Kertépítés
„Van ilyen felhő? Nem tudom.
Kikapcsolom a gépet.”
Tóth Krisztina
Porból jöttem, átkárpitozott bútorok lábai alatt csúsztam,
karfák lombjai ringattak,
most könnyek közt rajzolom fel a vízre
a szobák kívülről tudott alaprajzát.
A gyerekkor múzeumában érinthetetlenek a tárgyak.
A családi történetek emberöltései nem visszafejthetők,
épülnek és omlanak halandók és isteneik.
Márványtömbök a kertben.
Lehetetlen kifaragni őket,
kimért csontokat, ujjakat,
érzöld mohával átszőtt kézfejet,
– rajta jel, simogatták vagy ütötték –
torkot, amiben ott rekedt a szó.
Vajúdnak bennem a hegyek,
ágyam alatt hangyák hosszú sora cipeli a kételyek morzsáit,
ez mozgatja a világot.
Az erkély alatt már sötétbe borult a kerti szék,
a rajta ülő is, csak a parázs villan fel.
Ebben a villanásban kell leásnom a szó-
és boncolásellenes igazságig,
kezem tisztára csak a kihűlt hamvakban sikálhatom.
80
in memoriam Rieder Gyula
(1943-2023)
Minden eddigi tapasztalatunk azt mutatja, hogy teljesen általános értelemben az energia megmaradó mennyiség, semmiből nem keletkezik, nem tüntethető el. (Fizika 9. NAT2020)
Amit látok, az csak a kéreg. Ami a legfontosabb, az láthatatlan…
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg, 1943)
A kígyó, aki két gyógyszerész képében világra hozott,
az évforduló napján visszaadott a földnek.
A Legnagyobb Mérnök annak rendje és módja szerint,
precízen kimérte ezt is.
Olyan szépen beszéltek a patikamérleg nyelvén,
hogy meg sem billen.
A testek közti kölcsönhatás: hordozlak sejtjeimben.
Talán te hordozol engem.
Most én mondok neked mesét elalvás után,
két részecskéről, amik összefonódtak:
a távolságot, mint üveggolyót, megkapod.
Elfektetlek, a végtelent és a semmit nyerem.
Az idő karikákat rajzol,
a gyűrűkben minden nap feltündökölsz.
Minden lépéssel egyre távolabb.
Minden lépéssel egyre közelebb.
Nem ijeszt meg, hogy húz a föld, mióta benne fekszel.
Borító: Unsplash
