Nem sok olyan fesztivál van, amit a zöld lámpára várakozva egy kereszteződésben alapítanak. A Fishing on Orfű ötlete a legenda szerint így született tizenhat évvel ezelőtt, amikor Lovasi András és Kálocz Tamás véletlenszerűen összetalálkozott a pécsi forgalomban. A habókos ötlet még abban az évben valósággá lett, a fesztivál sikere pedig azóta is töretlen.
Tavaly volt a Fishing on Orfű 15 éves jubileuma és ennek apropóján jelent meg ez a tekintélyes méretű és súlyú, majdnem három kilót nyomó könyv, amelynek szövegét Beck Zoltán, a 30Y zenekar frontembere írta. A hátizsákba épp hogy beférő, keményborítós könyv egyszerre fotóalbum, történeti áttekintés, novellákként is működő emlékfoszlányok gyűjteménye, de még egy kártyajátékot is tartalmaz. A limitált példányszámban megjelent és csak a FOO webshopjáról beszerezhető
Fishing on Orfű – A könyv legfőképpen szerelmeslevél egy fesztiválhoz,
amit nemcsak azért nehéz másik rendezvényhez hasonlítani, mert többnyire az ilyeneket nem egy piros lámpánál alapítják. Hanem azért is, mert a könnyűzenei fesztiválpiacon nem nagyon van másik olyan, ami emberléptékű, közösségközpontú, multimentes és barátságos fesztiválként indult, és úgy is az tudott maradni, hogy az elmúlt tíz évben folyamatosan telt házzal üzemel.
A Fishing on Orfű a hazai alternatív zene legfontosabb ünnepévé és seregszemléjévé vált, ami nem maradt meg csupán egyetlen generációé. Az első fesztivál fellépőinek többsége ma is képviselteti magát Orfűn, de időközben
olyan zenekarok is felnőttek és rendszeres vendéggé váltak, amelyeknek tagjai még csak általános iskolások voltak az első Fishing idején.
Ez igaz a közönségre is. A Fishingen ma is ugyanúgy találni olyanokat, akik a legelső fesztivál óta minden alkalommal ott vannak, és olyanokat is, akik friss érettségivel először járnak Orfűn.
A kötet szövege két nagy egységre oszlik: az első százharminc oldalon a fesztivál vázlatos története rajzolódik ki.
Beck Zoltán interjúkat készített az alapítók mellett a fesztivál legfontosabb háttérembereivel,
és ezekből írta meg a sodró stílusú Fishing-krónikát. Vannak ebben vicces epizódok, könnyedén felskiccelt jellemrajzok, de azért az is kiderül, hogy időnként mennyire nem romantikus elfoglaltság fesztivált szervezni – például akkor, amikor a heves időjárással kell küzdeni, vagy amikor a csatornarendszer mondja fel a szolgálatot. Főleg úgy, hogy a fesztivál kezdetekor tényleg inkább csak az akarat volt meg. Komolyabb üzleti terv és kiépített infrastruktúra nélkül indult el másfél évtizede az első orfűi hétvége, lényegében Lovasi András telefonkönyvének és Kálocz Tamás fiatalos lendületének köszönhetően. Persze akkor még másképpen nézett ki a hazai zeneipar és fesztiválhelyzet is, de az első Fishing így is egy rizikós vállalkozás volt. A dalszövegrészletekkel és kiegészítő megjegyzésekkel tűzdelt elbeszélésből nyomon követhető, hogyan lett a Fishing kezdetben maroknyi csapata egyre profibb, és hogyan tudtak az egyre nehezedő viszonyokhoz alkalmazkodni. Az induláskor még tényleg megmosolyogtató dolgok kísérik a fesztiválszervezést a legendás kockásfüzettől az autó hátsó ülésen hánykódó számlákig,
mostanra viszont az orfűi szervezőcsapat egy másfajta organizmussá lényegült át,
amelyben a fesztivál alapítóitól kezdve megvan a helye a színpadmestereknek, a technikai személyzetnek és a biztonságiaknak is.
