A The Voice-ban mutatkozott be ikertestvérével, és évekig tartott, míg lemosta magáról a „tehetségkutatós” címkét. Azóta zenélt a Halott Pénzzel és a Brainsszel, évek óta koncertezik a Belauval, márciusban pedig kihozta első szólólemezét, a hét főbűnt párkapcsolati kérdések mentén körüljáró poïsoned paradïse-t. Szécsi Böbe elmesélte, hogyan dogozta be magát a szakmába, milyen előnyei és hátrányai vannak a tehetségkutatóknak, és miért debütál rögtön egy konceptlemezzel.
KULTer.hu: Ha egy sort varratnál magadra az albumról, melyik lenne az?
Talán a WÏO című dalomból a „singing lullabies ‘till we go to sleep”. Maga a dal a fiatal generációról szól, és arról, hogy mindent akarnak és lehetőleg azonnal. Önmagában egy fricska, de ha a kontextusból kiragadjuk ezt az egy sort, akkor számomra
a zeneszerzés és az éneklés fontosságát szimbolizálja az életemben.
Egyébként vicces, hogy kérdezed, mert – bár nem felirat, de – lesz tetkóm, amelyet az album inspirált.
KULTer.hu: Mennyire tárulkozol ki a zenédben?
Mindig törekszem arra, hogy a dalaimban őszintén leírjam, ami bennem van. Számomra ez egyfajta terápia, amivel ki tudom beszélni magamból a fájdalmat, az örömöt és mindent, ami foglalkoztat. Sokat gondolkozom azon, hogy talán azért is nyúlok mindig az angol nyelvhez, mert így egy kicsit el tudok bújni az idegen nyelv mögé, és kevésbé érzem magam sebezhetőnek. Szeretném ezt leküzdeni, kénytelen is leszek, ugyanis a lemez után
magyar nyelvű dalokat is szeretnék kiadni.
KULTer.hu: 2019 májusában indítottad el a szólóprojektedet, dolgoztál a Brainsszel, a Halott Pénzzel vagy a Paperdeerrel, és mai napig énekelsz a Belauban. Mindig is az volt a terv, hogy szólóelőadó legyél?
Lévén, hogy se kiadóm, se menedzsmentem nincs, és bár rettentően szerető és támogató családom van, nem olyan anyagi háttérből jövök, amely pénzelni tudta volna a karrieremet,
az egyetlen utam az volt, hogy bedolgozzam magam a szakmába.
Nagyon örülök, hogy így alakult, mert elképesztően sokat tanultam, szerencsésnek gondolom magam, mert inspiráló emberekkel sodort össze az élet. Szerintem minden énekesnőben és előadóban benne van, hogy szeretne valami olyat csinálni, amivel a saját zeneiségét és gondolatait tárhatja a közönség elé. Nagyon élveztem és élvezem a közös munkát mindenkivel, akivel együtt dolgozom, de egészen más olyan dalokkal színpadra állni, amiket én írtam.
KULTer.hu: Hogyan dolgoztad be magad a szakmába?
Mindent magamnak kellett kitapasztalnom, sok mindenért meg kellett küzdenem az eddigi pályafutásom során. Tizenhat évesen csöppentem bele a zeneiparba a The Voice című tehetségkutató révén. Sajnos a szakmán belül, ha valaki „tehetségkutatós”, az meg tudja bélyegezni az illetőt. Nekem is
évekbe telt, míg nem a Voice-os ikerpár egyik tagjaként hivatkoztak rám,
szóval már alapból ezt melós volt leküzdeni, amellett, hogy ne csak az legyen esetemben a „unique selling point”, hogy iker vagyok. Ebben biztosan segítségemre volt a Belauval való közös munka, rengeteg turné, utazás, koncert volt a fiúkkal, amelyek révén sokat fejlődhettem szakmailag, és a koncertre járó közönség is megismerhetett.
Azt gondolom, hogy a rengeteg közreműködés hatására fenn tudott maradni a nevem, és tényleg olyan szakembereket és zenészeket ismertem meg, akiktől rengeteg tanácsot, inspirációt szereztem. Utána viszont melós volt az is, hogy most már a szólóprojektem miatt is elismerjenek, és ne csak Szécsi Böbe legyek, aki itt-ott közreműködik. Emellett nőként, aki ráadásul producerként is szeretne tevékenykedni,
úgy érzem, hogy most egy újabb meló áll előttem, de már gyakorlott vagyok ebben.
