A Grund – vígszínházi fiúzenekar nyolc éve alakult meg Fesztbaum Béla kezdeményezésére, aki A Pál utcai fiúk szereplőgárdájából állította össze szupercsapatát. A zenekar többi tagja szintén tehetséges színész és zenész: Ember Márk, Medveczky Balázs, Wunderlich József és Zoltán Áron. A sikerüket és eredményeiket pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy immár második éve töltötték meg teljesen a Budapest Parkot – ezúttal június 29-én. Nézzük is, hogyan varázsolták el a közönséget.
A naplementében úszó Budapest csodálatos látványt nyújtott a 2-es villamos Duna menti vonaláról. A város nyugodt volt, mindenki megpihent az előző napi hangos, de nagy jelentőséggel bíró Budapest Büszkeség menet után. A kapunyitás előtt egy órával a koncert helyszínére érve viszont már nem egészen ez volt az érzésem. Sokan már izgatottan álltak sorba, hogy a nyitásnál befutva, a kedvenceiktől alig pár lépésre, a színpad előtt foglalhassanak helyet. A tömeg egyre csak nőtt, azonban a bejutás teljesen zökkenőmentesen és gyorsan lezajlott.
A tizennyolc órai kapunyitás után másfél órát kellett várni a koncert kezdetére.
Itt egy kicsit fájó volt az előzenekar hiánya, ebben a nagy melegben talán gyorsabban eltelt volna az idő, de a ParkFM, azaz a Budapest Park saját rádiója így is szórakoztatott mindenkit a slágerekkel. A várakozás a koncert kezdetéig nagyon vidáman telt el, mindenki közvetlen és barátságos volt. Én, aki „elsőbálozó” voltam Grund-koncerten, meglepődve fedeztem fel, hogy a korosztályok legszélesebb palettája volt megtalálható, a legfiatalabbaktól a legidősebbekig. Ugyan az életkor és más tényezők akár éket is verhettek volna az emberek közé, a zenekar iránti szeretet az este során mégis összekötötte őket. Jó volt látni, hogy kicsi és nagy együtt énekli A Pál utcai fiúk vagy éppen Presser Gábor dalait.
A koncert végül egy kisebb csúszással kezdődött, de a hangulat annál jobb volt már az első pillanattól kezdve: a közönség tombolt, amikor megszólalt az első dal. Innentől sorban érkeztek a dalok és persze Márk poénjai, amiken nagyokat nevettünk. Még egy találós kérdést is feltett nekünk – ugyanazt, amit az RTL+ új reality műsorában, az Exek Csatájában hallhattunk. A fejtörőt itt is hagyom, hadd gondolkodjon rajta az olvasó: „Ha Andrea lánya az én lányom anyja, akkor ki vagyok én?”
A fiúk végig maximális profizmust és tiszteletet tanúsítottak a közönség és a játszott zenék iránt is.
Elképesztő tehetség és sokoldalúság bontakozott ki ezen a közel kétórás koncerten. Nem volt tagja a csapatnak, aki csak egy hangszeren játszott, vagy egyetlen szerepkörben ragadt volna.
A saját szerzeményekben és egyéb előadók dalaiban is nagyon otthonosan és összeszokottan mozogtak. Van egy pár ezek közül, amelyet külön is kiemelnék. Medveczky Balázs, miután előbújt a dobok mögül, szinte felrobbantotta a Budapest Parkot az energiájával, amint Elvis Presley A Little Less Conversation című dalát énekelte. Csodálatos pillanat volt, amikor Bryan Adams Summer of ’69-ja alatt a csapat mögötti kivetítőn az alapítástól kezdve a számukra legkedvesebb, eddig még soha nem látott fotók peregtek – a rajongók legnagyobb örömére.
Ember Márk pedig betartotta ígéretét és elénekelte Demjén Ferenc Jégszív című dalát,
amit óriási üdvrivalgás előzött meg, és egy nagy közös éneklés követett. Márk alighanem a zenekar legismertebb tagja, a Demjén Ferenc dalai alapján készült Hogyan tudnék élni nélküled?-ben betöltött főszerepének köszönhetően. A film páratlan sikere (ez lett a rendszerváltás óta a legnézettebb magyar mozifilm) is biztosan hozzájárult ahhoz, hogy ennyien lehessünk a Budapest Parkban. De nemcsak Demjén előtt hajtott fejet a csapat: Fesztbaum Béla a koncert első harmadában tartott egy kis megemlékezést Molnár Ferencről is: A Pál utcai fiúk régi, második kiadásából olvasott fel egy részletet, amikor Boka az üres Grundot körbesétálva végül megérti a dolgok valódi lényegét. Ez is egyike lett a koncert ihletett pillanatainak.
Az este legszebb pillanata azonban talán mégsem a fiúkhoz kapcsolódik, hanem a meghívott vendéghez, Dés Lászlóhoz: amit a rövid vendégszereplése során láthattunk tőle a színpadon, arra nehéz szavakat találni.
Időközben a Parkra sötétedett, és a színpad fényei csodálatos látványt nyújtottak.
Két dalt játszott el zongorakísérettel, majd a fiúkkal kiegészülve előadta a Sose halunk meg kultikus főcímdalát, a Nagy utazást. A dalt egy libabőrös, több perces szaxofon szólóval zárta, ami elképesztő ovációt váltott ki a hallgatóságból. Tökéletes lezárása volt saját kis szerepének ezen az estén. Aki ott volt, látta és hallotta, biztosan sokáig fog még emlékezni rá.
A koncert végül a Mi vagyunk a Grund című dallal fejeződött be, ami a leginkább kapcsolódik az együtteshez, és amit a közönség is a leghangosabban énekelt együtt velük. A tömeg vastaps közepette köszönte meg az egész este alatt nyújtott fantasztikus teljesítményt. Összegezve csak pozitív dolgokat tudok az estéről elmondani. Aki esetleg kétkedve áll ahhoz, hogy egy színházi társulat koncertjére látogasson el, ne habozzon tovább. Felejthetetlen élményben lehet része, és megtapasztalhatja: a színház varázslata nem áll meg a függönynél – ott van a színpadon, a zenében, a közös éneklésben is. Lezárásként, pedig csak annyit mondhatok, hogy: „Éljen a grund! Éljen A Grund!”
A Grund – vígszínházi fiúzenekar, Budapest Park, Budapest, 2025. június 29.
Borítókép és fotók: Nagy Márton/Budapest Park
