Az elmúlt időszakban minden eddiginél szélesebb körben lehetett megfigyelni a művészet intencionális közelítését a kulturális szektoron kívül létezők felé. E tendencia kiváló, nagyszabású példájának adott otthont június 6-án a magyar üzleti élet egyik kedvenc eseménye, az ITL Group által a River Diva hajó fedélzetére szervezett Budapest Business Party, melynek lelkét minden kétséget kizáróan az EXXISTERE című projekt legújabb állomása adta. A Silvio Monti kortárs olasz képzőművész előtt tisztelgő, egyben a magyar művészeti szcéna két jellegzetes stílusú alkotóját összekapcsoló, immerzív multi-art intervenció egyszerre lepte meg és bűvölte el az olasz-magyar közönség tagjait.
A Budapest Business Party a 21. században is a személyes szakmai kapcsolatépítés fontosságát ünnepli – az idén 11 éves esemény keretein belül bemutatott EXXISTERE pedig stílusosan jelen századunk római számos megfelelőjét hordozza címében. A hajó indulása után nagyjából egy órával
a létezés misztériuma az együtt-létezés misztériumává tágult, valahol az Országház és a Margit-sziget között.
Az addig a fedélzetre települt cégek ajánlatait szemrevételező, azok játékaiban résztvevő, illetve a hajó egyéb adottságait (többek között a budai helyek mögött alábukó nap látványát) élvező „utasok” a középső szintre gyűlve szinte egyszerre kerültek várakozás-állapotba. Egymást jól adagolt távolságban követve közéjük emelkedett hat modell, akik közül az első és az utolsó egy-egy kasírozott fejet (mindkettő címe Testa), a közbülső négy pedig Monti-portrékat (például az As You Like It vagy a Flying Idea címűt) hordozott magával a hajó lépcsőfeljáróját körbeölelő, ellipszis alakú térben állók gyűrűjében.
Monti ezen munkáinak urbánus, street art művekre hajazó figuralitása, illetve a Monti olasz nyelvű hangalámondását is beépítő Szives Márton által szerzett, a Monti-munkák dinamizmusát megjelenítő zeneművek tökéletesen szervesültek a Slang Slang márka a divat mint művészet határait feszegető, streetwear-jellegű, letisztult színeket felvonultató, mégis rafinált szabású darabjaival. A lüktető ritmusosságában valamelyest paradox módon a lelassulás modern lehetőségeit kereső élménynek természetesen
önmagában is érvényes eleme volt a hajó csillogó felületekkel megtöltött belső tere,
illetve maguk a fel-alá sétáló, beszélgető, fesztelenül koktélozó nézők. A bemutató végeztével az esemény résztvevői a hajó legfelső, nyitott táncparkettjére mentették át az egyébiránt nem unikális megmozdulásként, hanem programok és koncepciók sorozataként működő EXXISTERE ritmusát és az intervenció kiváltotta meglepett lenyűgözöttséget.
Az est folytatásaként egy csendesebb zugban kérdeztem Balogh Edina független kurátort, kulturális menedzsert, egyben a projekt koncepciójának megálmodóját, valamint Lang Szonját, a Slang Slang tulajdonosát és tervezőjét, a fenntartható divat egyik hazai képviselőjét, illetve Szives Márton ütőhangszeres előadóművészt és zeneszerzőt, akik egyébként az alkalmon egyaránt a Slang Slang darabjait viselték.
KULTer.hu: Kérlek, meséljetek a koncepció születéséről, annak alakulásáról, illetve a hármótok, vagyis Montival együtt négyőtök találkozásáról!
Balogh Edina: Nagyon szerettem volna egy mementót, egy emléket állítani Silvio Monti mesternek, akivel együtt dolgozom már körülbelül tíz éve. Kutatom a munkásságát és írtam egy tanulmányt is a papírfej-szobrairól, ezek közül mutattunk be ma kettőt. Mivel egy
nagyon kiváló, magas szintű művészetről van szó, ezért a legkiválóbb együttműködőket szerettem volna magam mellé hívni.
Az első találkozásom Mártonnal volt egy esemény kapcsán, aki minden elképzelésemet felülmúlta. Szonját a véletlen küldte elém. Ő pontosan azokkal az értékekkel, vonalakkal és tiszta gondolatokkal dolgozik, amelyek mindezt gyakorlatilag egy egységes projektté tudták forrasztani.
KULTer.hu: Montival a kutatásod során ismerkedtél meg személyesen?
B. E.: A barátság és a munkakapcsolat egyidős.
KULTer.hu: Mi alapján esett a választásod éppen ezekre a Monti-művekre az EXXISTERE kidolgozásakor?
B. E.: Monti művészetében nagyon erős vonalat képvisel az arc megjelenítése, illetve maga a portré. Különböző technikákkal dolgozik.
Az ő arcaival, fejeivel szerettem volna láttatni a lelassulást, a létezés megélését.
KULTer.hu: Szonja, a fejre divattervezőként hogyan figyeltél? Szeretted volna például a ruháiddal hangsúlyozni vagy kiegészíteni azt?
