A Tortoma Kiadó gondozásában 2024-ben megjelent Tér-iszony – Szörnyűséges terek a populáris kultúrában című tanulmánykötet – Limpár Ildikó szerkesztésében – izgalmas és sokrétű elemzést kínál a fikciós terek szerepéről a populáris kultúrában. A kötet szerzői rávilágítanak arra, hogy a fikcionális terek nem csupán háttérként működnek, hanem aktívan hozzájárulnak a narratíva és a karakterek pszichológiai és társadalmi dimenzióinak kibontakozásához. E terek kifejezhetik a félelmet, az elidegenedést, a hatalmi struktúrák működését vagy épp a valóság természetének kérdéseit.
A bevezetőben Limpár felhívja a figyelmet arra, hogy az emberi gondolkodás mindig is hajlott arra, hogy az ismeretlen tereket szörnyekkel népesítse be. Ez a félelem az idegentől és az ismeretlentől évezredek óta jelen van a kultúrában.
A tanulmányok sorra veszik azokat a tértípusokat, amelyek a popkultúrában szorongást keltenek,
és bemutatják, hogy ezek a terek miként reflektálnak társadalmi feszültségekre, kulturális traumákra vagy éppen kollektív félelmekre. A kötet egyik kiemelkedő erénye, hogy nem csupán a horror vagy sci-fi műfaj tereit vizsgálja, hanem tágabb perspektívából tekint tér és fikció viszonyára.
Rusvai Mónika Az ökogótikus tér megszelidítése Naomi Novik Rengeteg című regényében című tanulmánya izgalmas nyitánya a kötetnek, amely jól illeszkedik a kortárs poszthumán gondolkodás áramába.
Ökogótikus nézőpontból közelítve a szöveg azt a kettősséget vizsgálja, amely az embert a természettel való viszonyában jellemzi.
Miközben elidegenedett attól az ökoszisztémától, amelynek szerves része, és félelemmel tölti el a természet vadregényes világa, mély vágy is él benne a vele való újbóli harmónia iránt. Rusvai elemzése érzékenyen tárja fel, hogyan válik a természet e regényben nemcsak térbeli, hanem etikai és ontológiai kihívássá is a modern ember számára. Hódosy Annamária A karantén mint metafora című tanulmányában
a járványfilmek morális dilemmáiról és azon belül is a karanténfilmek metaforikus jelentőségéről értekezik,
bebizonyítva, hogy a járványhelyzet során képet alkothatunk az azt kezelni hivatott társadalom morális állapotáról és szociális érzékenységéről is. Hódosy a morális döntéshelyzetek kulcsfontosságú példájaként említi azt a dilemmát, amikor az egyénnek a túlélés önfenntartó ösztöne és a mások iránti felelősségvállalás között kell választania. Elemzése szerint a legtöbb karanténnarratíva épp az ember szolidaritásra való hajlamát emeli ki, még akkor is, ha a segítségnyújtás komoly személyes kockázattal, például a megfertőződés veszélyével jár. Benczik Vera A poszthumán táj szerepe a posztapokaliptikus szövegekben címet viselő tanulmánya
a poszthumán táj ábrázolását vizsgálja különféle posztapokaliptikus szövegekben,
rámutatva arra, hogy ezek a terek komplex érzelmi reakciókat váltanak ki a befogadóból, különösen akkor, amikor az emberi és poszthumán nézőpontok feszültségbe kerülnek egymással. Az elemzett művek – A kiéhezettek regénye és adaptációja, Paolo Bacigalupi írása, valamint Sara Genge Shoes to Run című novellája – mind eltérő módon működtetik ezt a dinamikát. Különösen megrendítő Genge szövegének példája, ahol az olvasó empátiája inkább a poszthumán nézőpont felé mozdul el, míg az emberi szereplők már nem találhatnak otthonra a radikálisan megváltozott világban, erkölcsi értékrendjük és kultúrájuk is meghaladottá válik.
Domokos Áron Félelem és reszketés a Nagynémet Birodalomban című tanulmánya különösen izgalmas kitekintést nyújt, hiszen a Harmadik Birodalom térhasználatának és emlékezetpolitikájának vizsgálatával tágítja a kötet értelmezési kereteit. Írása érzékletesen mutatja be, hogy
a félelmetes terek nem csupán a fikció termékei, hanem a történelemben is kifejezetten valóságos formát öltenek.
