A cirkuszban a manézs fölött többször tíz méteren egyensúlyozó légtornászt lélegzetvisszafojtva figyelni csupán addig az egyik legkülönlegesebb résztvevői élmény, mígnem a nézőnek lehetősége akad a levegőben kapaszkodó, ezúttal igencsak vizes artistáért izgulni. 2022. április 9-én mutatta be a Fővárosi Nagycirkusz az idei tavasz három új előadásának egyikét RAIN – Esőcirkusz címmel.
A Magyarországon változatlanul kuriózumnak számító, vizes technikán alapuló látványosság Fekete Péter rendezésében, Pál Dániel Levente dramaturgiájával, illetve a jelenleg a budapesti cirkuszművészeti közegbe fogadott Kijevi Cirkuszi és Művészeti Akadémia és a Harkivi Cirkusz Stúdió alkotóinak közreműködésével készült. Habár a porondot belengő pattogatottkukorica-illat, a kakasos nyalókák csomagolásának villanása, a gyors helycserék, no meg a hangos gyerekkérdésekre érkező suttogó felnőttválaszok a régiek,
az általában kissé fülledt cirkuszi levegő a RAIN esetében már a tényleges műsor kezdete előtt felüdül.
A manézs alá épített speciális vízszint-szabályozó rendszert (mely nagyjából 700 darab, egyenként akár 18 méteres hatósugarú fúvókából áll) serényen, ám szinte egész este láthatatlan játékosokként kezelő porondosok mellett ez a könnyedség az orosz Pippa és Bobby (Natalja Majkrovszkaja és Vlagyimir Szaptejev) bohócszámának is nagyban köszönhető. Pippa, a szakmájában fehér hollónak számító női bohóc, göndör, vörös hajával robban a térbe, a közönség felől érkezik, szelfibotot tart, átmászik a nézőkön, a sorokon, beleeszik néhány kukoricába, illetve szemmel láthatóan menekül a törvény elől, akit kedves kettősükben Bobby bohóc képvisel.
Szinte minden átkötés nélkül komolyodik el percekre a cirkusztér, s a prospektusban első fellépőként szereplő Szaricsev-csoport dupla sitz-száma helyett Maria Bakalkina és Grandpierre Gabriel orosz-magyar duójának handstand-mutatványa érkezik. Grandpierre Gabriel a 14. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivál Newcomer Show-jának Arany-díjasa, érdemes rá, illetve rájuk odafigyelni, kecses, erejében is elegáns produkciójukkal kiválóan hatnak a mókás kezdet után. A vizes tematika okára is hamar fény derül: a műsorban közreműködő cirkuszművészek vonulnak a porondra, némi It’s Raining Men-aláfestéssel. Kissé esetlennek tűnik ezután a RAIN előzetes ígéretét beváltó,
a háborús helyzetre reflektáló „cirkuszi imádság a békéért és a megtisztulásért”,
túlzó a jelenet, újfent kibillent, hatásvadász, mégis van benne valami kedves. Az előadás központi üzenete a későbbiekben is föl-föltűnik, hol hangsúlyosan, hol egy-egy mozzanat (például a vissza-visszatérő, baljós vörös fény, az aláereszkedő hatalmas ventilátor-helikopterszárny, a háttérben vetített háborús képek, festmények, rajzok feltűnésekor) vagy átkötőszöveg erejéig.
Az eleinte gyors, majd egyre lassuló táncmozdulatokba révedő, Noé bárkája-allegóriaként is értelmezhető táncosok jelenetét a hosszú szárú plasztikesernyőre kapaszkodó, a fentről ömlő „esővel” kísért mutatványa közben fehér ingét letépő Dobos Richárd lengőrúdszáma váltja.
A magyar artista diszkógömb világította mozdulatai hihetetlen erőt sugároznak,
kellemes összhangban állva a következő fellépő, a 17 éves, korosztályából kiemelkedően tehetséges, fekete-fehér manójelmezt viselő ukrán lány, Ameli Bilyk lengődrót-számával. A fiatal artista az iménti vertikális vonalat horizontálisan, ámde sokkalta összetettebb és színesebb módon használja, hulahoppkarikákkal egyensúlyoz, táncol, spárgázik, kézen áll, de még bukfencezik is – mindezt a majdnem saját magasságáig emelt lengődrót „talaján”.
A technikai átállás alatt újfent a Pippa-Bobby páros szórakoztat, ezúttal három (illetve az egyik geg helyzetkomikumaként kiderül, hogy voltaképp négy), egyenként feltűnő és egyre nagyobb kutyával „kiegészülve”.
A kutyák méretéhez illően Pippa egyre hosszabb kitömött kolbászt húz elő nadrágzsebéből,
melyet természetesen a kedvesen (félre)vezetett ebek játékos kitartással próbálnak megszerezni (az egyik kutya ottjártunkkor le is esik a színpad széléről, de az ijedtségnél nagyobb baja szerencsére nem esik). A jelenettel szintén félrevezetett közönség szeme előtt épül fel az orosz Vlagyimir Jerofejev rolla bolla (magyarul görgő) produkciójához szükséges pódium, melyen az egyensúlyművész egymás tetejére állított görgőkön tesz sikeres kísérletet az állva maradásra.
Nem feltétlenül előnyös viseletben érkező swingtáncosok kíséretében tűnik fel a színen az orosz Danil Giniborg és Alekszandr Pliskin párosa, akik a porond közepére tolt fehér zongora tetején tesznek bizonyságot egymásba vetett bizalmukról, hand to hand-számukkal. A táncbetétekkel tarkított, könnyedebb hangvételű műsorszámot újabb esős „visszhangmotívum”, az est elején bemutatott ukrán-orosz család, Vitalij Zaetz, Margarita Nikulina és lányuk, az egyébként a cirkusz előtt is látható plüssmacik ikertestvérét cipelő Dása perzs-zsánerszáma követ.
