Különös és örvendetes, hogy az egyes tárlatok anyagának jellege, az azokban bemutatott alkotások különböző stílusirányzatokat képviselnek. Aki rendszeres kiállításlátogató, elég megbízható képet alkothat arról, milyen szakmai problémák izgatják manapság a magyar képzőművészek társadalmát.
A Debrecenben élő és ide kötődő képzőművészek bemutatása bizonyosan új lehetőséget nyit a régión túli megismerhetőség tekintetében is. Ugyanis a közösségi és individuális kommunikációt egyaránt lehetővé tévő online felületek eddig nem ismert, nem létezett lehetőségeket kínálnak. Remélhetőleg jó időre magunk mögött hagytuk a világjárvány miatti helyzetet, amikor nem volt meg a művekkel való személyes találkozás lehetősége. Nem kell hangsúlyozni az esztétikai különbséget a virtuális látvány és az eredeti mű közötti élményről.
Ritkán látott stílusbeli sokféleséget vonultat fel a 31. Debreceni Tavaszi Tárlat. Még a korábbi évszázadokhoz is visszakanyarodtak alkotók ihletforrásért, mások
a huszonegyedik század legfrissebb technikai csodáit is bevetették a vizuális hatás kedvéért.
Ez nem csupán a fotósokra igaz, hanem a grafika művelőire is, sőt a plasztikát alkotóknak is kedvük támadt művészi üzenetük változatos technikával történő megvalósítására. Tudnunk kell, hogy kétévente van lehetőségük a festőknek, és ugyancsak kétévente a grafikusoknak, fotósoknak a bemutatkozásra. A szobrászat művelői azonban minden évben szerepelhetnek a Tavaszi Tárlatokon. Évtizedek óta példás munkáról tesz tanúbizonyságot a Kölcsey Központ, amikor a kortárs kulturális nyilvánosság egész szerkezetébe az aktuális művészeti trendeket beilleszti. Ez vitathatatlan közérdek a vizuális nevelés szempontjából. Az itteni fórum – és ne feledkezzünk meg az épület másik felében lévő MODEM-ről sem – egyaránt releváns mind a régió közönsége, mind az itt alkotó képzőművészek számára.
Az absztrakció és a pop art látszólag szemben állnak egymással, de képviselőik itt jól megférnek együtt. A minimalizmus és a koncept art, a szürreális felfogás, a neoexpresszionizmus hívei békésen vannak egy térben ezen a kortárs kiállításon.
A művek között tallózva az eklektikusság mellett a szemlélő izgalmas variálását tapasztalhatja a jelenkori műveknek.
Az összemontírozott fotók vagy a szabad kézzel, illetve géppel rajzolt, számítógéppel sokszorosított – hihetetlen, de igaz – papírmaséra pamuttal varrott figurák, grafikába ragasztott anyagok, vagy ki tudja, milyen unikális technikával készült műalkotások látványának megvan a sajátos hangulata.
A komplexitás mellett majd minden alkotáson van olyan támpont, amely megérinti a nézőt, és felfedezni valót kínál számára. Reflektálva a jelen valóságára, akár olyan aktuális eseményre, mint például a Covid, vagy parafrázissal újraidézve a régmúlt idők emlékét – mindezzel arra törekedtek az alkotók, hogy a vizuális szférába, illetve a plasztikák esetében a három dimenzióba hívják a publikumot. Titkok megfejtésére, vizuális együttgondolkodásra nyílik lehetőség.
Természetesen gyakran előfordul, hogy a néző mást lát bele a műbe, mint amit az alkotó elgondolt. Nehezen szabadul a szemlélő attól a bizarr lehetőségtől, hogy néhány tényező megváltoztatásával mennyire más is lehetne az elé táruló alkotás összhatása. A néző azt kérdezi, mennyire segít neki az alkotó abban, hogy megértse, merre megyünk az úton mi, emberek. Nincs konfrontáció, nem interaktív tárlaton vagyunk, nincs átjárhatóság, kettősség, minden felelősség az alkotóé.
Nyolc kiállítót talált díjazásra alkalmasnak a Baksai József festőművész vezette bíráló bizottság.
Kiérdemelték, hogy róluk külön is ejtsünk szót. Varga Tamás mindig hozzáad valami olyan motívumot a fekete-fehér képhez, amely átlényegíti a fotográfiát. Egy unikális kontextust hoz létre, kiszélesíti az absztrakciós mezőt. Minden négyzetcentiméterre vagy még annál kisebb felületre is grafikai jeleket rak Szilágyi Imre. Ezzel a precíz technikával, virtuóz formai megoldásaival, mitologikus világba hívja a nézőt. Lukács Gábor képei szinte feloldhatatlanul egymásra utaltak, sőt egymás által létesülő, egymásba kapaszkodó mind a három munkája. A műbe applikált tételekkel még elevenebbé teszi a vonaltextúrát. Kis méretűek, mégis monumentális hatásúak Kurucz Petra plasztikái.
A geometrikus alakzatokból szerkesztett három szarvas, akarva-akaratlanul három történetet mesél el számunkra.
Csupa lendület, csupa mozgás Subicz István felfogásában a grafikai képalkotás.
Tovább is gondolhatjuk azokat a gesztusra épülő formákat, amelyeket érzékelünk, de azok motívumként nem azonosíthatók. A megtestesült nyugtalanságot árasztja Turchányi Zsófi fotográfiája. A befogadó tekintete óhatatlanul végigfut a képen, s ha kiválaszt egy pontot, egy formát, akkor ez a mozzanat tovább lendítheti az értelmezéshez. Fátyol Zoltán alkotásai antropomorf tételeket tartalmaznak.
A finom vonalakból összeálló látványelemek tökéletesen működnek, minden apró részlet átgondoltan illeszkedik a másikhoz,
érezni, hogy transzparens közegbe csöppentünk. Füleki Krisztina egyedi anyagot választott ki alkotása tárgyának. Nevezetesen az áztatott papírt hímezte körbe, majd gyermekrajzokra emlékeztető figurákat, tárgyakat ábrázoló motívumokat öltött a felületre.
Különös térélmények, többértelmű motívumok, misztikus vagy realisztikus témák váltogatják egymást a falakon és a térben. Vonalak és színek, eleven kísérletezést láttató képzőművészeti határhelyzetek, rejtett összefüggések, spirituális sejtések, metaforikus, allegorikus tartalmak elegye,
mind ott van a magától értetődő gondolatok szomszédságában.
Szorongásaink, örömeink, szellemes megoldásaink, csalódásaink, emelkedett lelkiségünk, néha megaláztatásaink, szakralitás és banalitás, mind-mind kiérezhetők a művekből. Igazából nem lehet hiányérzetünk, mert a kortárs művészet ezernyi ágát megidézve a filozófia, az irodalmiság, de még az irónia területét is végigjárja a grafika, a fotó és a plasztika.
Vannak olyan tárlatok, ahol nagy a felhajtás: reflektorok, kamerák tüzében zajlik az esemény. Aztán vannak mértékadó, elegáns és igen: hagyományos seregszemlék, ahol a jelentős alkotók mellett pályakezdők is szerepelhetnek. Ilyen a Debreceni Tavaszi Tárlat is, amely – korosztálytól függetlenül – most is bepillantást enged a régió jelenkori vizuális művészetébe.
A 31. Debreceni Tavaszi Tárlat a Kölcsey Központban tekinthető meg április 1. és 21. között. (A szöveg a megnyitóbeszéd szerkesztett változata).
A borítóképen Turchányi Zsófia Predator című képe látható (digitális fotómontázs, vászon, 40 x 50 cm).
