Gyerekkor
Nyári hajnal
Száraz füvek dörzsölődnek.
A tornácon alszunk kupacban.
Látom a kert fölött reszkető levegőt,
húgom halkan lélegzik.
Egyhetesen
A kerítésbe kapaszkodom,
mint régen szorítottam anyám melleit.
Testem húzásától szerves anyaggá válik a drót,
emlékszem.
Felnőttek délben
Zizgő, lusta legyek,
mormolt párbeszédek,
önfeledt kacaj.
Itt a legsűrűbb az álom.
Neon
A fehér, vakító lámpába néztem,
s most a plafonon
lila fényű medúza caplat,
pulzálva vonaglik tekintetem után.
Éjjeli
Lomhán kattanó biztonsági öv,
ajtó nyikordul.
Alvást színlelek,
anyám karjaiban visz az ágyig.
Borítókép: Unsplash
