Az idén 70 éves Magvető Könyvkiadó különleges, a kiadó hét évtizedének történetét bemutató beszélgetéssorozatot indított. A második kerekasztalbeszélgetést április 8-án tartották a Magvető Caféban, ahol Szegő János Fábri Anna irodalomtörténésszel és László Ferenc történésszel beszélgetett a kiadó korábbi vezetőjéről, Kardos Györgyről.
Az első, A Magvető az irodalmi mezőn címmel tartott beszélgetésen Szegő János, László Ferenc és Szabó Tibor Benjámin azt tárgyalták, hogy milyen irodalmi mezőre lépett a Magvető 1955-ben, illetve milyen kulturális és gazdasági folyamatok határozták meg akkoriban a magyar könyvkiadást. Április 8-án pedig Szegő János Kardos Györgyről és a kiadó ún. ,,Kardos-korszakáról” kérdezte a beszélgetőpartnereit.
Kardos György 1961 és 1985 között volt a Magvető Kiadó vezetője,
ezt megelőző karrierjét László Ferenc foglalta össze röviden az esemény elején. Fiatalkorától kezdve foglalkozott az írással, a Magyar Hétfő című politikai hetilapban rendszeresen közölt sporttal kapcsolatos cikkeket. Kardos hamar kapcsolatba került a Magyarországi Szociáldemokrata Párt ifjúsági szervezetével, majd a Katonapolitikai Osztálynál dolgozott, később pedig átkerült az ÁVH állományába. Emellett a Friss Újság olvasószerkesztője volt, a Rajk-per kapcsán a lap egyik szerkesztőségi üléséről vitték el és tartóztatták le 1950-ben. A börtönben ismerte meg Aczél Györgyöt, a későbbi Kádár-korszak kultúrpolitikájának legjelentősebb alakját. Szabadulását követően visszatért az Államvédelmi Hatósághoz. A hatvanas évek elején az ÁVH-tól helyezték át a könyvkiadói pályára, először a Medicina Kiadó, majd 1961 októberétől a Magvető Kiadó vezetője lett. László kiemelte, hogy
Kardos az újságírói és katonapolitikai karrierje mellett szépírással is foglalkozott,
1959-ben jelent meg korábbi beosztottjával, Berkesi Andrással közösen írt regénye, a Kopjások. Fábri Anna, aki személyesen ismerte a kiadó vezetőjét, hozzáfűzte, hogy Kardos regényhősként tekintett önmagára, mítoszt építve maga köré, ennek remek példája a korábban említett regény.
Szegő ezután személyes emlékeiről kérdezte Fábri Annát, aki 1968-ban, 23 éves korában lett szerkesztő a kiadónál.
Állásinterjújára úgy emlékezett vissza, mint egy egyetemi kollokviumra,
ahol Kardos alaposan kikérdezte a legmeghatározóbb olvasmányélményeiről. Fábri úgy látta, hogy Kardos meghatározott céllal válogatta ki a kiadó munkatársait, őt véleménye szerint annak érdekében vette fel, hogy a kéziratokról ideológiától mentes véleményt kapjon. Arról is beszámolt, hogy többen tartottak Kardostól a kiadónál, mert gyakran alkalmazott kollegáival szemben szorongást kiváltó módszereket: egy munkatársuk asztalát például kivitette a folyosóra, miután több alkalommal késett. Kardos irodalommal való kapcsolatáról Fábri így fogalmazott: ,,Sznob volt. Hatottak rá a művekről és az írókról alkotott külső vélemények. Általában kívülről tájékozódott, erre voltunk számára jók mi, lektorok.” Megtudhattuk, hogy
a legjobban Fejes Endrét, Sánta Ferencet, Moldova Györgyöt és Mándy Ivánt becsülte,
a kiadó belső íróiként tekintett rájuk.
A Magvető régi székhelyét, amely az akkori Münnich Ferenc utcában (ma Nádor utca) volt, Fábri kafkai kastélyként írta le. Első napján egy olyan irodába vitték be, ahol hat íróasztal állt. Itt az egyik szerkesztő megállás nélkül csapkodta le a telefont, és rettenetes hangnemben beszélt a vonal másik felén állókkal. Egy idős költő rögtön leült Fábri mellé, majd kezet csókolt neki, miközben a ruháját dicsérte. Hamarosan egy fiatal lány is megszólította, aki részletesen mesélni kezdett neki több személyről, köztük Krassóról és Harasztiról, beleértve a családi összeköttetéseket is. Fábri megdöbbenve hallgatta, nem tudta feldolgozni a történteket.
,,Az volt az érzésem, hogy a bolondokházába kerültem” – emlékezett vissza.
