A mindössze huszonkilenc éves Kovács ikrek, Dominik és Viktor elsőként drámáikkal (Jégtorta [2017], Bérnász [2018], Mintapinty [2018], MILF [2023]) szereztek nevet maguknak az irodalmi életben. Első regényüket, a Lesz majd mindent a cecei nagyszüleiktől hallott visszaemlékezések ihlették, ezáltal egy sajátosan népies ízű történetfolyamot alkottak meg.
A szerzőpárostól, bár drámáik részben korunk hétköznapjaiból építkeznek, nem idegen a visszanyúlás a régmúltba: Bérnász című egyfelvonásosuk egy Arany János-ballada, az Éjféli párbaj feldolgozásaként született,
Mintapinty című színdarabjukban pedig már maga a prózai művük helyszínét adó település, Égetthalom is megjelenik.
Mindezen előzményekkel együtt felmerül a kérdés, vajon a Lesz majd minden képes-e újdonságot nyújtani az olyan, az előző századok paraszti világát megelevenítő, elsöprő népszerűségre szert tett magyar történelmi regények sorában, mint Závada Páltól a Jadviga párnája (1997), Darvasi Lászlótól A könnymutatványosok legendája (1999) vagy Vámos Miklóstól az Apák könyve (2000). A fülszöveg ezenfelül egy még nagyobb súlyú összehasonlítási alapot is beemel a képletbe, Gabriel García Márquez szellemi örökösének nevezve a könyvet. A regény a fiktív Nádor megye Égetthalom nevű falujában, a 20. század első felében játszódik, elsősorban a Balogh családra fókuszál, de szerteágazó mellékszálakon, közbeékelt anekdotákon keresztül egyéb lakosok sorsát szintén felvillantja.
Az egész kötetre jellemző nonlinearitás rögtön az első fejezetben feltűnik,
mely Balogh György születésével kezdődik, így az olvasó joggal feltételezheti, hogy a kisfiú válik a történet központi alakjává. Az elbeszélés ehelyett visszaugrik az időben, és az újszülött apjának, Balogh Simonnak a gyermekkorát kezdi kifejteni. Meglepő módon Gyurika a későbbiekben sem emelkedik főszereplői státuszba, egészen a végkifejletig a háttérből vesz részt rokonai életének alakulásában, hogy aztán rövid ideig az ő lelkivilága is előtérbe kerüljön.
Simon és Gyuri között azonban párhuzamot képez, hogy mindkettőjük világra jöttének homályosak a körülményei. Simon sohasem ismerte a szüleit, apja személyazonossága is titok előtte, hiszen anyja bátyjai, a Pusztujkák néven emlegetett István és Dávid nevelték fel. Felnőve úgy tűnik, a férfi megtalálja a nagy szerelmet Mihalik Zsófia személyében, ám mialatt Amerikában igyekszik biztosítani a megélhetésüket, a nő a háta mögött viszonyt folytat napszámosukkal, Bene Gáborral.
A dramaturgia ügyesen alkalmazza a sejtetés eszközét:
egy-egy eseményt az odavezető út feltárásánál korábban ábrázol, meghagyva ezzel a lehetőséget az elméletek felállítására. A narráció, ami az égetthalmi közösség egyfajta kollektív szócsöveként funkcionál, egyébként is hajlamos az önkorrekcióra, a közölt információk akár azonnali megmásítására – ezt bizonyítják az olyan szövegrészletek, mint: „Győzte szólongatni le, anyukám, elég lesz már, tanú rá az összes napszámos, hogy ez pedig így történt. Közben meg dehogyis történt így.” (6.); „A Balogh Simon történetét úgy is lehetne folytatni, hogy a jegenyefához kötve kigondolta a jövőjét: […] Így folytatni a történetet viszont csupa hazugság volna.” (103.); vagy „Így volt-e, nem-e, nem tudjuk, nem voltunk ott, csak ott voltunk, ahol mesélték.” (107.). Tehát hiába közli az elbeszélő az első oldalon, hogy Simon „csinálta a kölköt”,
az olvasó megkérdőjelezheti ennek igazságtartalmát,
feltételezve, hogy Gyuri valójában a házasságtörés gyümölcse. A találgatás izgalma pedig kitart azután is, hogy kiderül, a balkézről fogant gyermek nem a fiú, hanem a nővére, Anna, hiszen továbbra is rejtély marad, hogyan nemz majd törvényes utódot az addig impotenciával küszködő családfő.
Mindenképpen a Lesz majd minden javára írható, hogy a használt népies beszédmód rendkívül koherens, nem találhatóak benne anakronisztikus botlások, szélsőségesen modern megfogalmazások. A stíluson ugyanakkor érződik, hogy szándékosan kreálták, az életben ilyen formában valószínűleg sosem használt kifejezések sorjáznak, e töménység pedig hosszú távon megfekheti az ember gyomrát.
