Idén számos remek rock– és metállemezt hallhattunk, s biztos vagyok benne, hogy minden keményzenei alműfaj kedvelője talált valami kedvére valót, legyen a kedvence akár a hard rock, akár a blackgaze. Az év terméséből leszűrni a legjobb szerzeményeket nem volt könnyű, de végül csak összeállt egy elit klub. Következzék hát a 2025-ös év tíz legjobb rock- és metáldala, nem is feltétlenül értéksorrendben.
10. Megadeth: Let There Be Shred
A Megadeth 2026 januárjában jelenteti meg (elvileg) utolsó, tizenhetedik nagylemezét, majd búcsúturnéra indul. Mustaine mester zenekara több mint negyven év után készül letenni a lantot. Valahol szomorú, hogy a visszavonulás pillanata a nagy négyes másik oszlopos tagjának is eljött (a Slayer még 2019-ben járta meg ezeket a köröket), de búslakodásra nincs ok. Egyrészt tartalmas és elképesztően színvonalas életművet hagynak maguk után, másrészt a nemes egyszerűséggel csak Megadeth címre keresztelt anyag még bizonyosan jó szórakozást fog nyújtani a rajongóknak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az egyik, már megjelent single, a Let There Be Shred, mely Dave Mustaine krédóját összegzi, sok szólóval, klasszikus thrash riffeléssel és szélsebes tempóval – a régi időkhöz méltó minőségben.
9. Halestorm: Like A Woman Can
A Halestorm új lemezén, az Everesten is szárnyal. A friss korongra egy fokkal bonyolultabb szerkezetű dalok kerültek a megszokott gyors/dögös rockerekhez képest, komolyabb hangnemmel párosítva. Természetesen a füstös hard rock-szerzemények is a repertoár részei maradtak, ezek közül pedig az egyik legjobb a Like A Woman Can. Lassabb, háromnegyedes rock-keringő ez, Lzzy hol vadabb, hol lágyabban búgó énekével, Joe Hottinger ízes szólójával és szomorkás, bárzongorás atmoszférával. Érett, belevaló dal, mely kiemeli Lzzy kvalitásait, és bizonyítja, mennyire rutinosan és ösztönösen tudnak továbbra is belevaló rockzenét szerezni amerikai rockereink.
8. Bloodywood: Nu Delhi
Az indiai Bloodywood üde színfoltként jelent meg a metálzene térképén az elmúlt években. Indiai népzenei motívumokkal átszőtt groove/nu metaljuk egzotikus, izgalmas, erőtől duzzadó. Aki novemberben beugrott a Barba Negrába, láthatta is őket a Halestorm előtt. Mondanom sem kell, elementáris bulit csaptak. Új lemezük címadó nótája mindent tartalmaz, amiről ez a projekt szól: vérpezsdítő helyi hangszerek, harapós riffek, headbang-hegyek és táncra buzdító ritmusok. Lokálpatrióta himnusz a Nu Delhi, melyre méltán lehetnek büszkék a srácok – remélem, még sok hasonló vadulást hallhatunk majd tőlük.
7. Architects: Curse
Brit metalcore-hőseink idei lemeze tízpontos lett, hatalmas aprításokkal, stadionokra tervezett refrénekkel és dallamokkal. Az Architects albumról számos dalt választhattam volna erre a listára, nem volt könnyű döntés, de végül a Curse lett a befutó. A dalban szép egyensúlyban állnak a kemény és a befogadhatóbb részek, a refrén egyből hat. Hibátlan metalcore-himnusz! A nóta a Bring Me The Horizonból ismert Jordan Fish segédletével készült (Fish amúgy több új húzónótában is társszerző, például a Whiplash vagy a Blackhole), érződik is a BMTH-hatás, de jól áll a srácoknak ez a slágeresebb stílus.
6. The Rasmus: Creatures of Chaos
A The Rasmus még a 2000-es évek elején aratta legnagyobb sikereit, de úgy tűnik, több mint két évtized elteltével is tudnak maradandót alkotni. Új lemezükön sorjáznak a könnyen emészthető, de jól megírt pop-rock slágerek, melyek közül a Creatures of Chaos az egyik legjobb. A dal szinte metálos málházását egy hamisítatlan Rasmus-refrén ellenpontozza, mely egy perc alatt megragad a hallgató agyában. Igazi nosztalgia-vonat, mely akár a Dead Lettersön is megjelenhetett volna. Aki egy kicsit visszarepülne a csapat korai világába, ebben a dalban biztosan nem fog csalódni.
