Peremfeltétel
egy maréknyi apró,
egy tucat részeg galamb,
a fagyott piaci asztal,
előtte ácsorgó néni.
azt mondja, szép vagyok.
halványlila kendője alatt
haja olvadt réz.
szőrmekabát,
fonnyadt murkok,
két üveg zakuszka.
ezeket hagytam ott,
amikor eszembe jutott
a parkoló, egy hajléktalan
pár lejt kért tőled, reflexből
szemberöhögted.
ott tanultam meg nem sírni
az osztálykülönbségeken.
meg azt, hogy az axolotl
képes új szívszövetet növeszteni,
mert a város, a kurvák
és havat lapátolók nem tudnak.
hogyan tudnám ezt
elmagyarázni neked.
együtt élni anélkül, hogy
naponta tisztázni kellene,
ki számít még civilnek.
Anyám
a fordított bőrű asszony
ki úgy tanított égni
akár a sebláz
nevetni mint némák
bőrömbe szőtt
csontjaimmal takargatta
önmagát
fehér ruhát sosem hordott
derekán lavórokban
a folyót vitte napestig
nekem
hangja csalánlevél
keserű utóíz amit lenyelek
testemen trapézmozdulat
időt vetkőző homokpergamen
Borító: Unsplash
