Tükör terem
lámpa vagy
egy tökéletesen zárt
szoba sarkában
az egyetlen fényforrás
van egy szekrény előtted
mögötte egy szék
amögött egy hűtő
minden belső fal
a három tárgy is
etalon fehér ideális diffúz felület
folyamatosan világítasz
nem emlékszel mikor kapcsolódtál be
a szekrényt közvetlenül
a többit közvetetten
a tárgyakon kívül a szoba üres
hőmérsékletének nincsen hatása a
fényerősségre
megcserélem a hűtőt és a széket
kinyitom a hűtőt
a széket a hűtőre teszem
hűtőt a székre
szétszerelem a széket
darabjait a hűtőbe rejtem
szétszerelem a hűtőt
ha átrendezem felszínüket
és befedem képmásaimmal
ha kifordítom belsejüket
ha kiirtok belőlük mindent
ami nem elfogyasztható
ha felzabálom a többit
ha elkezdem
perzselni mindkettőt
ha felgyújtom ami éghető
amíg összetevőik
elfolynak vagy szublimálnak
ha csak képmásaimmal maradunk
akik tehetetlenül
nézik ahogyan
összekormolom
a
szobát
I. A lámpa
a falakon
élő adásban minden leélt percem
és mögötte egy másik
egy másik
és egy másik
a vége
csendélet
a horizontig terjedő én
valahol elvész
csak sejtem
van ott valami
amiben el tud
soha nem jön vissza
távolodik
valamiért bujkál
mint esős erdőben az őz
áll
néz
otthon van
aztán elkanyarodik
lesüllyed egy hűs patak
a vékony talaj alá
hogy a meszet vájja
irgalmatlanul
majd ott tűnjön fel
ahol a legkevésbé számít
anyám bekapcsolt
most a sarokban
állok
nézek
ez az otthonom
és szemben
mind tükör
nem találom azt a képet
amelyik
újra és újra
eltűnik
mielőtt
leszáll
az
éj
II. A szoba
hattyú tárja szárnyát
felettem
lábára kapaszkodva
húzom ki magam a holtágból
tollává leszek
felfekszem karcsú testére
szalad a vízen
elrepül
sustorgunk
azt meséljük messzire
végül letesz keleten
nincs több vattacukor
hullámvasút sem
életem legszebb időszaka
nem ismerem a helyet
körbejártam már
ketrecem
áll
három érzés kerít hatalmába
kettő kiül az arcomra
az utolsóért visszanézek
éjjelre sehol
egy ismerős tükör
hátak
tüllszoknyám foszlik
körülöttem tollak
szállnak belőlem
nem kapaszkodnak
zenére
forgok
zenére
forgok
III. A szekrény
a pszichológusom szerint
a hazudozásom
konfrontáció-félelem
azt mondja
lépésről lépésre kell lebontanom
azt mondja
leghatékonyabb
modellezett környezetben kezdeni
ahol a reakciókat
ismerem
azt is mondja ez
az
körberendeztem magam fákkal
bármit súgnak
nem duzzasztom
tovább engedem
mindegy
mit
honnan
hová
minden oldalam papír
szakítószilárdságom állandó
hogyan állapítom meg
melyikkel áll szemben
ezt kérdezi
mindkét oldalra ugyanannyi
mindenhonnan vakít
merre induljak
azt mondja
szekrény vagyok
nem tudom merre nyílok
elhiszem neki
ő lámpa
amíg minden fehér
nincsen falak közötti tér
IV. A szék és a hűtő
folyó és tó
egy anyaméhben
két embrió
egyikük karcolta
kék anyagon fehér
ablak és ajtó
harmincévente áthelyezett
fehér fal előtt
fehér kandalló
esőcseppek sűrűsödése
patakká
őzek isznak belőle
nézik ahogy
alább kúszik
el-eltűnik
kőzetbe mállaszt utat
míg fellelik újra
mielőtt a folyóba
legörgetett kövek
a parton ácsingózó utolsó foltnyi
ligeterdő határán
fehér nyár
puhafák
felettük vasúti híd szerelvény
két gyerek ringatja anyját
miért
egy szoba
mit gát véd
ha folyóba zakatol
ha az ablak megreped
ha az ajtó elektromos
fehérzaj
ha egyikük megfullad
ha a másikat sodorja tovább
ha éjjelre
partra görgeti
de nem tükrözi
melyik
érkezik
meg
Borító: Unsplash