Egyébként 2019-ben el is végeztem egy zeneimenedzser-képzést, hogy átlássam a zeneipart, és a szólóprojektemet önállóan tudjam menedzselni.
KULTer.hu: Milyen bélyeget rak egy zenészre a tehetségkutatós szereplés? Nem vesznek utána elég komolyan?
Azt tapasztaltam, hogy a tehetségkutatós előadók sokszor kapják meg azt, hogy futószalagon vannak gyártva, nincsenek saját gondolataik. Én 13 éves korom óta írok saját dalokat, ezért különösen
rosszul esett, amikor betettek a „megcsinált előadók” skatulyájába.
Egyébként a műsor után lett volna lehetőségünk a tesómmal együtt dolgozni egy menedzsmenttel, de megkaptuk, hogy nem vagyunk elég formálhatók, ezért meghiúsult a dolog.
KULTer.hu: Utólag hogy állsz a tehetségkutatós szerepléshez? Volt, hogy megbántad, vagy hogy arra gondoltál, másképp kellett volna indítani a pályádat?
Összességében jó élmény volt. Utólag látom, hogy sokat köszönhetek a műsornak, lehetőségeket és kapcsolati tőkét adott, amire lehetett építkezni. Nem szégyellem, hogy benne voltam, egyébként is azt gondolom, hogy a The Voice üde színfolt volt a tehetségkutató műsorokban, nem volt a tipikus „röhögjünk és alázzuk meg a bénákat” vonal a válogatáson, olyanok kerültek adásba, akik tényleg jók voltak. Természetesen
rengetegszer kívántam, hogy bárcsak ne mentem volna el szerepelni,
mert értékesebbnek tartom, ha valaki a nulláról építi fel magát, valamint azt is gondolom, hogy az esetemben már sosem lesz meg a „váratlanság varázsa”, hiszen már évek óta felbukkan a nevem itt-ott, és így nehezebb robbantani egy szólóprodukciót. Ha valami miatt, akkor ezért egy icipicit bánom.
KULTer.hu: Hogyan kezdtél el énekelni?
Tizenhárom éves korom óta énekelek komolyabban, akkor íratott be anyukám minket a tesómmal énektanárhoz. Nagyon ösztönösen és
sorsszerűen alakult úgy, hogy a zenével foglalkozzak.
Nem voltam eminens tanuló és nehezen találtam olyan dolgot, ami igazán le tud kötni. A zene volt az, amiben sikereket értem el, és nem volt kérdés, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.
KULTer.hu: A Belau élő felállásába hogyan kerültél be? A saját zenédre mennyire hatott a Belau világa?
2017-ben hívott fel Kedves Peti, a Belau megálmodója, hogy lenne-e kedvem egy kollabhoz. Akkor már javában pörgött a Hegyi Dórival közös Island of Promise, és iszonyatosan színvonalasnak és különlegesnek találtam, nem volt kérdés, hogy igent mondjak. A fiúkkal azonnal megtaláltam a közös hangot, és úgy alakult, hogy az élő felállásba is bevettek. Mára az egyik legjobb barátaim lettek és rengeteg jó élményt, szakmai tapasztalatot szereztem nekik köszönhetően.
Peti az egyik nagy példaképem szakmailag,
nagyon érdekes volt látni, hogyan épült a Belau az évek során. Ezeket a tapasztalatokat tudtam kamatoztatni a szólóprojektem kapcsán is, és zeneileg is abszolút inspiráltak, arról nem is beszélve, hogy a hosszú utazások során mennyi király zenét mutattak (Bishop Briggs, Bonobo, MØ, AURORA stb.), amelyek befolyásolták a zenei ízlésemet.
KULTer.hu: Mik voltak a fontosabb lépcsőfokok a saját hangod megtalálásában?
Mindig is nehéz volt arra kérdésre válaszolnom, hogy milyen stílusú zenét játszom. „Mindenevőnek” tartom magamat, ha valami tetszik, akkor azt meghallgatom. Azt gondolom, hogy egyértelműen hallatszik a saját dalaimon is, hogy
nem lehet kategorizálni, beskatulyázni őket egy stílusba.
Az biztos, hogy az akkordok tekintetében mindig a mollos, kicsit szomorkásabb hangzások felé nyúlok.
KULTer.hu: Bittersweet, azaz keserédes pop – így szól a műfaji öndefiníciód. Mit takar ez a keserédesség?