A fesztivál története ugyanakkor nem válik unalmas múltidézéssé, szóba kerül a fesztivál jelene és jövőképe is, illetve a szerző arra is figyel, hogy kidomborodjon belőle az emberi tényező fontossága. Beck Zoltán így fogalmaz erről a könyv bevezetőjében: „egyre inkább az kezdett foglalkoztatni, hogy ez a néhány ember a maguk választotta sorsközösségben hogyan éli meg egymáshoz való kapcsolódását,
hogyan válik személyes identitásuk elemi részéve a Fishing on Orfű,
vagyis az a valóság, amelyet együtt teremtettek a maguk számára. […] Mindeközben mégsem akartam egy »beyond/behind the story« elbeszélésbe csúszni, azt a hamis illuziót keltve, hogy kibeszéletlen titkok tárulnak fel, és sem mást, sem magamat nem kívántam becsapni: nem vagyok oknyomozó újságíró, sem kalandregények írója, sem pszichologizáló lektűrszerző.”
Népszerű közhely, hogy a zenéről beszélni olyan, mint az építészetről táncolni. Fesztiválról könyvet írni sem sokkal könnyebb, hiszen az elsősorban az egyszeri látogató számára a saját barátságairól, szerelmeiről, szakításairól, berúgásairól és koncertélményeiről szól. A könyv dokumentarista első része után a második pont ezért más stratégiát választva próbálja megidézni a Fishing hangulatát.
Beck Zoli kiválasztott fényképeket a fesztiválarchívumból,
melyek köré kitalált történeteket írt kitalált szereplőkkel, ám egyet lapozva már a képeken látható emberek valódi történeteit olvashatjuk. Stílusosan előbbiek a popdalok szerkezeti elemeire utaló bridge, utóbbiak pedig a chorus fejezetcímeket kapták.
A nagyalakú könyvben a szövegen túl több mint száz, köztük korábban sosem látott fénykép található a fesztivál elmúlt tizenöt évének archívumából. Vannak köztük koncertképek is persze, de nem ezek vannak túlsúlyban, hanem inkább a fesztiválos életképek: földön ülő gyerekek, kempingszékbe ültetett plüssmaci, szakszerű sátorépítés, beengedésre váró fesziválozók, a tóban összekapaszkodó szerelmesek, vagy éppen programfüzetet olvasgató tinédzserek.
A képek némelyike pedig valóságos időkapszula:
egy-egy fotón megfigyelhető a divat és a frizurák változása, vagy a mára átalakult fesztiválhelyszínek régi arca. Talán a leginkább szívmelengető az első fotó, amin egy kordon mögött várakozva egy fiú mosolyogva olvassa John Green Teknősök végtelen sora című könyvét, mellette pedig egy szemüveges lány réved a távolba. Beck Zoli belső monológos értelmezése után kiderül, hogy a kép minden részére van magyarázat, ráadásul igazi happy enddel van dolgunk, a pár azóta is boldogan él együtt. Vannak persze azért olyan fotók is, amelyeknek kissé keserűbb az atmoszférája az igazi történettel együtt, de az élet már csak ilyen.
A könyvhöz ajándékba jár továbbá egy Fishing-kártyajáték, amely Ruff János pécsi matematikus Møbee nevű játékának átdolgozott verziója, amelyet akár ketten is lehet játszani.
A kazettás grafikával ellátott kártyák mindegyikén hét-hét dalcím található a fesztivál legismertebb fellépőitől
(Quimby, HS7, Bëlga, Analog Balaton, Esti Kornél, Kiscsillag, Carson Coma stb.), és a játékosoknak azt kell kitalálniuk, hogy melyik az az együttes, amelynek mindhárom játékban levő kártyán szerepel a neve.
A Fishing on Orfű – A könyv értelemszerűen nem pótolja teljességében a fesztiválélményt, de az év maradék háromszázhatvan napján jólesik belelapozni, nézegetni a képeket és ámulni azon, hogy milyen gyorsan eltelt az első tizenöt év. Akinek van Fishing-pólója, Fishing-pohara, salátára gyűrt programfüzete, zenekartól elkunyerált setlistje, elrakott rongyos karszalagja, az ezt a könyvet is örömmel fogja beilleszteni a gyűjteményébe.
Beck Zoltán: Fishing on Orfű – A könyv, FOO Kft., Pécs, 2023.