Lang Szonja: Maga a kasírozás mint technológia nagyon tetszett, a tanulmányaim alatt én is alkalmaztam, Monti festői stílusa pedig szintén közel áll hozzám. Azt gondolom, hogy a ruháim, a már aktuálisan elkészült kollekcióm és Monti munkái között könnyű volt párhuzamot vonni. Össze tudtunk válogatni tehát egy olyan kis kapszulát, ami ki tudta egészíteni, illetve remek hátteret tudott biztosítani ezeknek a műveknek. Míg a styling a műalkotásokhoz alkalmazkodott, az alapdarabok nem kimondottan. Azt tudni kell, hogy én
a recycling megszállottja vagyok, autóipari melléktermékekből készítem a ruhákat.
Ez azt jelenti, hogy a munkáim nyomokban biztonsági öveket, légzsákokat és autóülés-huzatokat tartalmaznak, így a ma látottak is.
KULTer.hu: Monti és a Slang Slang esetében kész alkotások találkozásáról van szó, Szives Márton zenéje pedig e találkozásból (vagyis a találkozás apropóján) született. Márton, milyen volt ehhez a vizuális találkozáshoz hangokat társítani?
Szives Márton: Edina nem említette, de én ki szeretném emelni, hogy ő mint Soroptimist-tag (a Soroptimist International egy globális, 1921-ben nők számára alapított önkéntes alapú jószolgálati szervezet – a szerk.) és mint magánszemély egyaránt nagy hangsúlyt fektet a művészetek felkarolására. Ennek megfelelően én is egy Soroptimist-eseményen találkoztam vele, ahol felkeltette az érdeklődését, hogy mindenhez tudok zenét írni és csinálni. Arra kért, hogy nézzem meg Monti munkáit és írjak hozzájuk zenéket. Ez nekem nagyon tetszett, mert kapásból jött vele az ötlet is, hogy sétáló kollekció, illetve sétáló kiállítás legyen, ami csak egy lépéssel több, mint mondjuk Muszorgszkijnál az Egy kiállítás képei.
Ezért úgy kellett megalkotnom a zenéket a semmiből, hogy reflektáljanak a képekre, a szobrokra és a ruhákra egyaránt.
Azt is szeretem, amit Edina mondott nekem Silvióról, hogy klepto artban utazik. Elkezdtem ezért abban gondolkodni, hogyan tudom a zenét is klepto artosan elkészíteni, éppen emiatt jelenik meg benne például két különböző stílus és rengeteg hangszín. A zenét ugyanúgy képzeltem el tehát, mint Silvio szobrait, aki a kész műveit még egyszer, utolsó mozzanatként leönti kék festékkel.
KULTer.hu: Minden egyes darabhoz külön zenemű készült?
Sz. M.: Igen, specifikusan, megpróbáltam én is megjelentetni azt az üzenetet vagy filozófiát, amit Silvio szeretett volna közvetíteni velük.
KULTer.hu: Az összművészeti projekthez még egy különleges adalék társult: a helyszín. Hogy történt ennek a kiválasztása?
B. E.: A helyszín az én ötletem volt. Úgy vélem,
a magasművészetet közelíteni kell a bizniszhez, és ez alapvetően egy, az üzletet és a diplomáciát átfogó rendezvény,
tehát szerintem itt volt a helye annak – megragadva azt is, hogy itt, ennek a cégnek a tulajdonosai olaszok –, hogy mi egy szintén olasz kortárst mutassunk be úgy, hogy lehetőséget adunk egyben két csodálatos magyar művész bemutatkozására is.
KULTer.hu: Mik voltak az előzetes számításaitok az emberek, a nézők, illetve a tér adottságaiból és a „sétáló kiállítás/divatbemutató” koncepciójából kiindulva a résztvevők reakciójával kapcsolatosan? Eleve belekalkuláltátok a nézőt a térszervezésbe? Hogyan tért el (ha eltért) mindez a végeredménytől?
B. E.: Az esemény kivitelezésében oroszlánrésze volt Lengyel Emesének, aki effektíve a sajtósunk volt, illetve Mártonnak, aki a zene mellett a hajón lévő képernyőkön vetített videóanyagokat is elkészítette, mivel az ő rugalmasságuk, illetve Szonja rugalmassága nélkül ennyire rövid idő alatt egy ilyen show egyszerűen nem tudott volna létrejönni.
Sz. M.: Az emberek reakciója kicsit vegyes volt, mert mi úgy képzeltük el, hogy egyszer csak majd megjelenünk a tömegben. Mégis nagyon jól alakult végül az is, hogy a nézők lejöttek a hajó tetejéről, és egybegyűlve várták, hogy majd lesz valamiféle divatbemutató. Végül azonban tényleg bement közéjük a divat, a zene, maga a műtárgy, amivel először nem nagyon tudtak mit kezdeni, a végére viszont egészen megszokták, feldobta őket.
Remekül alakult ez az eleve jó kezdeményezés, amit a közönség egyáltalán nem lökött el magától, sőt!
