Az ARPG szerelmesei örülhettek, amikor a Blizzard Entertainment mobilokra célzott Diablo Immortalja után végre teljes értékű folytatást adtak ki a nagy múlttal rendelkező sorozatnak, ami – a stúdió háza táján lévő botrányok ellenére – hatalmas sikert aratott. A cég elmondása szerint az első öt napban már elérték a 666 millió dolláros (milyen ördögi) bevételt. De mit is nyújt a játék?
A Diablo IV világát, a Sanctuary-t, a The Wanderer névre keresztelt hős bőrébe bújva – aki persze teljesen testre szabható – járhatjuk be. És nem is akármilyen világot! A korábbi részekkel ellentétben a térkép most nem véletlenszerűen generált (a játék bizonyos szintek helyszíneit azonban véletlenszerűen generálja, ezzel mindig más és más élményt nyújtva a játékosoknak), így minden játékos ugyanazokat a városfalon túli eseményeket láthatja. A teljesen nyílt világú megoldás óriási játékfelületet ad, aminek a felfedezése is sok izgalmas órát tartogat magában.
A készítők igyekeztek minél több tartalommal megtölteni a világot:
rengeteg mellékküldetéssel, eventtel találkozhatnak a vándorok, de összefogva akár a world bossok ellen is megmutathatják, mit is tudnak valójában. Természetesen nem szakítottak végleg a véletlenül generált térképekkel: a játékban számos dungeon van, ami felkutatható, kifosztható, és itt bizony megmaradt a klasszikus random generált térkép megoldás.
A fő történetszál – rohanva – akár 10-15 óra alatt is teljesíthető, de a mellékküldetésekkel és kényelmes tempóval a játékidő ennek a többszöröse is lehet. A korábbi felvonások igyekeztek egy izgalmas, rövid történettel továbbszőni a játék mögött lévő lore-t, de a negyedik rész az, ami igazán kitett magáért. Kellően izgalmas sztorit adott a rajongóknak, ügyelve arra is, hogy az újonnan csatlakozók is kapjanak egy összefoglalót a korábbi eseményekről, vagy arról, hogy kik ellen is kell itt harcolni majd. A címmel ellentétben
most először nem Diablo lett a fő ellenfele a játékosoknak, hanem Mephisto lánya, Lilith,
a közte és a bukott angyal, Inarius közötti konfliktus adja a történet fő szálát.
A Diablo IV világa fantasztikusan szép lett. A táj, az apró tereptárgyak, maguk a karakterek és azok páncéljai nagyon jól mutatnak. Külön dicséretet érdemelnek a játékban hallható zenék és zörejek, ezek azok, melyek igazán segítenek megteremteni a sötét és komor hangulatot.
A fejlesztők szakítottak a harmadik részben megismert kissé képregényes, világosabb tónusú megoldással,
és igyekeztek a széria gyökereihez visszatérni. A korábbi felvonásokkal ellentétben, talán még izgalmasabbá teszi a dolgot, hogy hősünk már nem csak csendes szemlélője a világ eseményeinek, hanem aktívan részt vesz a párbeszédekben. A szinkronra nem lehet panasz. Amellett, hogy karakterünk végre megszólal, az események közepette a főbb szereplők hangjai – többek között Ralph Ineson (The Office, Final Fantasy XVI), aki Lorath Nahrt, a történet narrátorát szólaltatja meg – is kiválóan teljesítenek a tökéletes audiovizuális élmény eléréséhez.
A Diablo-szériának sosem a történetmesélés volt a fő célja, ahogy itt sem, sőt, Lilith legyőzése után kezdődik csak az igazi játék. Bár kapunk egy egészen jó, rövid történetet, a lényeg mégiscsak a legjobb loot megszerzésében, a legjobb build elkészítésében rejlik. Ennek tekintetében
nem reformálták meg az ARPG zsánert, viszont kihozták a legjobbat belőle.
Változatos képességfákat kaptak a kasztok, amelyeket már a játék legelejétől kezdve vizsgálhatunk és tervezhetünk, de az igazi lehetőségek csak az ötvenedik szint elérése után jelennek meg. Ugyanis ekkor kapjuk meg a talent fát, amin már teljesen személyre szabhatóvá válik a hősünk. Nem annyira szerteágazó, mint néhány hasonló játékban (Path of Exile), de így is számos lehetőséget nyújt a kísérletezésre. Illetve az ötvenedik szint elérésével és Lilith legyőzésével tudjuk megnyitni a valódi végjátékot és a nehezebb szinteket.
Kicsit kétkedve fogadtam, hogy Online Only formában jelent meg a játék, igaz, már az első rész óriási sikeréhez is hozzájárult a multiplayer mód, de a most megjelenő monetizáció aggodalomra adott okot, főleg a Diablo Immortal megjelenése után. Megnyugvásomra a játékon belüli bolt csak kiegészítő elemeket tartalmazott, illetve a Season Pass-okat. Persze ez is igen nagy eltérés a klasszikus játékmenettől, de ez egy olyan játéknál, ami Live Service-t és folyamatos tartalombővülést ígér, belefér.
Az állandó online jelenlétet is sokkal kellemesebb élménynek éreztem, mint elsőre gondoltam volna. Sok esetben jól is jött, hogy a felfedezés és az eventek közben egy-egy kalandor a segítségemre sietett, de azért árnyoldalai is vannak ennek a modellnek.
A játékmenet közben előfordulhat, hogy a szerverek nem bírják a terhelést
és egyszerűen szétkapcsolnak, és azt tapasztaltam, hogy közeledve az első Seasonhöz, már egyre gyakoribbak voltak ezek a hibák. Ez főként a Hardcore játékmód használóit zavarhatta, hiszen nekik csak egy életük van, és ha meghalnak – akár egy játékhiba miatt is –, akkor az a karakter végleg odaveszett.
A trendeknek megfelelően a Diablo IV is igyekszik folyamatos tartalmi frissítésekkel fenntartani a játékosok érdeklődését. Július 20-án pedig meg is érkezett az első új tartalom, Season of the Malignant címmel. A fejezet megnyitásához legalább egyszer teljesíteni kell az alapjáték történetét, de aztán új ellenfelekkel és új jutalmakkal találkozhatnak a hősök. Azon túl, hogy az új gyűjthető nyersanyagokkal tovább lehet módosítani a karaktereket, a Blizzard a külcsínre is gondolt.
A szezon teljesítése közben új kiegészítő kellékekkel halmoz el a játék,
melyek egy része ingyenesen, egy része pedig a kétféle Battle Pass keretében gyűjthető be.
Összességében elmondhatjuk, hogy a Blizzard háza táján zajló botrányok ellenére sikerült egy kiváló játékot készíteniük, ami bár küzd kisebb-nagyobb hibákkal, kiváló szórakozást nyújthat mind a régi motorosoknak és azoknak a rajongóknak is, akik most először szeretnék megmenteni Sanctuary lakosságát. A Season-rendszerrel és a kiegészítőkkel pedig még biztosan sokáig a képernyő elé szegezhetik a rajongókat a készítők.
Diablo IV, Blizzard Entertainment, 2023. június 5.