A régies nyelvezet állandó humorforrásként is szolgál,
amihez szükségszerűen társul némi pajzánság, alapvetően könnyed hangnemet kölcsönözve a regénynek. A poénosan tálalt szexualitásból viszont vitatható megfogalmazások is létrejönnek. Ennek legszemléletesebb példája, amikor Simon anyja, Juli, miután komolynak tűnő udvarlója faképnél hagyja, jobb híján egy arisztokrata úr ágyasának szegődik, akitől folyamatos testi és lelki megaláztatást szenved el. A narrátor azonban ennek ellenére sem lép ki a kedélyes mesélő szerepköréből.
A Kovács ikrek művének másik kiemelkedő érdekessége a mágikus realista vonulat,
ami indokolja a García Márquezzel való összehasonlítást. A valóság keretein túlmutató komponensek belefonása a cselekménybe azonban nem olyan természetes, gördülékeny, mint például a kolumbiai író remekművében, a Száz év magányban. Habár a mágikus realizmusnak jellegzetessége a földöntúli történések megmagyarázatlansága, kidolgozatlanok, nehezen elképzelhetőek az olyan tényezők, mint hogy a Pusztujkák összesen egy foggal és egy szemmel rendelkeznek, amiket felváltva hordanak (ez utóbbit ráadásul a homlokán viseli az éppen sorra kerülő fivér). Vagy hogy a helyi kacér szépasszony, Irma Takács Jucó lekapja a megtréfálni kívánt pap mellbimbóit és a fejére ragasztja őket, Zsófi és testvérei pedig egy élő nő és egy halott férfi nászából születtek.
Az elhunytak visszatérésének ünnepe, az úgynevezett „kikísérés” különben a regény legstabilabb varázslatos eleme,
amikor nem csupán Égetthalom mátriárkája, a nemes Aradi Erzsébet Gizella látogat haza leszármazottai körébe, hanem egy szemvillanás erejéig Simon is megpillanthatja megboldogult édesanyját. A lelkek jelenléte mégsem befolyásolja aktívan az eseményeket, sőt előfordul, hogy zavart kelt az értelmezésben. Nem tudható például, hogy a Nusinak becézett Annát megkörnyékező kopasz alak vajon kísértet volt-e vagy csak közönséges szélhámos.
Minden nyelvhasználati technikától és mágikus adaléktól eltekintve a Lesz majd minden végeredményben legerősebben mégis azzal idegenítheti el az olvasóját, ahogyan a főszereplőit egyre negatívabb kimenetelű szituációkba sodorja, szinte karikatúráig túlozva az „ami elromolhat, az el is romlik” elvét.
A történetfolyam sokáig optimista hangvételű, az egyszerű vidéki kisember meggazdagodásának krónikáját tárja elénk,
de időről időre, kiváltképp az utolsó fejezetekben meg is fosztja szereplőit a küzdelmesen megszerzett javaktól, legyenek azok anyagi vagy érzelmi természetűek. A Balogh famíliát generációkon keresztül sújtja a szerencsétlen párválasztás terhe: ahogy Juli a megtalálni vélt szerelemből kiábrándulva kénytelen áruba bocsátani a testét, úgy Simon boldognak induló házassága is hűtlenségbe torkollik. Az eleinte éltanuló Nusit romló magatartása miatt eltanácsolják a gimnáziumból, románcának a falu legkapósabb agglegényével, Könczöl Miklóssal esküvőjük után a férj erőszakoskodása vet véget, útja látszólag visszafordíthatatlanul tragédia felé halad. Mindeközben a család vagyonát is veszély fenyegeti, a háttérben épphogy csak felvillantott társadalmi-politikai változások következtében.
A befejezés hirtelen elvágottnak érződik,
mintha a szerzők maguk is belefáradtak volna sűrű legendáriumuk szövögetésébe. A zárókép ellenben hatásos: Gyuri egy fedél alá kerülése nagybátyjáékkal, valamint a tésztagyúrás motívuma tökéletes visszacsatolás a kezdetekhez, Simon és a Pusztujkák együttéléséhez. A Lesz majd minden összességében inkább stílusgyakorlatként válik emlékezetessé, nem pedig a saját jogán is érdekfeszítő történetként. Ugyan akadnak törekvések összetett jellemek megalkotására,
a karakterek többnyire a típusfigurák szintjén rekednek.
Sorsuk − miként a kötet címe is ígéri − mindent magába foglal, ami egy életbe beleférhet, ám e zsúfoltság miatt jobban beillik tanmesének, mintsem valódi emberek megpróbáltatásainak. A Kovács ikrekre nézve viszont elismerésre méltó, ahogyan kettejük közös munkálkodásával kézben tudták tartani, következetesen végig tudták vinni ezt a hatalmas vállalást.
Kovács Dominik – Kovács Viktor: Lesz majd minden, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2024.
A borítófotót Hartyányi Norbert készítette.
