Az ággyal nem volt bajom
Itt volt az ágy,
egyszerű, egyszemélyes kanapé,
ugyanolyan sárgás, arany huzattal
bevonva, mint a rekamié
és a két karosszék.
Itt aludtam gyerekként,
mikor ti vigyáztatok rám.
Lefekvés előtt egyszer szembementem
a fürdéssel, nem akartam olyan kádba
beszállni, ahova öreg emberek is.
Mintha az időt magunkra lehetne venni,
és tényleg, de akkor még csak egy
hatéves őszinte undora tartott vissza.
Később majd önként fürdök nálatok,
úszom a súlyotok alatt,
kifújom az itt hagyott levegőtöket.
Az ággyal nem volt bajom, békésen
alszom, te kisimítod az arcomból a
frufrut, lefotózol. Tizenhárom év múlva
majd te ugyanebben az ágyban
– akkorra már van benne egy nagy mélyedés,
alatta megfáradt rugó –,
gyors szívroham lesz majd.
Előző nap pont hívtalak, elrontottad
a filmfelvételt, üres VHS-kazettát küldtél.
Kitöltetlen örökség, a legnagyobb kincs,
el is vesztem valahol.
Borítókép: Schuller Judit Flóra: Grandparent’s Flat, a szerző Memory Theatre című kiállításából.