Ezek a helyek nemcsak egy-egy történelmi korszak jelképei, hanem a kollektív emlékezetbe ágyazott lenyomatok, amelyek alapvetően befolyásolják, hogyan érzékeljük és értelmezzük a teret a jelenben. Fodor András Az elvásott valóság helye a periférián: kortárs skandináv new weird térképzetek címet viselő tanulmányában a skandináv new weird művek térábrázolását vizsgálja, különös figyelmet szentelve azok liminalitásának. A tanulmány rávilágít, hogy ezek a történetek rendszerint elmosódott határú, folyamatosan átalakuló tereket hoznak létre, ahol az emberi és nem emberi világ közötti kapcsolat instabil és kiszámíthatatlan. Fodor tanulmánya rendkívül
szemléletesen mutatja be, hogy a skandináv weird fiction hogyan ötvözi a folklór motívumait a kortárs horror és spekulatív fikció eszköztárával,
ezáltal olyan atmoszférát teremtve, amely egyszerre ismerős és idegen, otthonos és fenyegető az ember számára. Földváry Kinga elemzésének középpontjában China Miéville A város és a város között című regénye áll, amelyben a tér politikai és társadalmi különbségek metaforájaként jelenik meg. A Hazug utcák labirintusában. China Miéville disztópikus terei A város és a város között című regényében című tanulmány
azt mutatja be, hogy a tér milyen módon válik a hatalmi struktúrák és a társadalmi megosztottság metaforájává.
Miéville regényében két egymásba fonódó város, Besźel és Ul Qoma lakói „nem láthatják” egymás világát, egyfajta szigorúan szabályozott percepciós térben élnek. Földváry értelmezése szerint ez a szétválasztottság a politikai ideológiák és társadalmi kontroll egyik kiemelkedően izgalmas narratív megjelenítése a kortárs fantasztikus irodalomban. Tanulmánya erős politológiai és filozófiai dimenzióval bír, és arra készteti az olvasót, hogy a fikciós tereket a valóság urbanisztikai és geopolitikai problémáinak tükrében értelmezze.
Sohár Anikó Pratchett Korongvilág-sorozatának térképeit elemzi A legrémesebb hely Pratchett Korongvilágán: Ankh-morpork című tanulmányában, izgalmas perspektívát kínálva annak szemléltetésére, hogyan fonódik össze a mitológia, a humor és a társadalomkritika ebben a fiktív univerzumban. A Pratchett-féle térképészet nemcsak a világépítés eszköze, hanem egyfajta parodisztikus reflexió is azokra a földrajzi és politikai térképekre, amelyek a valós világot próbálják definiálni. Sohár elemzése
rávilágít arra, hogy a térképek mindig narratív konstrukciók, és hogy a humor miként lehet eszköze az ideológiai határok kifigurázásának.
Vancsó Éva A szörnyű metropolisz című tanulmánya a populáris kultúrában megjelenő urbánus terek vizsgálata révén új megközelítéseket kínál arra a kérdésre, hogy miként válhat egy metropolisz a kollektív félelem és szorongás forrásává. A szerző a „bűnös város” bibliai toposzától indulva, Szodoma és Gomora példáján keresztül jut el a kortárs tömegkultúra látomásaihoz, mint amilyen a Szárnyas fejvadász disztópikus Los Angelese vagy Gotham City morálisan széthullott világa. A tanulmány újszerű abból a szempontból, hogy
a tér ábrázolásán túl azt is vizsgálja, hogyan fonódik össze az urbánus térképzet a morális rend kérdésével:
legyőzhető-e a városban testet öltő gonosz belső erkölcsi erőnk segítségével, vagy kizárólag egy külső, szuperhősi beavatkozás képes visszaállítani az egyensúlyt? E tematika továbbgondolását kínálja Szujer Orsolya Horror a léckerítés mögött. A kertvárosi gótika és a szuperhősök című tanulmánya, amely a „kertvárosi gótika” sajátos térkonstrukcióit elemzi.
A kertváros mint az „amerikai álom” térbeli metaforája, egyszerre ígéri az idillt és rejti magában a fenyegetést.
Szujer érzékeny elemzése rámutat arra, hogy e köztes tér – város és vidék határán – különösen alkalmas arra, hogy a társadalmi normák, identitások és családi struktúrák megbomlásának helyszíne legyen. A tanulmány amellett, hogy műfaji szempontból érdekes, szociológiai és pszichoanalitikus olvasatra is lehetőséget nyújt, tovább erősítve a kötet interdiszciplináris jellegét.
Kérchy Anna Az idegen otthon mint elvarázsolt tér Neil Gaiman gyerekgótikájában című tanulmánya Neil Gaiman gyermekirodalmi műveit elemzi, különös tekintettel a Coraline-ra és a The Graveyard Bookra. Ezek a művek gyakran játszanak azzal az ötlettel, hogy a gyermek szemszögéből a hétköznapi terek groteszk és félelmetes dimenziókat ölthetnek. Kérchy elemzése
kiemeli, hogy Gaiman terei egyszerre működnek pszichológiai szimbólumként és a felnőtté válás narratív eszközeként.
