A Csokonai Nemzeti Színház szeptemberi második bemutatója alkalmával Federico García Lorca egyik leghíresebb drámája, a Bernarda Alba háza került színpadra. Az apró, spanyol falucskában játszódó történet az apa temetésével indul, ami a Bernarda házában élők – az özvegy, anyja, öt lánya és két szolgálója – számára nyolcévnyi gyász és bezártság kezdetét jelenti. Erről a belső feszültségekkel teli helyzetről, illetve Bernarda anyjának karakterétől beszélgettünk Majzik Edittel, Maria Josefa megformálójával.
KULTer.hu: Keresztes Attila rendező az előadás kapcsán úgy fogalmazott, akkor lesz jó a világ, ha a Bernarda Alba háza már nem lesz aktuális, mert az azt jelentené, hogy a nők végre boldogulni tudnak.
Én nem feltétlenül értek egyet azzal, hogy a nők nem tudnak boldogulni. Lehet arról beszélni, hogy arányaiban még mindig kevesebb a sikeres női pályaív, vagy hogy a társadalom más elvárásokkal közelít a nőkhöz, mint a férfiakhoz. De azt gondolom, hogy
a női energiák mindig is fontosak voltak a világban, mindegy, hogy ezt munkahelyi karriernek vagy akár családi, emberi karriernek nevezzük.
Az előadásban megformált karakter oldaláról nézve Maria Josefa a család legidősebb tagja, egy generációval a címszereplő Bernarda, kettővel annak lányai fölött. Nekem ő a szabadságot és az elvágyódást jelenti. Bernarda annyira szigorúan fogja a lányait, hogy a legidősebbnek 39 éven át még csak udvarlója sem volt, míg Maria Josefa teljesen más közegben szocializálódott: egy szabadabb, tengerparti városban nőtt fel, a nőiségét a maga természetességében élhette meg, férjjel, gyerekekkel, barátnőkkel.
KULTer.hu: A történet szerint Bernarda bezárja az édesanyját, mert bolondnak tartja és szégyelli. Hogy látod az ő viszonyukat?
Nagyon drámai a gondolat, hogy valaki a saját anyját bezárja egy szobába, mert szégyelli. Bernardának ez a legfontosabb törekvése: nem elengedni dolgokat, hanem belegyűrni a saját rendszerébe.
Ha kell, az anyját zárja be, ha kell, a csődört az istállóba, ha kell, a lányait a négy fal közé. Ez az ő minden fölötti kontrollvágya.
Az én szerepfelfogásomban Maria Josefa kihasználja ezt a helyzetet. Neki egyszerűbb, ha azt gondolják róla, hogy megőrült, mert így bármit megtehet. Bemegy a legnagyobb balhé közepén, és kijelenti, hogy jó, veszekedjetek az örökségen, amit amúgy sem adok nektek, meg egyébként is férjhez megyek, ráadásul a tengerparton. Szerintem direkt bosszantja a lányát. A szöveg szerint két kurta megjelenése van, de Keresztes Attila az előadásban hozzátett még egyet: ebben a három pici villanásban, ami a figurának megadatott, az a színes világ úszik be, ami régen létezett, még mielőtt minden fekete-fehérré vált volna.
KULTer.hu: Ez nem csak átvitt értelemben van így: Maria Josefa az egyetlen a szereplők közül, aki sminket használhat, akinek az arcán Bernarda megtűri, hogy valami szín megjelenhessen. Hogyan nevelhet egy Mária Josefa-féle szabad lélek egy olyan elnyomó lányt, mint amilyen Bernarda lett?
Ez a nagy kérdés. Ezt Lorca művéből nem tudjuk meg, erről nem szól részletekbe menően.
Ezért is csodálatos a szöveg: legalább ötvenféle változatot el lehetne készíteni belőle.
A próbafolyamat során én is sokat gondolkodtam azon, hogy mit követhettek el a szülők, amitől Bernarda ilyen lett. Nem tudhatjuk, hogy Maria Josefa fiatalon nem volt-e ilyen. Számtalan példát látunk arra, hogy egy bántalmazó anya idős korára, demensként a világ legkedvesebb nénijévé válik. De én szeretek arra gondolni, hogy nem ilyen volt, hogy ez valamiféle apai „örökség”. Vagy csak szükségszerűség. Fiú örökös híján fel kellett nevelni egy olyan gyermeket is, aki majd továbbviszi a gazdaságot, aki kezeli a vagyont, Bernarda pedig alkalmas volt erre.
KULTer.hu: Milyen a kapcsolata Maria Josefának az unokáival?
Az unokák közül csak Martirióval van közös jelenete a színpadon. Ezt a részt nagyon szeretem, ott mutatkozik meg a valódi karaktere: megpróbálja átadni Martiriónak, hogy létezik egy másfajta, szép élet is. Egy olyan élet, amiben gyerekek születnek, felnőnek, vannak barátok, barátnők, támogató férfiak; megpróbálja elmondani neki, hogy az élet körforgása mennyire gyönyörű. A többi lánnyal nincs közös jelenet vagy mélyebb kapcsolatot megmutató szakasz, de a szövegből kiderül, hogy szereti őket, gondoskodott róluk. Korábban a párnáikra hímzett kiskutyát, szerecsent, életteli dolgokat: szerette volna megmutatni nekik a négy falon túli világot.
Az én olvasatomban Maria Josefa egy gyönyörű, hömpölygő életigenlést képvisel ebben a teljesen természetellenes, zord közegben.
Korából fakadóan gyermeki állapota és persze rossz közérzete van a zárt házban, mert ő egy szabad lélek.
Fotók: csokonaiszinhaz.hu
