Gyerekkorom fürdőkádjának lefolyója egy óceánba vezet, írja Szabó Magda az Ókútban a gyerekkorában hallott családi mesékről. De akkor miért nem írta meg az egész családjának a történetét?
Szabó Magda élete egy fordulatos regény. Fordulatai a történelem eseményei. Szabadságharc, háborúk, Trianon, 1956 és a Kádár-rendszer, aminek végül ő is része lett. 1979-ben kapott Kossuth-díjat Galgóczi Erzsébettel együtt. Életünk rajza töredék marad, nem lehet megírni az egész életet, ahogy az egész családunkét sem. Az irodalom nemcsak emlékezés, hanem felejtés is.
Szabó Magda újra és újra nekifog az életrajzi műnek, hogy összefűzze történeteit, alakokat emeljen ki.
Olyanokat, akiket szeretett (Jablonczay Lenke, Agancsos), akikért rajongott, és olyanokat is, akiket sosem bírt elviselni (Melinda néni, Géza bácsi). A kis Magdolnától nem áll távol a csínytevés, a függetlenség, de a bosszú sem, a toporzékolás, a féltékenység (mint a Für Elise elbeszélője). A művek prózák, regények, novellák, mégis görög drámák lehetnének: a kettétört hősök elbuknak, mert mindent kockára tesznek. Ezeknek a regényeknek van szabadság-levegője, azért szeretjük őket annyira, és mivel Szabó Magda a főhősük, őt is megszeretjük esendőségeivel együtt.
Ha Szabó Magda emlékezni kezd, az nemcsak személyes írói kaland; érintett vele az ország, egy város (Debrecen), két vallás, sőt a múlt század magyar kultúrájának egész görbevonalas térképe: a zene, a festészet, az oktatás, a színház, az építészet vagy mondjuk a sport és a háborúk is.
Talán tudják a látogatók, hogy Esterházy Péter legkedvesebb olvasmánya volt az Ókút (1970).
Én épp akkor fogantam meg, amikor az Ókút már megjelent. Szabó Magda elveszíti anyját és apját, amikor visszaemlékezéseit papírra veti. Az Ókút egy udvar és egy ház: a betemetett vagy a betemetetlen régmúlt története. A kút az udvaron dermesztően mély, a bejáratára kavicsokat szórtak. Esterházy Péter több helyen utal rá, hogy az Ókút maga a bevezetés a megismerésbe. Bátor és kísérletező mű. A regényirodalom nagy könyvei ontológiai derűt árasztanak. Ebben a könyvben a fogalmak lassan nyerik el a jelentésüket, az önéletrajzból regény lesz, Szabó Magdából pedig fikció.
A szöveg beletanulás a nyelvbe. A regény nyelvébe, a megírás mikéntjébe.
Az Ókút igazi modern irodalom, rácsavarodik a saját életünkre és lecsavarja róla, amit nem szeretne rajta hagyni. Teszem ezt most már én hozzá: leválik róla a gaz, eltűnik a por. Egy egész város leltárja lesz a sovány és beteges kis Magdolna sziporkázó megfigyeléseiből. Félelemeiből szeretet, rajongásából felemelő hétköznapok.
Én egyszer találkoztam élőben az írónővel, de nem sült el túl jól. Díszdoktorrá avatták Miskolcon. Idős volt már, és akkoriban írtam a doktorimat. Ő mindent elolvasott, amit róla írtak, nagyon nem tetszett neki, ahogy akkor az Alföld folyóiratban a Für Elisét régimódi irodalomnak neveztem. Ő azt akarta, hogy minden műve legyen olyan szerethető, mint a Régimódi történet, a Katalin utca, Az őz.
Szabó Magda idős korára a magyar irodalom nagyasszonyává válik.
Már nincs határ alakjai és valódi élete között. Regény és fikció, valóság és kitaláció határai felszámolódnak. Ő maga lesz a regény és a regényeiben újraíródó életrajzának a szavatossága. Ez nem szerep, bár szeretett szerepelni. Sok kis füllentés, az életrajz gazdag nyelvi alakformája: adott egy ház, az anya, az apa, nagynénik, nagyapák, szomszédok, rokonok, testvérek, felmenők és a szeretett szülőváros lakói.
A tudás, az irodalmi fonás és szövés nagyasszonya Szabó Magda.
A legkisebb mélyedésből, mint egy betemetett kút vagy a kádnak a lefolyója, egész világot teremt: angyallá változik. Mindenhová bekukkant. Ő írja a teremtéstörténetet, ő ítéli meg hőseit, és méri meg őket a Golgotán.
„Emlékezés van, gyerekkor is van, de nincs író, vagyis valaki, aki kívül volna a könyvön, Szabó Magdának híre-hamva sincsen itten. Miközben forma szerint nem fiktív, amit olvasunk, a szöveg által definiált hős elmélkedését látjuk, vagyis tiszta regényt, fikciót. Minden mondat él ebben a könyvben.” (Esterházy Péter az Ókútról)
Meseszövő, önkiárasztó és költői: a művészetet tekintette a szülői ház legnagyobb hozadékának.
Nem a magas és a külföldi alkotásokat, hanem a szülei mondatait, anyja szenvedélyét, zenéjét, apja lassú öblösségét, zsoltárait és a vallásos gyerekkor Krisztus-keresését.
Kedvenc jelenetem az Ókútban, amikor az elbeszélő a fürdőkád lefolyójáról elmélkedik:
mennyi mese és történet átfolyhatott a kád kijáratán, ott laknak mind a föld alatti barlangokban. Milyen jó lenne kútba ugrani, mondja a kis Magda. Jó lenne a föld bugyraiban mászkálni, titkokat, a tudatalatti ösvényeit járni. A ház udvarának sóderéből part lesz, folyó. A Duna vagy a Tisza. Aztán már tenger és végül a fürdőkád óceánja. A Jablonczayk és a Szabók. E két örök témája.
Két folyó van itt: a felejtés és az emlékezés.
A múlt és régmúlt tekervényei, kanyarjai. Van szabad választásunk, hogy melyik úton menjünk tovább: Léthé – Mnemosümné. Teljék örömük a kiállításban! Legyenek olyan kíváncsiak, mint a gyerek Szabó Magda volt az Ókút kereső főhősében!
Elhangzott 2026. június 20-án, a Múzeumok Éjszakáján a debreceni Déri Múzeumban.
A „Tizenhárom hattyú” – Szabó Magda és az emlékezet című kiállítás 2026. június 20-tól, keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között látogatható a Debreceni Irodalom Házában.
Borítófotó: Explore Debrecen
