Februárban jelent meg a neosoulos, alternatív R&B-t játszó GranCanada második nagylemeze, a Szemben a Nap, amit a zenekar március 4-én a Magyar Zene Házában mutat be élőben, a Nunki Bay Starship társaságában. Saját bevallásuk szerint ez az eddigi legőszintébb anyaguk, amin sok újdonságot is kipróbálhattak – ezekről is mesél a zenekar négy tagja, Varga Zsófi énekes, Tóth Tamás gitáros, Bodó Bence basszusgitáros és Gáll Barnabás trombitás, zenekarvezető.
Kicsit túl jó volt
Bodó Bence: Ez az album nagyon személyes, és nagyon büszke vagyok rá, hogy ennyire őszinték tudtunk lenni – korábban néha azt éreztem, hogy félünk ezt meglépni. Ez a szám ennek egy nagyon jó lenyomata. Amikor megszületett, akkor éreztem először, hogy sikerült Zsófit énekesnőből alkotóba átbillenteni minden szinten, ami az egyik legjobb dolog, ami velünk történhetett.
Bezárva él
Tóth Tomi: Hangszerelés tekintetében ez a legmodernebb dalunk az albumon. Már régóta dolgozunk azon, hogy több elektronikus zenei elemet vigyünk a dalainkba, és itt ez tök jól beérett.
Odabent ismerős
Bence: A Rick and Morty-sorba („Hangokban, képekben egy Rick and Morty-rész épp most integet.”) úgy kapaszkodtam, mint nyáron a Szigetes műbikába, nem túl megfontolt döntések eredményeként. Mondjuk itt nyertem.
Barni: Ezt még tavaly év elején írtuk, viszonylag gyorsan kigurult, és talán ehhez nyúlt Andris (Weil András, a lemez producere – a szerk.) hozzá a legkevésbé. Kapott klipet is, azt mindenképpen megnézném, ha te lennék.
Nem szól másról
Tomi: Weil Andrissal kiegészülve vettük fel ezt a dalt. A plusz hangszer lehetőséget adott arra, hogy más funkciót kapjon a gitár a zenében. Emiatt nagyon szeretem ezt a trekket, mert így teljesen új dolgokat tehettem hozzá.
Barni: Nekem a személyes kedvencem a lemezről, nagyon erős a beat, feszes a dal, és végig lehet szexizni.
Még nem döntöttél
Varga Zsófi: Témában és hangulatban ez a legkönnyedebb dal számomra az albumról, és ezt koncerten is ezzel a játékos attitűddel tudjuk játszani. Egy idealizált ismerkedést, kapcsolódást taglal, ami még pont annyira belemelegedős, hogy igazán egyik fél se terítette ki az összes lapját, azaz a tényleges valóját. A mai világban gyakran esünk abba a hibába, hogy elnyúlik ez a szakasz és a fejünkben idealizált partnerbe esünk bele.
Halkul a táj
Bence: Ez a trekk számomra a legerősebb az albumon, több okból is a személyes kedvencem. Ez született meg talán a legrégebben, még a Covid alatt, eredetileg angolul. Zsófi épp elbúcsúzott a nagymamájától, én pedig rettegtem attól, hogy nekem erre nem lesz lehetőségem, ebből született ez a dal. Ha jól emlékszem, Tomi eredetileg a gitártémát egy szép, szerelmes soul dalnak szánta, de a szöveg és az énekdallam alakította át más irányba.
Az angol szöveg miatt végül majdnem lemaradt a lemezről, nem akartunk kevert nyelvű albumot csinálni. A Covid lecsengésével volt lehetőségem még találkozni a nagymamámmal, aki messze az egyik legmeghatározóbb szereplője volt az életemnek, de mire a magyar szöveg született, már nem volt velem. Emiatt nem is voltam benne biztos, hogy ehhez hozzá tudok nyúlni, de végül is megszületett a dal magyarul is. Nekem különleges, ahogy így ez a történet körbeér.
Álmatlan
Zsófi: Az ének tekintetében ez egy igazi soul dal lett, hatalmas energiákat szabadít fel. Egy olyan témában, amit én is és a zenekar is folyamatosan tanul: hogyan éljük meg a folyamat közben az érzéseinket, a hálánkat. Nagyon szépen építkezik a dal, már az első jammelésnél tudott adni valamit, lejátszódott bennem az összes színpadi jelenet, amire korábban csak vágyakoztunk.
Úgy szép
Zsófi: Bérelt helye volt záródalként a lemezen. Bár szövegében nem száz százalékosan felhőtlen, mégis a fő üzenete és a hangulata egy nagyon felszabadító, belenyugvó, boldog konklúziót nyújt.
Barni: Én nagyon élem, hogy lett egy tényleg szövegcentrikus dalunk, eddig ezt más dalnál nem éreztem. A második verzében vannak a kedvenc soraim a lemezről, és nagyon szép lezárást ad az albumnak.
A borítófotót Golács Nóra készítette.
