levél anyáimhoz
valahogy a magyar nyelvtől idegen,
hogy az anyának többes számot adjon, hogy hangzik
hogy anyáink napoznak az erkélyen, vagy
az egész csoport anyjai visszérrel küzdenek?
de igazából ez nektek mindegy is, mert ti
egyenként gondoltok magatokra, drága anyám,
hol kezdjem az üres mondatokat, hol érjelek tetten,
a hiányodtól eltartó lépéseimben,
valahogy így, talán,
ez elég érzelgős, ahogy megszoktad,
és miért lennék más, mint ahogy megszoktad,
elvárod,
akkor is mikor szigorúnak képzellek, csatokkal a hajadban
és akkor is, ha némán ülsz egy babzsákban, könyveket bámulva,
anyám voltál kinn Firenzében, rég nem láttalak, biztos eldobtál,
és anyám voltál Csepelen, mutattad apád házát,
ahogy onnan elvittek mindent, és csak az ablakod maradt,
de voltál anyám fodrászként, ki utálja az olasz csatokat,
vagy bontómunkás, ki mindent az ablakkal kezd,
meg egy vadkacsa a Kopaszin, értelmetlen
hogy így is jelentéktelen legyél,
de minden metaforával közelebb kerülsz, ahhoz az anyához,
akiről semmilyen időben nem vagyok képes,
már semmit sem mondani,
semmi vagy, minden más csak hozzád kapcsolódó hiány,
amiben nem fér el a bánat meg a többi hülyeség,
egyszerűen nem vagy, azt érzem, sose voltál,
és nem azért, mert megtagadtalak.
Nem tudom, mikor kérdezed azt,
hogy mi volt a legszebb Dániában,
mert most azt mondanám: az, hogy valakinek még van akkora fasza
– köztük Tolnainak –, hogy hosszú verseket írjon „ezeknek”,
bárkit is érts ez alatt, anyám, te biztosan értékelnéd,
ha meg tudnám mutatni, talán valamit válaszolnál,
hogy persze ez így van, vagy hogy én ezt nem értem,
másnapra én is máshogy gondolnám,
hogy megértem, vagy hogy minek,
te ki a faszom vagy, és miért hívod magad az anyámnak
– „a profánság sose baj, de a szóismétlés, kisfiam” –,
én valakinek a fia vagyok, te valakinek az anyja,
én mindegyik fiú vagyok, akinek képzelsz,
te mindegyik anya vagy, akinek képzellek,
de ezekből csak az a kettő tud beszélgetni,
akiket beszéltet valaki.
nem vagy sehol, anyám,
én sem vagyok sehol,
maradjon így.
írj, ha megkaptad, a leves finom volt, ölellek.
Borítókép: Unsplash
