Izomrostok metabolizmusa
Eddig minden rendben. Megnőtt az étvágyam,
erősebb, kitartóbb lettem, a napok megteltek
teremtő agresszióval. Kiélesedett érzékszerveim
penge reflexek, táncolnak, nőnek, nagyobbak, sokkal
nagyobbak a súlyok. Halmellű béemixesek rémálma
lettem: emberhegy. Egy Deákra kikúrt óriáskerék.
Mert amit nem tud mindenki, és ez a legjobb
az egészben, a növekedés mellett minden felgyorsul,
körbeér, hogy aztán újra kezdődjön a rontás, a kötés,
és a test felsőbb szinten regenerálódik. Delejes,
mindenható érzés minden újabb egészalakos tükörkép,
álom, egy előre meg nem álmodható szinten. Fent az égben,
az átfoghatatlan horizonton túl, nagy, eres, lóbaszó
álmok. Azt hiszem, ezt hívják veleszületett tehetségnek.
Disznózsír
Végül elméleti tréner lettem. A versenyeknek
annyi, most a tapasztalataimat adom át a jövőnek
az Oktogonon. Egyelőre még féláron, mert magánórákat
nem tarthatok. Nem bántam meg semmit, de ha újra-
kezdhetném, jobban megválogatnám a fajtákat. Elég lenne
klasszik tesztoszteron, egy csipetnyi jó öreg anabolikus,
és nem űzném el a szervezetemből az összes női hormont.
A disznózsírt passzolnám, amivel azokat a szörnyeket
hegesztik Kambodzsában. Beteg állatok. Semmi szükség
vegytiszta izomra. Ma is vallom, hogy kemény és kis híján
makulátlan edzéssel jobb emberré asszimilálódhatunk.
Borítókép: Wikimedia
