állnak a szerelmesek
kiszívott tested egy ideje csak üregként szolgál
ide jársz be sírni és maszturbálni ha nagyon unatkozol
„ha megéred a harmincat kihozunk innen, ne aggódj, kislány”
addig a sóvárgás
akkor elmondom, hogy abban a szobában ültél,
amiben húsz évvel ezelőtt anyám meg az akkori palija,
és azért tetszettél, mert nem akartál hasonlítani rá, pedig mégis,
ahogy néztelek eszembe jutott a mozdulat,
ahogy visszafordultam az utcátokból,
azt hazudtam, hogy rosszul lettem, hazáig sírtam,
nem a szüzességemet féltettem, hanem a függetlenségemet,
pedig te azt sem tudtad, hogy megnőttek a melleim és
egy srác megcsapta a fenekem a népligeti aluljáróban,
onnan is sírva mentem haza, meg a parkolóból egy after után,
ahol megrángatott egy férfi csalódottan, mert nem tudtam viszontszeretni,
és a cigizőből, ahol összeverekedtek miattam a tömegben és
míg igyekeztem nem beszorulni a két férfi közé, beverték az arcom,
ennek ellenére álltam egy idegen és az akkori szerelmem,
egy utálatos közé, mert az előbbi belemarkolt a seggembe,
miközben mocskos dolgokat sugdosott,
és hiába mondtam, hogy elintézem, van ami
erősebb minden drognál, egy nő ritka esetben uralhatja csak,
és mire megtanultam, hogy hogyan kockáztassam testi épségemet úgy,
hogy a legjobbat hozzam ki a helyzetből, már babává vetkőztettetek
azt meséli hogy csak a testeden keresztül tud jól megismerni
szétnyitod a lábad vagy örökre egyedül maradsz
megvárja veled a buszt aztán leszáll az első megállónál
azért megkérdezi hogy maradjon e
egy termékeny nemet kap egy felhívást
arra hogy meg akarjon baszni továbbra is
másnapra lila zúzódásokat termel a tested
nyomkodod őket hogy kifehéredjenek egy pillanatra
így képzeled el az ártatlanságot meg a hazugságokat is
másnap egy másik utálatos megsimítja a segged jobb oldalát a csípődhöz közel
úgy ér hozzá hogy ne tudd eldönteni valóban tenyér volt e
vagy csak az ujjak hegye
mert addigra akár hallucinálhattad is
hogy szeret, és hogy én is szeretem-e
akkor hagyjam, hogy megbasszon, a testem az övé, pontosabban így: „a tested az enyém te mocskos kurva”
na várjatok,
lelök az ágyra a hasamra esek, a két matrac közötti rés beszippantja a fejem, simogatja a talpam, nevetnem kell, sötét van mindenhol a matracok között alig van levegő, a nevetés elernyeszti a bordaközi izmokat, fulladni kezdek, ő már lehúzta a nadrágom, a farkával babrál, felráz a köhögés, el akarom lökni az ágyat
az egyik utálatosod elment fél évvel ezelőtt
a földet nézed ha megkérdezik tőled félig idegenek hogy miújság
testvéreddé fogadtad és megígérted neki hogy soha többé nem marsz az oldalába
rögtön ezután jöttél rá hogy évek óta szerelmes vagy belé
legszívesebben lenyúlnál a torkodon de nem mered megérinteni az agressziódat
hiú vagy minden fényes felület téged dicsér hamar beleunsz a játékokba
szeretnéd jól csinálni felsétálsz az emeleti mosdóba ott nincsenek kamerák
felszívsz egy csíkot de mielőtt csípni kezdene már meg is bánod
és kifújod az orrod mikor a haverod pisilni kezd
nem tudod mennyire tudnál szeretni,
önkívületig szorongatod a csuklóm
hamarosan vége az órák óta tartó reszketésnek
„ha megéred a harmincat, kihozunk innen, ne aggódj, kislány”
hazafelé tartasz
tartunk, utoljára
megkapom a fél fülesed
melletted két ölnyi távolság
hogy kussoljak és hazaérjünk végre
megígérted hogy nem bámulod többé a tárgyakat
nincsen több tükör csillogó játékszer
minden téged dicsér az utálatosak a legszebb emberek
hármasozni akartál mert engem szeretsz
és ez elég ahhoz hogy leszopj valakit
akit csak rajtam keresztül tudsz szeretni.
állnak a szerelmesek
közöttük fél méter és egy kifeszített íj
bezárom a huszonegyedik megnyitott ablakot
mit tudok rólatok erre gondolok
mit tudok én egyáltalán
ti azért tudjátok hogy
az apámnak igaza lett:
huszonkettő vagyok
és túl nagy a pofám
Borítókép: Unsplash
