azóta egészen
nemrégiben
volt abortusza,
és nem igazán
jó a kedve mostanában,
de menjünk,
és felállt,
közben lehajtotta az italát.
a sötét asztalnál
ott ült a budapesti mágus is,
már fogatlanul,
de még mindig
fénylett körülötte a levegő.
én akkoriban
folyton be voltam tépve,
majd mindennap
bejöttem a hegyről
a városba,
de semmit se találtam.
vagy ha mégis,
másnap nem sikerült összerakni,
miután hajnalban
hazamentem a csajomhoz.
a lány öccse a szemközti széken
merevrészegen
a plafonra meredt,
egyszer csak
csúszni kezdett
a padló felé,
mint egy lassított film.
nővére hirtelen ugrott neki,
és pofozni kezdte ördögi erővel,
de úgy istenesen,
ahogy lánytól
még nem láttam.
a varázsló csak mosolygott magában,
és a kocsma labirintusába bújt vissza,
az eszméletlen sráccal az oldalán.
kezdtem elveszíteni a fonalat,
most a fiatal,
vagy az öreg a hunyó?
a csaj leintett egy taxit,
fogdosni kezdtem a hátsó ülésen,
közben verset szavalt a sofőrnek,
hogy mindenért fizetni kell,
nekem meg nem volt pénzem.
hideg konyha,
bokáig letolt nadrág,
recsegő szék,
meleg kéz, halk sóhaj,
hát ezzel nem fog menni,
az ópium és a libidó
egészen puha elegyet alkot.
sokszor eszembe jut,
olyan jó lenne találkozni vele,
pedig nemcsak a nevére,
az arcára se.
elmondanám,
mennyire sajnálom,
és már kibogoztam a csomót.
azóta egészen
megkeményített
az élet.
haza csak kettő
1.
aztán este hirtelen
megmozdul a levegő,
hőhullámból
hőhullámba
érkezem,
Magyarország – Wales,
haza csak kettő van.
az utazás mégis megérte,
felkavar,
letisztul minden.
vízbe dobott kő után
nyugodt felszín,
tengerre látok a konyha-
ablakon át,
Budapestet szívembe zárom,
és a polcra felteszem.
2.
padlón piros bőrönd,
nyitva,
leölt állat,
ruhák közül könyvek
lapjai kikandikálnak.
mélyhűtőből unicum,
bontott sörhöz keveredve.
asztalnál szemben,
lányom olvas engem,
felnevet.
megtört végre a jég.
hajamba dermedt Duna –
átfúj rajta kelta levegő,
és töltök újra még.
hátamon léggömbbé váló
cementeszsák,
haza csak kettő van,
Wales – Magyarország.
Borító: Unsplash
