vége nyögték a sarkokban
és befordultak a fal felé és nem bírták tovább
és miért ilyen nehéz a szívem sikkantotta még utoljára valaki és
az emberek könnyítettek a szívükön
a kos kifejezés nélkül nézett
nem oda
Kegyelet
akarom hogy meghalj
akkor felöltöznék
fognám a ruháidat a napszemüvegedet
az ágyneműdet
felhúznék mindent
a nevedben járkálnék előtted
a nevedben innám le magam
és az ingedet esténként
a nevedben mosnám végig a tested
másra nem használt zsebkendővel
fektedben érne a megfázás
Borítókép: Pxhere
