Elveszett tudás
Szomszédjaim azért nem szedték
a magaságyás fűszernövényeit,
mert nem ismerték őket.
Ez hamar kiderült számomra.
Nemcsak a fiatalok vagy a külföldi
származásúak nem voltak tisztában
azzal, hogyan kell ezeket termeszteni
és felhasználni, hanem a százéves nénikék sem.
Az egyik idős szomszéd néni a földieperágyásba
vetett egy csomó lestyánt. Le is szúrt egy kis jelet:
LIBBSTICKA – azaz LESTYÁN. De azt nem tudta már,
hogy ez a növény akár háromméteresre is nőhet,
és még másfél méterre is szétterülhet.
Maga az ágyás sem szélesebb másfél méternél,
és már szépen nőtt benne a földieper –
idén már teremni is fog minden bizonnyal.
A néni Bodenből származott, öreg számi volt.
Éjjel kellett kimennem kiszedni a lestyánmagvakat,
hogy ki ne keljenek a földieprektől elfogva a táplálékot
és a fényt. Gerillakertész lettem.
A régi tudás valahol a múlt század első felében kihalt,
vagy nagyon alaposan elrejtőzött az emberek elől.
Amikor a svéd kormány kiadott egy brosúrát
Háború vagy válság idején címmel, olyan dolgokat kellett
leírnia az állampolgárok számára, amit józan ésszel tudni lehetne.
Például, ha nincs víz, és nem lehet bent használni a vécét,
ki kell menni a szabadba (erdő, park, mező), ásni egy lyukat,
és abba kell végezni a dolgunkat, majd befedni földdel.
Vécépapír helyett használjunk leveleket vagy havat.
A brosúrát olvasgatva az öreg számi nénire gondoltam.
Talán ő sem szaladna ki az ablaka alatti erdőbe szarni,
ha nem működne a vécé a lakásban. Talán ő sem tudná,
hogy az őseinek sose volt vízöblítéses vécéje a kåtában.
Háború az ágyásoknál
Tavasszal eldugdostam
két sor vöröshagymát.
Gondoltam, eleszegetem a nyáron,
és még másnak is jut belőle.
A lestyános eset után történt,
hogy kimentem az ágyásokhoz,
hogy a tabbouleh-hez szedjek fel
egy pár zöldhagymát.
Az egyik sor nyomtalanul eltűnt.
Megmérgesedtem, mindjárt arra
gondoltam, hogy a számik
nem hagyják magukat,
és a lestyános néni bosszút állt.
Hazamentem és egy műanyag táblára
felírtam egy üzenetet, hogy aki felszedte,
legyen szíves dughagymával pótolni
a nekem és a közösségnek okozott kárt.
A táblát beleszúrtam az ágyásba,
oda, ahol a sor hiányzott.
Svédországban közös mosókonyhák vannak,
ahol, ha valaki rosszul csinál valamit,
mérges üzenetet szoktak neki hagyni.
Az általában pontos, egyszerű megfogalmazás
mellett, néhányan versben írják meg
az ismeretlen tettes elleni haragjukat.
Ezt itt mosókonyha-költészetnek hívják.
A passzív-agresszív svéd viselkedés szép példája.
Én meg sikeresen bevezettem a körzetünkben
a magaságyás-költészetet a hagymalopás nyomán.
Borító: Unsplash
