Kettős látás
Madártorkát vágják épp,
úgy veti alá magát a behatolásnak.
Nyiszatolják a gégét, míg az egyik lökés
végleg átszakítja a csigolyát.
Kicsavart lába közt feltáruló
mélyizom védfallá feszülve.
Egy test sem ártatlan vagy hamvas,
amelynek csőrét kezdettől fogva csonkították,
karmos ujjait leszíjazták, hogy végül
ismerős érzésként várja
a nyakcsigolya roppanását.
Testére kamerát szegezve kattint,
vakuval szemébe égeti fölényét.
A szexet élvezni szokták,
mámort mímel vonaglása.
Ki az, kinek alteste védfal,
nyaka vérző libagége?
A vaku és az emlék egyszerre villan,
kívülről látja szárnya sorvadását
a jelen pillanatban és a múltban egyszerre:
két test hol összeér, hol szétrebben.
Hologramszerű azonosítása az elidegenített,
tárggyá tett gyerektestnek.
Üreges csontú, kivérzett szárnyas,
fejében egy hang több szólamban dörömböl:
papagájok rikoltása, kettős látás.
Meredő éj után szemcsés reggel jő,
belülről csipkedik tehetetlen csőrök,
kettéhasadt teste egy pillanatra összeér,
felismeri tükörképét.
Nézd és fogd:
rózsaszín hús, lágy madárcsont mind te vagy!
Kettős látásod a testben lehorgonyozhatod.
Mintha ujjperceidbe és altestedbe
nem költözhetne újra érzés üregek helyett,
és csigolyáidon hullámokban fut fel,
ami eddig rejtve maradt.
Borító: Unsplash
