Kié
Amit őrzök, megromlik.
Ami él, ellenáll az emlékezésnek.
Erősebben kellett volna rászorítani
a tetőt a befőttre.
Nehezebb követ görgetni a sírra.
Mégis mit hittem,
a gyümölcs íze kié?
Rianás
A rianás,
mikor megláttad az őzet.
A gyanakvás,
ahogy vizslatni kezdted, az a távoli mozdulatlan
valóban őz-e.
A fegyelem,
amivel beláttad, hogy csak egy hólepte fatörzs,
különös körvonalakkal.
A rianás,
ahogy abban a pillanatban a fatörzs
futásnak eredt.
Judit a Kékszakállú herceg várában
„Ez a kínzókamra, Judit.”
Tudom, nekem is van otthon egy pont ilyen.
Fegyvertár is,
kert is,
fagyott tó is, könnyből,
a lányokat a hetedik szobában
pedig kintről, azt hiszem, már ismerem.
Nem lettem cinikus, nem! A romantikát
ne gondold, Kékszakállú, hogy sutba dobtam!
De teltek az évek,
szerelmek gyilkolódtak,
és rájöttem, hogy olyan vagyok
belül, mint bárki más.
Miért vagyok hát most itt?
Kérdésed jogos.
Azt nem válaszolhatom, hogy
„azért, mert szeretlek!”
(okok részben fentebb), hát mit mondjak?
Azért,
mert a Föld golyóbis.
És mert azt hallottam,
hogy neked
van egy másik kulcscsomód is.
Borító: Unsplash
