Molnár Viktor zeneszerző fiatal kora ellenére tartalmas és eredményes szakmai múlttal büszkélkedhet – számos díj és ösztöndíj nyertese, s nemcsak hazánkban, de nemzetközi szinten is elismert művész. Viktort többek között a zenéhez vezető útjáról, projektjeiről, valamint a jövőbeli terveiről kérdeztük.
KULTer.hu: Számos hazai és nemzetközi sikert tudhatsz magad mögött. Mi terelt a zene és a zeneszerzés irányába – hol tanultál, kik voltak a mestereid?
Azt nem mondhatom, hogy zenészcsaládba születtem, de azt igen, hogy voltak olyan felmenőim, akik játszottak hangszeren. Egyik dédnagyapám például tudott hegedülni, édesapám pedig harmonikázott, valamint talán legmeghatározóbb hobbijaként hangszereket gyűjtött, és próbálkozott rajtuk játszani – nem ügyetlenül, hozzá kell tegyem. Úgy gondolom, hogy ez az érdeklődés az, amit én megörököltem. Hivatalos zenei tanulmányaimat a hatvani Kocsis Albert Zeneiskolában kezdtem Juhász Flórián zongorista növendékeként, majd felvételt nyertem a budapesti Weiner Leó Zeneművészeti Szakgimnáziumba, Dr. Entzné Tőkés Emese osztályába. A második évben zongoratanárnőm küldött be Dobszay-Meskó Ilona zeneszerző órájára, hogy összhangzattani tanulmányaimat a hangszeres tanulóknak járó képzés szintjénél komolyabban sajátíthassam el. Ennek nem várt hozománya volt, hogy
lehetőséget kaptam a zeneszerzés órák szabad kompozíciókat érintő foglalkozásaiba is belehallgatni.
Az az igazság, hogy addig fogalmam sem volt arról, hogy mi a zeneszerzés, nem gondoltam bele, hogy a művek, amelyeket magam is játszom, milyen körülmények között születtek… Egy szó, mint száz: ottragadtam. Annyira megfogott az alkotás szépsége, hogy otthon éreztem magam. 2013-ban már a budapesti Zeneakadémia zeneszerzés szakára jelentkeztem és nyertem felvételt Vajda János osztályába. Rengeteget tanultam tőle, ahogy, a későbbi elektronikus zenei komponálás iránti érdeklődésemet kielégítve, Bolcsó Bálinttól is. Az egyetemet Varga Judit mentorálása alatt fejeztem be 2019-ben, aki az egyik legaktívabb és legsikeresebb alkotó manapság. Jó kezekben nevelkedhettem tehát.
KULTer.hu: Junior Artisjus Díj, Istvánffy Benedek-díj, valamint Kodály Zoltán Zenei Alkotói Ösztöndíj – ezekkel mind elismerték munkádat az elmúlt években. Mesélnél azokról a művekről és projektekről, melyekkel ezeket elérted?
A háromból csak az egyik díj – a Magyar Zeneszerzők Egyesületének Istvánffy Benedek-díja – kapcsolódik egy kompozícióhoz, a másik kettő egy állandó művészi teljesítményt díjaz, és próbálja ily módon segíteni és inspirálni a fiatal pályakezdő zeneszerzőket. Az Istvánffy-díjat az Ausztriában is sikert arató – a 2020-as Nemzetközi Gustav Mahler Zeneszerzőversenyen első díjas – darabért kaptam, ez a Miracles of Interstellar című művem, alt szaxofonra, hegedűre és zongorára. Ebből a Phoenix Stúdióban Tóth Ibolya Erkel-díjas zenei rendező felvételt is készített – mondanom sem kell, hogy remekül sikerült. A darab a YouTube-csatornámon meghallgatható.
Számos versenyen részt vettem tehát a világ különböző pontjain, ezek közül valamennyin díjazták is a műveimet.
Legutóbb az idei csehországi Generace zeneszerzőversenyen lett második díjas Timelapse című, marimbára és vonósnégyesre komponált munkám, melynek szeptember 19-én lesz a bemutatója Ostravában. A díjnyertes darabok – szerzői meglátásom szerint is – a jobban sikerült alkotásaim közé tartoznak, amelyeket igyekszem Magyarországon is megszólaltatni. Lehetőséget kaptam például a Minifesztivál – Magyar Kortárs Zenei Körkép koncertjeire műveket adni, vagy a Bartók Rádió Z-felvételeinek egyik kiválasztott szerzőjének lenni, ahol professzionális stúdió-környezetben és -minőségben rögzítették alkotásaimat – ezek hallhatók a Bartók Rádió kortárszenei műsoraiban.