A helyszínnél maradva László megemlítette, hogy a Nádor utca nem volt ismeretlen Kardos számára, hiszen korábbi munkahelye, a Katonapolitikai Osztály is ott működött. Továbbá szóba hozta Simonffy Andrást, aki korábban Kardos irodájára a Magvetőnél a magyar irodalom tisztaszobájaként hivatkozott. László szerint Kardos kifejezetten jó üzletpolitikával vezette a kiadót. A Kardos-korszak alatt indult el az Albatrosz Könyvek című sorozat, amelynek célja a nívós, ugyanakkor szórakoztató kötetek közreadása volt, kielégítve ezzel a magyar olvasóközönség széles rétegét. Emellett futott az Elvek és utak nevű sorozat is, amelyben a korszak jelentős gondolkodóinak és irodalomtörténészeinek munkáit jelentették meg. Megemlítette még a Rakéta Regényújságot is, ahol a később megjelenő könyvek számára nyílt lehetőség a reklámra és bemutatkozásra.
Ez az üzleti gondolkodás akkoriban egyedülálló volt, a Szépirodalmi Könyvkiadót például egyáltalán nem jellemezte.
Kardos kiadópolitikája invenciózus volt, miközben kielégítette az aczéli kultúrpolitika szocialista irodalomeszméjét. Ebből a szempontból kitüntetett megjelenés volt Sánta Ferenc Húsz óra és Cseres Tibor Hideg napok című regénye. De voltak olyan szerzők is, akik politikailag nehezen voltak besorolhatók – például Szabó Magda és Weöres Sándor –, mégis megtalálták a helyüket a kiadónál. A Magvető által elindított sorozatokat Fábri még több példával egészítette ki. A Gyorsuló idő tudományos és ismeretterjesztő sorozat volt, a Tények és tanúk keretében pedig neves magyar szerzők visszaemlékezései és naplói jelentek meg. A magyar történelem és kultúra meghatározó eseményeit és személyiségeit pedig a Nemzet és emlékezet sorozat kötetei dolgozták fel. Kardos Aczél Györgyhöz hasonlóan a kultúrpolitika autonóm szereplőjeként tekintett magára, aki nemcsak levezénylője, hanem alakítója is volt a kulturális életnek.
Fontos változást hozott Tömpe András nagykövet öngyilkossága,
akit a csehszlovák intervenció elleni felszólalása után komoly meghurcolás ért a párt részéről. ,,A Tompa-ügy vélelmezhetőleg megrendítette Kardos pozícióját. […] A hetvenes évektől egészen a rendszerváltásig tartó időszak válságperiódusa volt az egész aczéli gárdának. Hol azt gondolták, hogy morális terrornak vannak kitéve, hol úgy érezték, hogy egymással vannak szembehelyezkedve. Kardos ezért tekinthetett Király Istvánra vagy Pándi Pálra ellenségként” – emelte ki László Ferenc.
Halálát követően In memoriam Kardos György címmel jelent meg egy, a kiadó korábbi vezetőjéről szóló megemlékezéseket tartalmazó kötet. László Csurka István szövegéből olvasott fel egy részletet, amely véleménye szerint a legjobban foglalja össze Kardos személyiségét: ,,…ez az örökösen a fegyver markolatát szorongató katonaember mindig ott érződött a létező, mozgó lénye mögött. […] Mindig ott sejtették e mögött a mozgékony, akaratos, örökké tervező és örökké megvalósító, rugalmas menedzser mögött az elszánt katonaférfit.” Fábri ehhez kapcsolódva kiemelte, hogy a kiadónál töltött éveinek első felében Kardos valóban félelmetes volt, akkoriban a kiadó dolgozóinak dörgedelmekkel és fenyegetésekkel teli leveleket írt, folyamatosan demonstrálta erejét.
Szegő ezt követően Kardos alkoholhoz fűződő viszonyáról kérdezte Fábrit,
aki az elején kijelentette, hogy nem tud objektív választ adni erre a kérdésre, mivel ő keveset ivott a kiadóvezetővel. Egy visegrádi kirándulásról számolt be, amikor a hajó nem tudott időben visszaindulni Budapestre, mert a kiadó egyik kollégája nem volt jelen. Kardos bajtársiasan támogatta ki az illetőt a mosdóból. Ezzel Fábri arra kívánt utalni, hogy formális helyzetekben Kardos sosem ivott annyit, hogy öntudatlan állapotba kerüljön.
A beszélgetés zárásaként Szegő az esemény címére utalt vissza, és jelezte, hogy Kardos neve és a kiadó ezen korszaka számos említésre érdemes személyre vet árnyékot. Fábri először Hegedős Máriát, a Magvető későbbi igazgatóját, Zsámboki Mária szerkesztőt, Szalay Károlyt, Bor Ambrust és Székely Magdát említette meg. A jelentős alkotók közül Bodor Ádám, Sík Csaba, Csiki László, Nagy András, Szalai Anna, Hankiss Ágnes neve hangzott el. László a neveknél fontosabbnak azt a tendenciát tartotta, hogy
a korszak végére a két legnagyobb könyvkiadónak (Magvető és Szépirodalmi) csökkent a jelentősége,
a hetvenes évektől kezdve visszaesés jellemezte a megjelenő műszámokat és példányszámokat is. Ez a folyamat azonban nem egyértelműen Kardos hibája, Fábri szerint a könyvpiac átalakulásának és az egyre növekvő magánkiadásnak a következménye volt.
Kardos György árnyéka | Magvető 70 – egy kiadós történet 2., 2025. április 8., Budapest, Magvető Café
A borítófotót Hornyák Adrienn készítette.
