„A csatárpáros-jelenség / fontos tényezője a futballnak. / S tényleg: klubok sorsra függ / e finomra hangolt rendszertől.” Határozott bizonytalankodás. Elég jól körülfogja, amit talál. Néhány cselt mindig csinál, nem túl bonyolult cselezés, de hatásos, tehát élvezetes. Lent van a súlypontja. Amit tárgyal, annak a súlypontját lejjebb jelöli ki. Nem is jelöli: lejjebb kerül a szokásosnál. Nem mintha tudnám, tudni lehetne, hogy mi a szokás(os). Jó; nem tudod, de érzed. Ebbe most ne bonyolódjunk bele. Mindenesetre tolom még kicsit a futballmetaforát.
„Aztán az egymás közötti játék. Az ütközések. / A fejesek. A kihagyott helyzetek miatti bosszúság. / Az edzői utasítások. A testcselek. / A kapufán csattanó lövés hangja. / Néhány üzemben hagyott reflektor, / ahogy bevilágítja a tizenhatos területét.” Visszajön, ha kell. Vissza kell jönnie, ezt minden futballista tudja. Ha nem tudja, megtanítják neki. Ha nem tanulja meg, kirúgják. Kikopik. NB III, Keleti csoport. Megye II. Járási bajnokság, nagyjából libalegelőn. Oké, ennyire hátrajönni, részt venni a védekezésben, bejátszani az egész pályát, ez nem volt mindig így, meglehet, de most nincs mindig. Ha a játékban elöl villogsz, annak a munka adja a keretét. A hátterét. Munka az, amikor cselekvésbe fordul annak belátása, hogy nem tudsz semmit, megfelelő munkával ez a belátás nem száll el a levegőbe, mint a győzelmi zászló.
Ha az irodalomtól akarsz valamit, muszáj az egészet akarnod.
Ha elég sok pályakezdővel beszélgetsz írásról/irodalomról, egy idő után elég gyorsan ráérzel arra, ki az, aki képes beletenni azt a munkát, ami után már szinte állandósulhat az első felvillanások sejtette villogás. Egy könyvet írni könnyű/nehéz – nem ijesztgetek, csak mondom. De először persze egy könyvet írsz, ha összejön. Aztán meglátjuk, amit meg.
„A csere viszont akkor a legrosszabb, / ha téged cserélnek le. Egy másik játékosra. / Ő áll be a helyedre. Helyetted játszik. / Nem jobb nálad. Nem robbanékonyabb. / Nem játssza meg jobban a labdákat. / Mégis, most ez az ő napja. Ő került helyzetbe. / Te pedig lecserélten elhagyod a pályát / a játékoskijáró felé.” Emlékezni, de erősen emlékezni, nem csak élesen arra, mi volt eleinte azzal, hogy írás. Először az irodalom volt: az az átütő hatás, ami akkor ért, amikor a Bűn és bűnhődést olvastam. Fordította Görög Imre és G. Beke Margit. Nem azonnal, de egyszerre, a könyv „közepén”. A kellős közepén.
Ott van a közép, ahol letettem magam mellé a könyvet, és pontosan nem tudom, mi történt velem, de azután más lett (sok) minden.
A világirodalom remekei, apukám hozta haza. Vagyis legelőször az olvasás volt, és külön erről az irodalomóra, aztán ez Dosztojevszkijnél kapcsolódott valamiként össze. Összevissza. Oroszországban, mondja Raszkolnyikovnak Porfirij, a vizsgálóbíró, aki előtte izgalmában összevissza fecseg, „jellemzi magát” stb.: „ha két értelmes ember összekerül, akik még nemigen ismerik, de azért sokra tartják egymást […], akárhányszor fél óra hosszat nem találnak beszédtémát, csak ülnek mereven, és bámulnak egymásra”. Negyedik kiadás, megjelent 68 150 példányban. 1963. Tizenhárom éves korában az ember ne olvasson ilyesmit. Ami jött, azt elolvastam, de ez más volt. A szüleim ágyán ültem, a könyvet letettem magam mellé az epedára, és csak ültem mereven, és bámultam, vagy mi.
„Nagyapával az Ozone Networköt nézzük. / Most épp az a műsor megy, ahol középkorú / amerikai férfiak versenyeznek egymással, / ki mennyi fát képes kivágni / a nehezen lélegző oregoni erdőből.”
Úgy tűnik, az érzelmek már megint kezdenek divatba jönni
Ma, 17 óra 32 perckor virágot adtak át
a Dresszing Károly utca és a Petneházy utca sarkán.
Egyik kézből a másikba. A Duna House
ingatlanközvetítő-irodától pár méterre.
Nem messze a tengernyi jókedv központjától,
a Jóhajó Vitorlásbolttól. A BÁV-tól is csak egy
köpésnyire. Pont srégen a Sparral, ahová most 37%-os
madagaszkári vaníliarúd-akcióval csábítanak.
Tudod, ott, ahol a 14. számú Kínai Nagy Fal Büfé is üzemel.
Ahol szüleink a húsközpontú táplálkozás unikális
szeretetére neveltek. A Vasedény közelében,
ahol valami régi haverod cukkolt, hogy úgysem
fogsz bejutni az orvosira, te meg mondtad neki:
Húzzál az anyádba! Na, ott adták át. Az ég kék volt,
a nap sütött. Közben egy bágyadt tokájú néni
került összetűzésbe a helyi alakulatokkal.
Így cserélt gazdát a virág. Hogy ez most a kezdete
vagy a vége volt valaminek, az jó kérdés.
De ott, akkor, rengeteg érzelem került a levegőbe.
A kétnyelvű antológia a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program beharangozójaként a Szigligeti Alkotóházban megvalósult összművészeti szimpózium eredményét mutatja be. A programban a harminc évesnél nem idősebb, még kötet nélküli szerzők pályázati úton, a mentorok döntései alapján vehettek részt.
Mentoráltak (versek): Kazsimér Soma, Korsós Gergő, Kósa Eszter, Kovács Edward, Kubina Zita, Locker Dávid, Masri Mona Aicha, Nagy Dániel, Ősi Anna, Rékai Anett.
Mentorok (esszék): Áfra János, Deres Kornélia, Gál Ferenc, Géczi János, Győrffy Ákos, Kemény István, Kukorelly Endre, Szlukovényi Katalin, Tóth Krisztina, Visky András.
Fordítók: Anna Bentley, Owen Good, Kulcsár Edmond, Márton Ágnes, Austin Wagner.
A könyv bemutatója a budapesti Kis Présházban lesz 2023. március 13-án (hétfő) 18:00-tól.
A borítófotót Vigh Levente készítette.
