Will Smith második budapesti fellépése maga volt a nagybetűs show-műsor. Aki a nettó zenei élményért látogatott a Budapest Parkba, az némileg csalódottan távozhatott. Aki viszont Will Smith-re, a rapperre, a színészre, a showmanre, a popkulturális ikonra volt kíváncsi, az egy kompakt csomagot kapott. Jó adag retró nosztalgiával nyakonöntve.
Évek óta nyílt titok, hogy Will Smith eléggé kedveli Budapestet. Az elmúlt szűk tíz évben többször is járt nálunk forgatni vagy éppen nyaralni, és bizonyára sokan emlékeznek az ominózus Lánchíd-mászására is. Smith éppen a Gemini Man forgatásának idején, még a covid járvány előtt, 2019-ben adta első magyarországi koncerjét a Szent István bazilika előtt. Ez egyben a születésnapi bulija is volt, így a szemfülesek ingyen, egy regisztrációért cserébe vehettek részt a banzájon.
Smith karrierje pedig nem sokkal ezután lejtmenetbe kapcsolt.
Nem elég, hogy az említett film elég nagyot bukott, az utóbbi években mindenki leginkább a 2022-es Oscar-gálán elcsattanó pofon és a magánéleti problémái miatt emlékszik Smith-re. Pedig ugyanezen a gálán szobrocskát is kapott a legjobb férfi főszereplő kategóriában. De vajon lehetséges-e még ilyen szakmai és magánéleti mélypontból visszakerülni a szórakoztatóipar csúcsára?
Ugyan a filmes rehabilitációra talán még egy kicsit várni kell (bár a legutóbbi Bad Boys sikeresnek volt mondható), Smith addig is megpróbált új életet lehelni a zenei karrierjébe. Sokan talán már el is felejtették, hogy Smith előbb volt rapper, mint színész, és még a legnagyobb filmes sikerei után is születtek slágerei.
Smith mindig is a hiphop könnyedebb, kommerszebb, bulizósabb és gyerekbarátabb ágát képviselte,
és ma sincs ez másként. Előző lemezéhez képest szinte napra pontosan húsz évvel később jelentetett meg új stúdióalbumot Based on a True Story címmel, amely erős gospel-hatásokat mutat. A vallásos, spirituálisabb koncepció okán így már nemcsak gyerekzsúrokra, de a templomba is bevihető Will Smith muzsikája. A lemez címével megegyező nevet viselő turnétól így értelemszerűen elvárható volt, hogy a lemez népszerűsítését szolgálja. Ez azonban nem teljesen fedte a valóságot. Lemeznépszerűsítő koncert helyett ugyanis egy nosztalgiaárban fürdőző nyári házibulit kapott a Budapest Park közönsége, amely
sokkal inkább szólt Will Smith-ről, a szórakoztatóipar és popkultúra jeles figurájáról, mintsem a zenéjéről vagy az új lemezéről.
Will Smith és turnékompániája nem sokat lacafacázott, és egyből a sztár két legnagyobb slágerével kezdte a bulit. A Gettin’ Jiggy Wit It és a Miami kettőse kellőképpen felajzotta a közönséget is, viszont így nyitva maradt a kérdés, hogy akkor mégis mi következhet még ezután? Elég nagy magabiztosságra és bátorságra vall rögtön kezdésként elsütni két ekkora slágert, hiszen a legtöbben valószínűleg a finálénál várták volna ezeket. De a bulivonat nem lassított, a folytatásban Smith egyik korai zsengéje, de egyben ismert slágere, a Boom! Shake the Room következett, de még mielőtt vége lehetett volna a dalnak, máris egybefolyt a Brand New Funk című dallal. Ez a dalhibridizáció lényegében jelzésértékű volt az este további folyását tekintve, ugyanis
több alkalommal is előfordult, hogy egy-egy dalt csak részleteiben, más dalokkal egybefolyatva, amolyan medley stílusban adtak elő.
Mint ahogy történt az a Switch és a Kaliforniába jöttem főcímdal párosát követő retró hiphop egyvelegnél is, ahol közismert, mára házibuli slágerekké nemesedett dalok egybegyúrt részletei kapták meg a tiszteletet. Ekkorra már nemcsak sejteni lehetett, de igen erős jelzés volt, hogy Smith ide nem feltétlenül az új lemezének dalait jött népszerűsíteni, habár előkerült a korongról négy dal is. De még csak nem is egy igazi életműkoncertről volt szó. Smith sokkal inkább csak bulizni és buliztatni szerette volna a rá kíváncsi közönséget, saját és feldolgozásdalokkal. Mondjuk ki, amolyan kellemesen jóleső haknijelleggel.
