Ezerszáztizenhét
233
Pontosan mérem ki a hatvan gramm zabot. Épp belefér a kisbögrébe, adott mennyiségű zabhoz kétszer annyi víz kell. Mintha gyerekkorom óta ugyanazt a mérleget használnánk, de pár éve, amikor még gimis voltam, anyám a könyökével lelökte a pultról, a széttörött üveglap apró darabjai úgy pattogtak szét, mint a kiöntött gabona. Ugyanolyan mérleget vettünk másnap.
A zabkását a piros zománcos lábasban teszem fel a gáztűzhelyre, a lángot a legmagasabbra csavarom. Ha anya arra jár, mindig lejjebb veszi, de észrevétlenül, amikor nem nézek oda. Sokszor percek telnek el, mire észreveszem, olyankor kell újra feltekernem, amikor nincs ott. Ha végig a konyhában marad, elkések az óráimról, ha elmegy készülődni, egy réteg zabkása a lábas aljára ég.
573
A proteinszelet háromszáznegyven kalóriáját majszolom a kádban ülve, ami annyira tele van, mint a gyomor egy svédasztalos vacsora után. Sosem tudom teljesen elzárni a lefolyót, észrevétlenül szivárog. A vízszint változása túl lassú, nem látható, de ha közel hajolok a kád jobb széléhez, hallani, hogy az elvezetőcsőben, mint az erekben, szivárog a folyadék. Amikor a vízszint túl alacsony, megnyitom a csapot, a pazarlás miatt bűntudatom van.
Amikor nem figyelek, túlcsordul, ilyenkor gyorsan, kétségbeesetten cselekszem. Térdelek a vécé felett, hányok, a hullámok átcsapnak a széleken.
861
A szobámban van egy jógaszőnyeg, azon edzek. A szabály, hogy minden TikTok-videó után csinálok öt felülést. Legtöbbször többet nézek meg egyszerre, aztán egyben csinálom meg a felgyűlt adagot. A napjaimat megtöltik a felülések, ott vannak mindenhol feltorlódva. A számolást kilenc után mindig újrakezdem, tízig sosem jutok el.
A csirkéből csak egy szeletet eszem, apró darabokra vágom, minden falathoz jut egy kicsi a száz gramm rizsből. Evés közben is tiktokozok.
A nappaliban ebédelek, az asztalon a kishúgom iskolatáskája és uzsonnája. Hazafelé biztos kikönyöröghetett egy marcipánfigurát a cukrászdából, mert most ott van egy a táskája mellett. Egyszer nekem is volt egy ilyenem. Egy nap csak egyszer ehettem belőle, de én persze többször belopóztam a szobába, és próbáltam egy minél kisebb darabot letörni belőle. A folyamat nem volt látható, a figura észrevétlenül fogyott el.
900
Egy kocka étcsoki.
1117
Háttal ülök a gyrososnak, a görögsalátámat eszem. A fekete olívabogyók olyanok, mint a konyhaszekrényünk kilincsdíszei. Gyerekkoromban sokszor bámultam őket. Ez az utolsó étkezés, az appba pötyögött kalóriákat felírom a naplóba. A kajastandnál sokan esznek vagy állnak sorban, én a legtávolabbi asztalnál ülök. Elképzelem, mennyi kalória van mögöttem: többszáz kiló hús a fagyasztóban, több ezer előrecsomagolt pita a polcokon. Megszámlálhatatlan. Bárcsak nyilvántartásba vehetném. Azt is be kéne vezetni a naplómba, hogy egész életem során mennyit ettem, dokumentálni kéne a sok marhahúst, tortát, nyalókát, vajat, korai éveim félrelépéseit.
A fény a forgó rudakra esik: több hús van rájuk feltűzve, mint ahány kiló én vagyok. Ha hátrafordulnék, meglátnám, ahogy a többi vendég jóízűen eszik, beszélgetnek. A szájuk, a nevetésük, a pult, a pénztárgép billentyűi csillognak a zsírtól.
Borító: Unsplash
