Otthonost főzünk
Kihaltak a kacsacsőrű emlőseink.
Nem adtak tojást. Nem doromboltak.
Pedig úgy szerettük őket,
hogy kalapáccsal vágtunk az ujjunkra.
A karámba azóta bevert az eső,
és mint poshadó medence, úgy bámul.
Főzni kéne, aztán összecsomagolni.
Máshogy kell innentől laknunk.
Most elnézegetjük a szomszéd struccait,
de hétvégére nincs terv, helyjegy.
A karámot le kéne bontani,
kőkertet rakni a helyére.
Hamis otthonost főzünk deszkáiból,
esténként kiöntjük a maradékot.
Holnapra szárazságot mondanak,
nem nő több csalán a keményítőből.
Pedig úgy szerettük őket,
amiért zsibbasztották kéklő ujjaink.
Borító: Unsplash