Jellemző rám egyfajta pesszimizmus. Bármi történik velem, lehet az a világ legjobb dolga, sajnos akkor is hajlamos vagyok meglátni benne a legkisebb negatívumot is. A családomban már szállóigévé vált, amikor olyan dolgokat mondok, hogy „most olyan boldog vagyok, de közben kicsit szomorú”. Ezt nevezhetjük egyfajta magyaros mentalitásnak is, és azt gondolom, hogy a dalszövegeimben ez tetten érhető. Zeneileg pedig alapvetően a lassabb tempó és a melankolikus hangzás jellemez.
KULTer.hu: A zenei pályádon mi volt a legnagyobb sikered, amelyben megláttad a negatívumot?
Bármit kiemelhetnék. Sosem tudom azt mondani, hogy 100%-ban elégedett vagyok azzal, ahol éppen tartok. Ez egyfelől nem jó, mert sosem engedem meg magamnak, hogy hátradőljek és élvezzem az elért sikereket, másrészt viszont hasznos, mert előrevisz, és arra késztet, hogy csináljam a dolgaimat.
KULTer.hu: Debütáló lemezként rögtön egy konceptalbumot összerakni nem kis vállalás.
Mindig is vizuális típus voltam, és fontos számomra, hogy ha kiadok egy nagyobb munkát, annak legyen egy szépen felépített vizuális koncepciója és egy háttérsztorija, amely szépen összefoglalja a lemez születésének időszakát. Az albumról először a poïsoned paradïse című dalom született meg, és ennek a címe inspirált arra, hogy a hét főbűnből merítkezzen a lemez.
A hét főbűn inspirációként szolgált,
és az egyes bűnök a saját értelmezésemben elevenednek meg a lemez dalaiban, leginkább párkapcsolati szituációkon keresztül.
KULTer.hu: Ha egy kávézóban te pakolnád be a zenéket, mely dalodat játszanád le elsőként, hogy megismerkedjenek a zenéddel?
A lemezről az egyik kedvencem a forbïdden fruït. Hangzásában ez az a dal, amely talán a legjobban jellemzi a bittersweet popot, és amire a legbüszkébb vagyok producerként. A dal alapját egy sampler adja, ez ihletett meg és ezt bontottam ki. Nagyon izgi volt összerakni a beatet, nagyon szeretem a végeredményt.
KULTer.hu: Miért fontos, hogy te legyél a producere is a zenéidnek?
Számomra hozzátartozik az alkotási folyamathoz, hogy a hangszerelést is én rakom össze a dalaimban. Ennél a lemeznél különösen fontos volt, hogy egymagam csináljam, mert szerettem volna, hogy a lemezmunkálat egy önismereti út legyen afelé, hogy megtaláljam a saját zenei hangomat. Erősségnek talán azt mondanám, hogy szerintem így hiteles az, amit csinálok. Lehet, hogy nem vagyok a legprofibb producer Magyarországon, viszont
merek kísérletezni a hangzásokkal,
nem próbálok görcsösen trendeket követni, inkább az unikalitásra törekszem. Nyilván van még hova fejlődni, tervben is van, hogy képezzem magam ezen a téren, jelenleg teljesen autodidakta módon csinálom az egészet.
KULTer.hu: Mik azok a hangzások, kik azok az előadók, akik leginkább megmozgatnak a kurrens popzenéből?
Az utóbbi években nagyon sok szóló női előadót hallgattam, nagyon sokat inspirálódtam belőlük.
A mostani legnagyobb kedvencem Noga Erez.
Mind hangzásban, mind imidzsben 10/10. A másik nagy kedvencem Sevdaliza, és persze Billie Eilish is klasszik, leginkább az első lemezét hallgattam rongyosra.
KULTer.hu: Március 22-én a Turbinában mutattad be a poïsoned paradïse-t. Hogyan szólaltatjátok meg élőben ezt a minimál elektronikát?
A projekt élőben trióként szólal meg, a színpadon Gyarmati Fanny basszusszintetizátoron, Telek Attila pedig dobon és drumpaden csatlakozik a projekthez. Célom volt, hogy ha ellátogatnak az emberek a koncertjeimre, akkor ne olyan feeling legyen, mintha otthon beraknák a zenémet a Spotifyról. Fontosnak tartottam, hogy bár elektronikus zenét csinálok, élőben mindenféleképpen legyen akusztikus dob is. Szuper jó visszajelzéseket kaptunk a lemezbemutató után,
óriási lendületet adott, hogy legyen minél több koncert.
KULTer.hu: Tervek, célok, álmok?
Sok-sok koncert és új zene, a többit pedig majd hozza az élet.
A borítófotót Rédling Hanna készítette.