5. Three Days Grace: Mayday
A Three Days Grace mondhatni kimaxolta az évet: visszatért Adam Gontier, és új lemez is érkezett. Az Alienation első megjelent száma és az első dal, amiben Matt Walst és Adam Gontier együtt énekel, nem más, mint a Mayday. A Mayday hamisítatlan Three Days Grace, fogós basszusriffel és kirobbanó refrénnel, amit elég egyszer hallani ahhoz, hogy többé ne felejtse el az ember. Az énekesek felváltva viszik a verzéket, közösen a refrént, jó a dinamika közöttük, a dal pedig hibátlanul működik. Fogós rockdal stadionokra tervezve – az esszenciája annak, ami miatt szeretjük ezt a zenekart.
4. Machine Head: Unbound
A Machine Head talán legslágeresebb, mégis egyik legkiegyensúlyozottabb lemezét alkotta meg 2025-ben. Új lemezükön lekerekített, bivalyerős nóták sorjáznak, a kislemezként megjelent Unbound pedig mindent tartalmaz, amitől jó ez a zenekar. Méregerősre kevert, groove-os riff, hörgős verzék, tömör de markáns hook, villám-szóló, na és a Robb Flynn védjegyének számító üveghangos gitármotívumok. Ha valaki megkérdezné, milyen a ‘Head zenéje, talán ezt a számot küldeném el az illetőnek, az Unbound ugyanis remek gyorstalpaló egy olyan zenekar világából, ami napjainkban is releváns tud maradni.
3. Ghost: Peacefield
A Ghost az elmúlt években valódi szupersztárrá nőtte ki magát, de a hírnév nem megy a minőség rovására továbbra sem, már ami megjelent anyagaikat illeti. Tobias Forge és társai ugyanis kiváló dalokat szállítottak idén is, a repertoárból pedig számomra a lemezindító Peacefield lett a befutó. A kellemes, szinte karácsonyi hangulatú kórussal indító szám fokozatosan, szépen építkezik a Journey-re emlékeztető refrénig, és perfekt balanszban folyik egészen a végéig, szólóval és retró, mégis friss hatású dallamokkal megspékelve. A ‘80-as évek hatása kristálytiszta, de ízléssel használja Forge a klasszikus hangulatokat, pont úgy, ahogy tette korábbi lemezein is. Úgy tűnik tehát, hogy egyelőre nem tud hibázni álarcos svéd rockpápánk.
2. We Came As Romans: bad luck
Sajnos az amerikai csapatot eddig csupán névről ismertem, ez azonban friss lemezükkel megváltozott: az All Is Beautiful…Because We’re Doomed cirkalmas címe ellenére közel hibátlan anyag lett, nagyobbnál nagyobb metálhimnuszokkal. Utóbbiak közül is kiemelném a bad luckot, ez a dal ugyanis szerintem az év metalcore-kvintesszenciája. Tízpontos tiszta dallamok, brutális breakdown, modern köntösben – egyszerűen hibátlan. Az őszi pesti koncertjükről lecsúsztam ugyan, de az album és a szám állandó vendége a Spotify-omnak. S az lesz bárkinek, aki valamennyire szereti ezt a műfajt.
1. Sleep Token: Caramel
A rejtélyes brit brigád legújabb lemeze, az Even In Arcadia, elődeihez méltó színvonalat nyújt és hasonló hangulatokkal operál, mint a korábbi albumok. Ezúttal azonban valóságosabb, emberibb témákat dolgoz fel, mint például a csapat által is tapasztalt, hirtelen jött, hatalmas siker és annak árnyoldalai. Maszk mögé bújó frontemberünk, Vessel érzései a korong több tételében megjelennek (például Damocles, Past Self), de talán a Caramelben érhetőek leginkább tetten. A dal popos lüktetéssel és ragadós (ha-ha) dallamokkal indít, majd szépen felépített epikus refrénbe vált, végül pedig blast beattel és hörgéssel kevert énekkel éri el csúcspontját. Egy rövid, ámde különleges utazás ez a Sleep Token lelki világába, mely a csapat velejét mutatja meg, fülbemászó dallamokkal és érzelmes durvulással.
Ezek a dalok jelentették tehát nekem a 2025-ös év krémjét – csak remélni tudom, hogy idén is hasonlóan izgalmas és sokszínű zenéket hallhatunk majd. Optimizmusra ad okot, hogy már számos bejelentés érkezett 2026-ra: új anyagot jelentet meg Poppy, a Beyond the Black, az Alter Bridge és Rob Zombie is. Unatkozni tehát az új évben sem fogunk.
A borítóképet Somogyi Gyula készítette.
