Vizuális és verbális játékot űz velünk Fabricius Anna, aki a szavak bűvös erejét fedi fel legújabb, Száz szó és hét dolog című kiállításán. Különös, kisatírozott fotói alatt a boldog gyermekkor asszociációra késztető mondatait olvashatjuk, megrendezett képein tájelemek bukkannak fel.
Az alkotó kiállított képeire pedig szinte rárakódnak ezek a „primitív”-nek tetsző gesztusrajzok, amelyek mintegy kézjegyévé váltak a 2017-es Leopold Bloom-díj jelöltjének. Fabricius Anna fotográfiát tanult a MOME-n, 2003-ban Erasmus Ösztöndíjjal Skóciában, a Glasgowi Művészeti Akadémián tanult, ahol elmondása szerint igazán érdekelni kezdte az emberek fotózása. Figurái (Mandarin Nő, Tizenkét gesztus, Magyar szabvány) meghatározó részét képezik sorozatainak.
Fabricius a kortárs magyarországi képzőművészet egyik legtöbbet utazó és rezidens programokon részt vevő médiaművésze
(doktori fokozatát médiaművészként szerezte meg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen 2015-ben). Számos helyen (Bécs, New York, Drezda) megfordult már, képeit pedig olyan hazai és külföldi kiállításokon, intézményekben és fotófesztiválokon láthatta a nagyközönség, mint a budapesti Ludwig Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria vagy a rijekai Modern és Kortárs Művészeti Múzeum.

Munkamódszerét a maimanohaz.blog.hu-nak tett 2016-as nyilatkozatában a következőképpen jellemezte: „[…] talán egy játékhoz hasonlítanám, ahol ugyan én tűzök ki bizonyos szabályokat, de a végeredményhez vezető utat a résztvevők választják.
Soha nem tudhatom előre, hogyan végződik majd a játék,
ahogy azt sem, hogy a szereplők verbálisan vagy fizikálisan mit tesznek hozzá. Ez a fajta nagyfokú szabadság az, ami inspirál.”
A fenti megállapítás leginkább korai videómunkáira illik, ugyanis a fotók mellett azokat is készít. Ezeknél a mozgóképes projekteknél Fabricius Anna improvizációs és gyermekjátékokból indult ki, videóin az általa felállított szabályrendszer alapján játszanak a gyerekek, de hogy maga a játék hogyan folyik, azt nem befolyásolta. Ez az esetleges szervezettség ugyanúgy elmondható fotóiról is, amelyeken kiemelt figyelmet fordít azokra az állapotokra, amikor egyik megrendezett helyzetből instruálja át a szereplőket a másik megrendezett helyzetbe.

A Száz szó és hét dolog fotói is a videómunkákhoz hasonló elgondolás alapján születtek.
A tárlat anyagának összeállításához kiváló inspirációként szolgált a fotóművész kisfiának beszédtanulási folyamata,
amely során kezdetben egy asszociációs módszer segítségével tanulja meg a gyermek a szavakat. A gyakran hallott kifejezéseket először a közvetlen környezetében található többféle tárggyal is összekapcsolja, majd egy bizonyos idő után, szűkítve a kört minden egyes hallott szóhoz már csak azt az adott tárgyat fogja társítani, amit az a szó valójában jelent. A Száz szó és hét dolog képeinek értelmezéséhez tartozik egy ábra, amelyen sokszor összefüggéstelen szavakat (bötty, bocc, dimbi) olvashatunk, amelyek a beszédtanulási folyamat hajnalán hangozhattak el a kisgyermek szájából. A kusza szavak mellett különböző szókapcsolatok (torony-libeg, béka-eső, toboz-tolat), vagy a kiállítás anyagát kiegészítő dolgos-mama, bátor-papa képpár fedik fel azt a nagyfokú verbális szabadságot, amely a gyermekkor sajátja. Fabricius Anna
kiállításának erejét végső soron ezek az ismert és ismeretlen szavak, jelentések, asszociációk, képzetek és képek egymásra hatása adja,
ahogy a nehezen körülhatárolható, úgynevezett „babanyelvet” vizuálisan is értelmezhető definíciókba sűrítve jeleníti meg.

Megrendezett képeinek lényeges elemeit kisatírozta, pontosabban olyan, sokszor krikszkraksznak tetsző gesztusrajzokkal töltötte meg, amelyek naivitásuk ellenére is filozofikusak, érzékenyek és személyesek. A hol tömör kövekre, uborkákra vagy a street art graffiti rajzaira emlékeztető alakzataival Fabricus Anna egy újfajta esztétikai minőséget keres. Hogy a kívánt hatást elérje, egyedi nyomatai elkészítéséhez viaszkrétát és akrilt is felhasznált.
A Száz szó és hét dolog képei még 2020-2021 között készültek. „Számomra ez az időszak a dimenzióváltásról szól” – mondja Fabricius Anna, akinek 50 darabból álló sorozata leginkább arra világít rá,
hogyan kezdi el birtokolni az ember a világot azáltal, hogy megtanul beszélni.
Az alkotó szerint amíg egy gyermek érkezése a felnőttek számára inkább a befelé fordulásról, a világban lévő lehetőségek szűküléséről szól, addig egy kisgyermek számára ez a periódus robbanásszerű kinyílásként írható le. Ez a kinyílás pedig jól látszik ezeken a rárakódott gesztusokkal és finom vonalakkal átszőtt rajzokon.
Fabricius Anna Száz szó és hét dolog című kiállítása a budapesti TOBE Galériában tekinthető meg 2022. március 2. és április 2. között.
Fotók: TOBE Galéria