Az elhagyott házak, a temetők és a másvilági dimenziók nem pusztán félelmetes helyszínek, hanem a gyermek szorongásainak és identitáskeresésének tükreiként is szolgálnak. Gyuris Norbert Virtuális labirintus, szimulált útvesztő című tanulmányában rendkívül innovatív megközelítésben tárgyalja a labirintusok és útvesztők térélményét, amely egészen a virtuális, szimulált világokig terjed. Tanulmányában rámutat arra, hogy
a modern digitális és szimulált terekben már a létezés alapvető feltételei is megkérdőjeleződnek,
és elmosódnak az illúzió és a valóság közti határok. Ezáltal a térélmény nem csupán intellektuális kihívás, hanem ontológiai dilemmák színtere is lesz. Számomra Gyuris tanulmánya szoros párhuzamba állítható Fodor András munkájával, amely szintén a liminalitás és a határhelyzetek, valamint a tér filozófiai értelmezésének kérdéskörét járja körül. Így a két szöveg együttesen erősíti a kötet poszthumán és ontológiai dimenzióit. A kötetet Limpár Ildikó Szörnyűséges játékterek az Éhezők viadala trilógiában és a Westworld című filmsorozatban címet viselő nagyszerű zárótanulmánya teszi teljessé, melyben a szerző az említett művek téralkotását elemzi. Limpár mindkét térábrázolást a történetmesélés szempontjából is meghatározónak tartja, rámutatva arra, hogy
a bennük megjelenő szörnyűségek a modern kor társadalmi és kulturális nehézségeire reflektálnak,
valamint az elképzelt jövő és a múlt idealizált víziói közötti mély szakadékot érzékeltetik. Mindkét narratívában pusztán illúzióvá válik az egyéni autonómia és a morális döntésképesség a megfigyelés, kontroll és spektákulum rendszereiben. Limpár rámutat, hogy az empátia fokozatosan eltolódik az emberi szereplőktől a gépi vagy hibrid figurák felé, jelezve egy újfajta etikai érzékenység kialakulását. A lineáris időkezelés felbomlása pedig azt sugallja, a humanista jövőkép többé nem fenntartható.
A kötet egyik legnagyobb értéke, hogy egyensúlyban tartja az akadémiai elemzést és az olvashatóságot. A tanulmányok nyelvezete és struktúrája lehetővé teszi, hogy mind a szakmai közönség, mind a populáris kultúra iránt érdeklődő olvasók profitáljanak belőle.
A kötet arra ösztönöz, hogy átgondoljuk, miként befolyásolják a fikciós terek a valóságról alkotott elképzeléseinket,
és hogyan segítenek megérteni félelmeinket, szorongásainkat. A tanulmánykötet másik kiemelkedő erényét interdiszciplináris jellege adja. A tér szimbolikus és pszichológiai konstrukcióként való vizsgálata nem csupán az irodalom- és filmtudomány területén releváns, hanem olyan tudományágakban is, mint a kultúratudomány, a filozófia, a történelem vagy akár a várostudomány. Mivel a tér és a társadalmi struktúrák, a trauma és a kollektív emlékezet összefonódnak, a szociológia és a politikatudomány kutatói is értékes meglátásokkal gazdagodhatnak. A kötet mitológiai és pszichológiai vonatkozásai pedig a pszichoanalízis és az elbeszéléselmélet iránt érdeklődők számára is relevánssá teszik az elemzéseket. Interdiszciplináris megközelítése révén a Tér-iszony
megmutatja, hogy a fikciós terek vizsgálata miként szolgálhat szélesebb kulturális és történelmi folyamatok megértésére.
Az összefüggések feltárásához az is hozzájárulhat, hogy a tanulmányok nem szigetelődnek el saját diszciplináris horizontjukban, hanem módszertani és értelmezési szempontból is átlépik ezeket a határokat. A történeti térpolitika például visszahat a fikciós térfelfogások értelmezésére, ahogy a gyermeki psziché vagy a humorérzék is új fényt vet a horror térhasználatára. Ez a sokirányú megközelítés a szövegek mélyebb megértését teszi lehetővé, továbbá új kutatási irányokat is felvillant, így a kötet
egyszerre működik kézikönyvként, elméleti alapvetésként és inspiráló gondolati térképként a kultúra térélményének elemzéséhez.
Összességében a Tér-iszony – Szörnyűséges terek a populáris kultúrában című tanulmánykötet gondolatébresztő és átfogó képet nyújt a populáris kultúra szörnyűséges tereiről. Ajánlott olvasmány mindazok számára, akik érdeklődnek a fikciós világok térbeli dimenziói iránt, legyenek akár irodalomkutatók, filmrajongók vagy egyszerűen a popkultúra érdekes jelenségeire fogékony olvasók.
Tér-iszony – Szörnyűséges terek a populáris kultúrában, szerk. Limpár Ildikó, Tortoma Kiadó, Barót, 2024.
A borítófotó forrása: roboraptor.hu
