Kékbe engedem
testem Nišben vesztegel
várja mozdonyát
ami elvisz a macedón határig
hogy átadja rakományát
egy másik cirillországnak
szétszednek mellékvágányra tesznek
Kumanovóban felvágják ponyvámat
de csak belenéznek
esővízzel locsolnak és őszig otthagynak
októberben szikrázó mozdonyt küldenek utánam
mellém csapnak két gabonaszállítót
öt vörös szenest nyolc olajszállítót
Szófiáig télen már nem jutunk el
egy akácerdő melletti vakvágányon várjuk a tavaszt
tél végére rakományom megkeményedik
márciusra kicsorog belőlem a téli víz
vagontársaim lecserélődnek
tizenhárom kőolajos és huszonegy szenessel
a ponyvám szárnyra kap
Sliven mellett az éjszakában
várunk harmincnégy napot
ki akarnak rabolni tuningolt
ladások de otthagynak
nyári esővel ázom de harmadnapra újra kiszáradok
európai mozdonnyal süvítünk tovább
szétszakított ponyvám a szélben
megbarnult kukoricás mellett lecsatolnak
másnapra félpucérosak összefirkálnak
mozdonyom nem hagy el
lassan kitol a tengerpartra
hol törmelékem végre kékbe engedem
Borító: Tüű Zsombor