KULTer.hu: Zenei érdeklődésed leginkább a társadalmilag reflexív témákat foglalja magába, aktuális problémákat jelenítesz meg. Mikor alakult ki benned az az elképzelés, hogy a jelenhez szeretnél és tudsz is kapcsolódni?
Ez utóbbit emelném ki inkább: a jelenhez való kapcsolódási szándékot. Igyekszem követni a világ történéseit, legyen szó politikáról, tudományról vagy művészetről. A mai információáramlás mellett ez nem kis feladat, mégis olykor akad valami belőle, ami megfogja az érdeklődésemet és figyelmemet. Akad valami, ami inspirál annyira, hogy a saját gondolataimat egy zenemű megalkotásában tudjam elmondani a közönségnek/hallgatóságnak.
Ha úgy nézzük, a zenetörténet legnagyobb zeneszerzőinek alkotásából is megismerhetjük azt a kultúrát és világot, amiben ők éltek.
Tulajdonképpen én sem csinálok semmi egyebet, minthogy nyitva tartom a szemem, és gondolatokat, véleményeket fogalmazok meg a világ történéseivel kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy a közönséget is, aki a műveimet hallgatja, hasonló külső hatások érik, így kötődni tud az alkotásaimhoz.
Persze számos egyéb tényező is befolyásolja azt, hogy milyen művön dolgozom: más az, amikor felkérésnek teszek eleget, de az is más, mikor teljesen szabadon, belső motiváció ösztönöz egy darab megkomponálására.
A megírt művek és az életéveim számának növekedésével egyre érettebb alkotóvá válok, ami egy nem megállítható folyamat.
Változik a gondolkodás, változik az alkotás is. Így a kérdésre válaszolva: a kompozícióim keletkezésük szerint sorrendbe rakva meg fogják mutatni ezt a fajta folyamatot, és talán az is meghatározható belőlük, hogy melyik az első olyan darabom, amelyben valami zenén kívüli reflexió is felfedezhető.
KULTer.hu: 2023-ban meghívást kaptál az International Society for Contemporary Music nemzetközi kortárszenei fesztiválra – egyedüli magyarként ért ez a jelentős szakmai elismerés. Mivel készülsz, milyen darabok fognak felcsendülni tőled?
A fesztivál valóban nemzetközi, több mint 40 kiválasztott ország nagyjából 60 zeneszerzőjének egy-egy műve hangzik el 10 nap alatt a dél-afrikai köztársaságbeli Johannesburgban és Fokvárosban, november 24. és december 3. között. Én a már említett Miracles of Interstellar című triómmal kvalifikáltam sikeresen –
a darab tényleg szakmai pályafutásom talán eddigi legjobban sikerült kompozíciója.
A Miracles előadóiról és a fesztivál részleteiről egyelőre nem tudok többet, de nagy izgalommal és büszkeséggel várom a fejleményeket.
KULTer.hu: Jogosan merül fel az olvasóban, hogy mik a tervei egy fiatal, motivált és tehetséges zeneszerzőnek a közeli s a távoli jövőben. Van-e olyan, melyet szívesen megosztanál velünk?
Fiatalnak, motiváltnak és tehetségesnek maradni – bár ez inkább vágyakozás, mintsem terv. Na, de hogy komolyan válaszoljak a kérdésre:
szeretnék minél több minél jobb művet megírni, szeretnék maradandó élményeket adni zeneműveimen keresztül a közönségnek
– ez nekem tényleg fontos. Jó lenne megtartani az előadóművész kollégákkal kialakult jó és produktív szakmai kapcsolatot, új bemutatókat és előadásokat létrehozni. A koncertre szánt darabok mellett nagyon élvezem a Szegedi Kortárs Balettel való együttműködéseket is – mindig vonzott a tánccal és a balettel való kooperáció, a színpadra komponálás azon formája, mikor a zenemű önmagában, hangverseny-szituációban is megállná a helyét, de társművészettel kiegészülve egy másféle megjelenést, jelentést hoz létre. Érdekel továbbá a zenei nevelés – az utóbbi időkben készülnek darabok kifejezetten tanulók számára, amelyeket hangszeres tanár kollégákkal együttműködve tesztelünk, és mi is tanulunk belőle.
A borítófotót Belicza László készítette.
