Eulália
Aluljárókban tüzet gyújtok
Katonák keltik fel a földön fekvő hajléktalanokat
Kabátzsebemben ostorcsattogás
Feltámadsz és galambok szállnak melleid felett
Mintha már megfestették volna
A mozgólépcsőkön
A szellőzőgépeken keresztül szökik be a hó
Vergődnek
Köhögnek az üres kólásdobozok a szélben
Égető parázson nevedet mormolták
Égető nevedet
Tiszta aluljáróhidegben
Megégetem magam
Mikor felizgultam egy Waterhouse-képre
Tizenhároméves fejjel
Hideg barcelonai kövön fekvő szent gyermeki meztelenséggel
Emlékszem azt hittem alszol
Tizenhárom évnyi állva álmodással
Azóta még öt évnyi hideg aluljáróval
Fejemben ötször annyi meztelen testtel
Újra látlak
Te is megvénültél
Egy lépéssel magad felett vagy
Mintha csak megpróbáltál volna galambbá változni
A ruháid is levetted hozzá
A katonák kezében fegyver
Én a neveden gondolkodom
Borítókép: John William Waterhouse, Saint Eulalia, 1885, olaj, vászon, 188,6 x 117,5 cm, Nemzeti Képtár, London