Az aranyba öltöztetett, valóban aranyos család legkisebb tagja az ukrán-orosz béke szimbólumaként csatlakozik szüleihez,
hajmeresztő ügyességgel győzedelmeskedve a perzs-szám nehézségein. Hasonló előjellel, ám kissé más hangulatban folytatódik a RAIN a szünet után, a porondra matracok, párnák, takarók vannak készítve, melyeket a nézők visszatérése után hamar elfoglalnak artistagazdáik, utalva ezzel a háttérben ki is vetített esetre: a Fővárosi Nagycirkuszba érkező ukrán művészeket, artistanövendékeket és családjaikat egy időben valóban a cirkuszi porondon szállásolták el.
A kéretlennek ható közjátékot az est talán legizgalmasabb pillanata váltja, az orosz-fehérorosz páros, Oleg Lobanov és Beata Szlabko magasdrót-számával, mely a 2016-os Atlantisz gyermekei című vízicirkuszi előadásban már látható volt Budapesten.
Az emberi összpontosítás készségének (szó szerint) magasiskoláját példázza a produkció,
hisz a páros férfi tagja biztosítókötél nélkül, előbb a fején tartott, majd a szájába vett bot tetején egyensúlyozza a rajta előbb csak álló, majd pozícióját spicc-cipőbe bújva nehezítő artistanőt. Ugyanezt a mutatványt még egyszer megismétlik, ezúttal sokkal magasabbra emelkedve, egy lejtőszerű ferdeséggel felfeszített dróton. A bravúrosan izgalmas és ovációval ünnepelt elem után remek dramaturgiai választásként újfent Pippa és Bobby tűnik elő, ezúttal ír (?) népzene kíséretében, előbb élő, majd plüsslibát cipelve. Kuncogtató, mint mindig, és épp annyi, amennyi elegendő mókát biztosít az ukrán duó, Anton Grisin és Ivan Bojko lángoló illúziói előtt.
A RAIN utolsó négy mozzanata kiragadva is kiváló esszenciáját mutathatja az előadásnak: a Duo Donnert (a magyar Donnert Ryan és Szécsényi Anna) görkorcsolyás összjátéka a szökőkúttá szelídített vízrendszer ölelésében épp annyira rázza fel az embert, mint az őket követő táncosok Woodkid-féle Run Boy Run-taktusos dobjátékával fokozott, szintén orosz-fehérorosz páros, Nyikita Pavlov és Aliakszandra Visneuszkaja láncszáma. Őket a 14. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválon Bolond Pierrot-díjat nyert Mihail Nyikolajevics Jermakov sokkutyás, mosolyogtató Kutyaiskolája váltja.
A Jermakov család százéves cirkuszdinasztia, melyet Mihail nagyapja, Nyikolaj Andrejevics Jermakov alapított,
a jelenleg Budapesten tartózkodó, műsorszámát magyarul beszélve kísérő Mihail produkciója június 4-ig látható a Fővárosi Nagycirkusz porondján. A bolyhos könnyedség után az orosz Vitalij Popeta és Jelena Sipajevna gurtniszáma az est szenvedélyes záróakkordja, melyet a mesés szökőkúttá változó porond is szinte megtapsol.
Ezen vizes tematikát a végsőkig ki- és felhasználó RAIN – Esőcirkusz két leggyengébb eleme az összességében élvezetes produkciók ellenére is említést kíván. A Maka Gyula konferanszié által olvasott-mondott szövegek mind mondanivalójukban, mind megfogalmazásukban kifejezetten silánynak mutatkoznak, ez azonban sajnos nem egyedi eset, hiszen
a Fővárosi Nagycirkusz világszínvonalú előadásait sajnos rendre kísérik gyermeteg módon klisés frázisok,
ismétlődő gondolatokkal, melyeket előfordulhat, hogy épp a legkisebbek értő figyelését elősegítendő használnak – hibásan. A szöveges részek melletti kiemelkedően fájdalmas csavar a RAIN rendszerében sajnos épp a sehol fel nem tüntetett nevű énekesnő, aki az est folyamán néhol meglepően fals hangon énekli az elmúlt néhány évtized esővel akár minimálisan is kapcsolatba hozható popslágereit (így például Adele Skyfall című számát).
Mindezekkel együtt és ellenére fontos kiemelni, hogy a 2022. április 9. és 2022. szeptember 18. között látható RAIN igazán egyedi, üdítően keserédes élmény, melyet a Fővárosi Nagycirkusz egy-egy péntek és szombat este 19 órától a felnőtt közönséget célzó Magic Show-val „egészített ki”.
A Magic Show leglátványosabb produkciói egyébként a RAIN-ben is láthatók
(így például Vitalij Popeta és Jelena Sipajevna gurtniszáma, Nyikita Pavlov és Aliaksandra Visneuszkaja láncos produkciója vagy a Duo Donnert görkorcsolyás műsora), ám ezúttal a másik előadásnál nagyobb hangsúly kerül Danil Giniborg és Alekszandr Pliskin illuzionisták trükkjeire, teljessé téve azt olyan szakmabeliek közreműködésével, mint Vincent Vignaud vagy a magyar bűvész, Párkányi Kolos.
RAIN – Esőcirkusz. Rendezte: Fekete Péter. Fővárosi Nagycirkusz, Budapest, 2022. április 22.
Fotók: Fővárosi Nagycirkusz