KULTer.hu: Érdekes, hogy egyébként itt a modellek sem puszta modellként vettek részt az intervencióban, igazi színészi jelenléttel vonultak végig a tömegen, egészen olyan volt, mintha direkt az alkalomhoz és a koncepcióhoz válogattátok volna össze őket is.
L. Sz.: Én hoztam őket. Ügynökségekkel dolgozom, akik ilyenkor mindig küldenek fotókat a lehetséges modellekről, akik közül az éppen aktuális projekthez legjobban passzoló arcokat szoktuk kiválasztani.
KULTer.hu: Beszéltetek már arról, hogy mindezt egy hagyományosabb, akár a Fashion Week részét képező divatbemutató keretein belül is megmutassátok?
B. E.: Nem, de nyugodtan lehetne.
Sz. M.: Én ezzel szemben úgy gondolom, hogy
ennek épp az a lényege, hogy összművészetként jön létre, kell hozzá az Edina-féle szervezés, a Monti-képek, a Slang Slang és az én zeném,
ezek együtt, egyformán érvényes alkotóelemként vannak jelen a térben. Nincs alá-fölérendeltségi viszony.
B. E.: Mindenki emeli a másikat.
Sz. M.: …egy Fashion Week, bocsánat, hogy így mondom, de visszalépés lenne a projekt számára.
B. E.: Ugyanakkor nincs elvetve ez sem, ha éppen oda szeretnénk nagy durranást. Fontos megjegyezni egyébként, hogy az itt látottak-hallottak modulok, a következő ilyen modulunkat pedig egy szatellit-rendezvényen, a Paloznaki Jazzpikniken fogjuk bemutatni. Nekem ott már van egy kiállítás-időpontom, ezt a modult pedig kifejezetten arra a közönségre, helyszínre és körülményekre fogjuk transzformálni.
Sz. M.:
Ott például a zenének meg fog tudni jelenni egy másik aspektusa is, hiszen élőzenével készülünk.
Alapvetően egy eseményt vagy élőzenével lehet kísérni, vagy így, ahogyan ma. Mivel Edina először egy vizuális koncept közben látott engem, ezért az eredeti elképzelés is az volt egyébként, hogy a ruhák, a képek egy vizuális élőkoncert, egy zenés performansz keretein belül jelennének meg. A modulok pedig változtathatóak, tehát már nem egy show-t rakunk össze, hanem sok kicsit, amelyeket aztán újraalkotunk, úgy, ahogy szeretnénk. Ha hajóra, akkor oda, ha a Slang Slang egyik divatbemutatójára, akkor oda, ha a Jazzpiknikre, akkor meg oda.
KULTer.hu: A készülő, következő modulokban szeretnétek Monti munkásságának egyéb fázisait is bemutatni?
B. E.: Silviónak ezer más korszaka van, a következő koncepcióm például Monti egy, a genovai költészeti világfesztiválon bemutatott, a szexualitásról szóló időszakára épül, melynek munkáiban az ő huncutabb oldala mutatkozik meg.
KULTer.hu: Magát a művészt tervezitek bevonni a projektek kivitelezésébe?
B. E.: Engem most felkértek egy genovai kiállítás elkészítésére, cserébe pedig itthon is csinálnék egyet. Ez utóbbit szeretném lehetőségként felhasználni arra, hogy a hazai magyar művészek kijuthassanak hozzá. Bár én azt sem vetném el, hogy mindezt, amit ma bemutattunk, elvigyük Olaszországba is, hiszen a fogadtatás rendkívül pozitív volt.
Silvio egyébként maximálisan támogatott mindenben, és az egész lenyűgözte őt.
Nagyon boldog lett volna akkor is, ha el tudott volna jönni, viszont sajnos a betegségéből adódóan – hiszen mégis 87 éves –, illetve egyéb elkötelezettségei miatt nem tudott itt lenni.
KULTer.hu: Hogy reagált az ő műveihez összeválogatott ruhákra, illetve az ezekhez írt zenére?
B. E.: Mindent látott, hallott és jóváhagyott.
Sz. M.: Nekem azt mondta, imádja a zenéket, de erről talán inkább Edinának kéne beszélnie.
B. E.: Szó szerint imádta őket! A zenét, a ruhákat, az anyagokat, sőt még a videókat is. Azt mondta, hogy koncepcionálisan gyönyörű az egész.
Sz. M.:
Az a jó Silvióban, hogy, bár ahogy elhangzott, a nyolcvanas éveiben jár, minimum egy negyvenes szelleme lobog benne,
annyira elképesztően nyitott minden újdonságra. Szonja ruháira is rácsodálkozott, és az sem volt baj, hogy dubstep- és dob-részeket tettem a zenébe. Nem érezte úgy, hogy mindez ne lenne a magasművészet szerves része, pláne, hogy a klepto art jegyében mindenfelől kölcsönöztem a teljes élmény létrehozásához.
Az EXXISTERE című projekt létrehozói köszönik a támogatást a Magyar Művészeti Akadémiának, a Nemzeti Kulturális Alapnak és az ITL Group Kft-nek.
Fotók: Berta Sándor
