Szertartás
Abba bele szokás fulladni, mondta a nénje. Egyszer egy rokonnak sikerült, bár nem így tervezte, és nem pont ebbe a bádogkádba, de tény, hogy az utolsó lélegzete szappanos vízzel töltötte meg a tüdejét. Nénje vödrökből és fazekakból töltötte meg a kádat. A fazékban forró, a vödörben hideg. A víz hangosan csattant a nagy bádogaljon. Sári is vitt bele a homokozóvödrével. A dédanyja akart fürdeni a régi kádban, amit már ő is csak nyáron használt. A fürdőszobait nem állhatta, nem támasztotta meg rendesen a hátát, a zománc pedig túl csúszóssá vált a szappantól. Neki az esti szertartás még mindig a lavórral ért véget. De nyáron elnyújtózhatott a bádogkádban, a fala meg felért egész a nyakáig. Dédi már jó mélyeket szuszogott a kádban, ellazultak a görcsös izmai. Sári a sámlin tördelte az ujjait, a térdében ugrált az ideg. Nénje még mindig a fulladást ecsetelte. Az a rokon valahogy elcsúszott, beverte a fejét a kád szélébe, és már nem ébredt fel. A szomszédok találták meg a színültig töltött teknőben, szerencse, hogy a ház nem égett le. A virágos petróleumlámpa a kád mellett állt, a macska ott vonaglott, kis híja volt, hogy fel nem borult.
– Hallgass már el, a szívbajt hozod a gyerekre! Mit érdekel téged az a hülye! Mikor volt az már? Vagy hetven éve. Amúgy se volt normális, utálta az egész utca. Ivott, aztán beleszédült a kádba. A macska is teljesen meg volt zavarodva. Nyomkodnád inkább a nyakam, a gyereket meg ne riogasd!
De Sárinak ennyi is elég volt. Innentől kezdve csak azt figyelte, nehogy dédi feje elmerüljön a vízben. Ha a tokáját akár egy kicsit meglebbentette a víz, Sári szinte minden tagja épp olyan görcsös lett, mint a dédi reumás ujjai. Csak akkor könnyebbült meg, amikor szárazra törölték, és ráadták a tiszta nyári otthonkát. Este Sári is segített betakarni dédit. Nyáron nem dunyhával, csak paplannal, pedig a vályogházban hűvös volt. Csupán a feje látszott ki, mindig a hátán feküdt.
Dédi télen halt meg. És annak az estének semmi köze nem volt se a kádhoz, se a lavórhoz. A fulladáshoz talán. Legalábbis Sári úgy gondolta, hogy egy kicsit minden halál az. De a vízbefulladást mindennél gyűlöletesebbnek gondolta. Akkor is ettől kezdett rettegni, mikor a következő nyáron nénje kivonszolta a kádat a kertbe, hogy Sári meg a lányok pancsolhassanak benne. Slagból folyatták bele a hideg vizet, a másik három lány azonnal bugyira vetkőzött, fröcsköltek, nevettek, Julcsi, a legnagyobb hangú még búvárkodott is. Sári eleve nem akart bugyira vetkőzni. Ha a nénik a strandon eltakarják a mellüket, akkor ő miért mutogassa? Bement a szobába az úszódresszért. De ezzel a lassú átöltözéssel is csak időt akart nyerni. Hátha addig megunják, és nem kell bemennie a kádba. Hogy aztán a nagy hévben a víz alá nyomják. A hátán tapossanak. Ő meg csak küzd, hogy levegőhöz jusson. De csak tovább nyeli a vizet. Egészen addig, amíg a teste mozdulatlanul fellökődik a felszínre. A szeme kinyílik, és akkor már azt sem érzi, hogy belement a víz. Pedig azt mindig utálta. Sári végül nem ment be a kádba, helyette kifeküdt a napra. Pont úgy, mint a nénik a strandon. A többiek nem értették, ő meg utálta, ahogy égeti a nap.
Évekkel később a fóliában dolgozott nyári munkán. A férfiak kivitték a bádogkádat a sorok végéhez, és teleengedték hideg vízzel. Ott úgy mondták, hogy az emberek. Az emberek szedték a tetves karalábét, az asszonyok meg mosták a levelét a kádban. Ott Sári is asszony volt. Akkor is égette a nap. Ez fájt. Tetves karalábé nem mehet a nagybanira. A gumó jó, csak a levele bogaras. Beleborították a ládából a vízbe, ami felcsapott, és beterítette az összes asszonyt. Lenyomni a karalábét, jó mélyre, hogy felázzon a ragacsos tetűmáz. Nem szabad hagyni, hogy feljöjjön a felszínre. Aztán meg kellett dörgölni a levelet, majd újra jött a láda.
Sári tarkóját perzselte a nap. Kiöntötték a sötét, koszos vizet, az emberek tisztát engedtek a bádogkádba. Nem bírta tovább. Belenyújtotta a karját szinte a válláig, az arca is majdnem beleért. Élvezte, ahogy lehűti a jéghideg víz. Akkor jutott eszébe a dédanyja. Hirtelen hátralépett, fröccsent a víz. Körbepillantott. A tanya macskája a kád mögül bámult rá.
Borító: Unsplash