Ennek másik ékes példája volt az is, hogy a koncert többször is indokolatlannak tetsző, a semmiből érkező elektronikus zenei veretésekbe csapott át, sűrű füstoszlopokkal és a színpadon erőből pattogó WS-szel.
Akik tehát a nettó Will Smith zenei élményért érkeztek, azok részben csalódottak is lehettek.
Akik viszont egy zenével kísért színpadi produkciót vártak, azoknak kellemesebben telhetett az este. A show külsőségei is a filmsztárrá vált Smith körül forogtak, gyakran a legismertebb filmjeit megidéző vizuálokkal és jelmezekkel. Ebben a ledfalon segítségül kapta a közönség a Netflix logóját koppintó Willflix filmkörhintát, mely által elérkezett a filmbetétdal szegmens. Az Inner Circle Bad Boys feldolgozása utána a Wild Wild West szinte meglepő módon jól működött élőben, és nemcsak a látványos show-elemek miatt, de a dal is megfelelően szólalt meg. Mint ahogy az azt követő, az új lemezről előkapott Bulletproof is. Ezen a ponton emlékeztetett a produkció leginkább egy épkézláb koncertre, ahol mind a színpadi látvány, mind a zeneiség egyben volt. Ebben nagy szerepe volt Bryson Camper vokalistának, aki olyat énekelt a dal refrénjeiben, hogy a legszkeptikusabb látogatókat is meggyőzhette.
A golyóálló dal után viszont baljós figyelmeztetések jelentek meg a kivetítőkön, de szerencsére a közönség nem dőlt be az wellesi trükköknek, és nem keletkezett Világok harca jellegű hisztéria. A Men in Black-et felvezető jópofa vizuálokkal egyidőben egy hatalmas repülő csészealj is megjelent az égen egy drónraj segítségével. Nagy bajban volt tehát a közönség, hogy a fekete öltönyösökkel megtelt színpadot és Smith-t, vagy az eget bámulják.
Ekkor már lassan a fináléhoz érkezett a műsor,
és Smith érezte, hogy ha a hatalmas ufó nem lett volna elég, még valamivel meg kell koronáznia az estét. A koronaékszer pedig a színész/rapper Oscar-díja volt, amit véres kardhoz hasonlóan hordozott körbe az elválasztó kordonnál. Smith egyébként végig nagyon aktívan és meglehetősen sokat kommunikált a közönséggel a dalok között és közben. Volt, hogy a színpadra szólította a közönség több tagját, és egy már-már túlzottan is hosszúra nyúlt, csöpögősbe hajló megemlékezést tartott James Avery-ről, aki a Kaliforniába jöttem sorozatban alakította a bácsikáját. Smith a sorozaton kívül is példaképként tekintett Avery-re, így érthető is a hosszas megemlékezés. A beszédei alatt Smith is kifejezetten őszintének tűnt, mint ahogy a reakciói is hitelesként csapódtak le, mintsem kiszámolt, üres showelemekként.
Az Oscar-simogatás után aztán jött a finálé az igencsak bulisra sikeredett Summertime-mal, majd a visszataps után az új lemezes Hard Times (Smile) is előkerült. A Bulletproof férfiéneke után Smith női vokalistája, Makayla Phillips is megcsillogtatta tehetségét, és belőle is lehetett volna akár több a főműsoridőben. Lehet, hogy Smith néhol elragadtatta magát, és egyáltalán nem is biztos, hogy a zenei élmény miatt marad majd emlékezetes ez az este. Az viszont cáfolhatatlan, hogy egy hamisítatlan retró házibulit rittyentett a Park falain belülre, ahol nem volt elhanyagolható a grandiózus látvány szerepe sem. Csalódott pedig főleg az lehet, aki egy Will Smith-bulitól komolyabb hiphop produkciót vagy több zeneiséget is várt.
Will Smith: Based on a True Story, Budapest Park, 2025. augusztus 14.
Borítókép és fotók: Bátori Gábor Jim / Budapest Park.
