Turbo
– Alig maradt lóvém, bassza meg! – mutatta Robi a tárcáját. Egyetlen pénzérme volt benne.
– Mondtam, hogy valami olcsóbb cigit vegyél! A Munkás nem jó? – kérdeztem a bátyámat. A piros telefonfülke mellett álltunk, elvettem tőle egy szál Symphoniát.
– Hagyjál már azzal a szarral! Kommunistáknak való.
– Nálam van még pénz, adok én. Csak hívd már fel azt a Ferit! Jó lenne megtudni, hogy mi a faszt akar – Morcos türelmetlenül beleslukkolt a cigijébe.
Az volt a tervünk, hogy szombat reggel Miskolcra utazunk, besegítünk Ferinek. Meguntuk a csóróságot. Egyre kevesebbet voltunk otthon, a szüleink szórtak nekünk némi aprót, hogy ne legyünk éhen az utcán, de másra nem volt elég. Suli után is csavarogtunk, nem csak hétvégeken. Ha fáztunk, vagy idegesített a zsernyákok bámészkodása, a garázsban lebzseltünk. Összedobtuk a pénzünket cigire, vagy megbeszéltük, hogy egyikünk vesz egy dobozzal, a többiek meg kaját vásárolnak. Hogyha nem marad rávaló, lopunk. Az ABC-ben akkoriban még nem volt kamera meg biztonsági őr. Legtöbbször vettünk pár golyórágót vagy Turbót. Feltartottuk a pénztárost azon dilemmázva, hogy milyet vegyünk, pirosat, kéket, esetleg sárgát, meg vajon milyen autós kép lehet a zöld csomagosban. Közben sápadtarcú haverunk mindenféle finomságot le tudott nyúlni. Szellem volt a legügyesebb tolvaj. Állandóan azzal ugrattuk, biztos a nevéből ered. A cukormázas édességektől néha már gyomorfájást kaptunk, főleg a téli fagyi émelyítő krémjétől. Baka szerint ilyen lehet a punci íze. Talán ezért mondtunk le róla nehezen.
– Na mi van, kicsörög?
– Aha! Csak a kocsmáros mindig kurva lassan veszi fel. Jó napot! Bodnár Ferencet keresem. Ott van most? Na, király! – Robi odasúgta nekünk, hogy már jön a kagylóhoz. – Cső Feri! Szombaton viszed Csabit játszani? Jó! Mennék az öcsémmel, meg vinnék pár havert. Nem értenek hozzá, de figyelőnek jók. Oké, értem. Elutaznak ők is hétvégén. Ne majrézzá, el fognak engedni.
Ferit csak Robi hallotta, de kikövetkeztettem, miről beszélnek.
– Mi a helyzet? Mehetünk? – kérdezte Morcos a bátyámtól.
Az igenlő válaszra mindenki örömujjongásban tört ki.
– Ennyire azért ne viruljatok! Megnéz titeket, aztán eldönti, mi lesz.
– Megnéz minket? Nem aktfotózásra megyünk, baszod! – fakadt ki Morcos.
– Megnéz titeket és dönt. Ennyit mondott – Robi visszaadta neki a
megmaradt aprót.
– Ebből még tudunk venni rágót, de kaját nem.
Mindannyian Szellemre néztünk. Bólintott.
Ismét ügyes volt. Bőszabású pulcsija alá lazán be tudott tenni néhány csomag Pattinka ropit. Csak azt lehetett látni, hogy ugyanúgy távozik, ahogyan érkezett.
– Nem is tudom. Jó lesz a zöld! – Vetettem oda a pénztárosnak, miután a többiek is kiválasztották a Turbo rágót. Tudtuk, nagyjából mennyi időre van szüksége Szellemnek, addig hezitáltunk a választékon. Fizettünk, majd kiléptünk az ajtón. Szellem cimbora kosárlabdás léptekkel indult el a bolttól. Hirtelen egy Daciás hajtott elé. Nekizuhant az autónak. Elhasalt a motorháztetőn, lefejelte a kasztnit. Talpra állt, kicsit megrázta a fejét. Megnyugodtam, valószínűleg nem törtek csontjai. Két-három csomag Pattinka lezuhant a földre.
– Mi a faszt csinálsz, baromállat! – kiabált Morcos a nagydarab, körszakállas fószer felé, az meg kipattant a Daciából.
Szellem egy tizedmásodperccel hamarabb lehajolt a zsákmányért, majd kiegyenesedve farkasszemet nézett a Daciással. Hatalmas pofont kapott a pocakos csávótól.
– Szóval te vagy az a kis pöcs, aki csokit meg mindenfélét lop a boltomból? – Nem várt választ, azonnal útnak indította a következő sallert. – Eredj a raktárba, te szarházi!
– Pucoljunk a bunkerbe!
Ki akartam lesni a fejleményeket és megvárni Szellemet, de Morcos kiáltására Baka meg a bátyám rohanni kezdtek. Én is ezt tettem.
Baka kapkodta a levegőt, a garázst reszkető kézzel nyitotta ki. Nem bír futni. Eggyel több ok, hogy elfelejtse a hadsereget, gondoltam.
– Itt van apád Zsigulija. Hogy fogunk így elférni? – kérdezte Robi idegesen.
– Üljetek a kocsiba! Csak rá ne gyújtsatok!
– Mi van, haver? Gyorsan megtanulsz vezetni és átsuhanunk a vasfüggönyön?
Morcos behuppant a Lada anyósülésére. Jól szórakozott saját viccén, aztán mind röhögtünk. Igazából azon, ahogy a nevetése visszhangzik az autóban. De továbbra sem voltunk nyugodtak.
– Srácok, ha a boltos fickó kihívja a zsarukat, az szopás. Beviszik Szellemet és összeverik – Morcos komolyan mondta, mint aki tapasztalatból beszél.
– Szerinted lecsukják? – kérdeztem.
– Szerintem bebasszák a fogdára egy napra, és kap néhányat a gumibottal. Azoknak a köcsögöknek meg van tanítva, hogyan üssenek, hogy ne legyen nyoma.
– Rohadjanak meg! Na, én nem gubbasztok itt tovább. Rá kell gyújtanom – türelmetlenkedett a bátyám. Kiszállt mellőlem a kocsiból. A szélvédőn keresztül néztük, ahogy fújja a füstöt. Úgy döntöttünk, mindnyájan elszívunk egy cigit, hiába szűk a hely a Zsiguli mellett.
– Nehogy ráhamuzzatok a kocsira! Apám kinyír, ha csak egy kis foltot meglát rajta.
Vágni lehetett a füstöt a garázsban.
– Meg lehet így fulladni. Kinyitom az ajtót, úgyse jön erre senki.
– És ha követtek? Mi van, ha meglátták, hová szaladunk? És mi van, ha Szellem elmondta, hogy többen vagyunk? Vagy a pénztáros pofázik rólunk, a Turbo rágós kis suttyókról? – hadarta a bátyám.
Morcos megtorpant, a kilincsen tartotta kezét.
– Ezért mondtam, hogy maradjunk a seggünkön. Egy óra múlva hazamegyünk. Nem hiszem, hogy keresnek majd. Vagy ha igen, inkább otthon fogjanak meg – szólt közbe Baka.
– Nekem tökmindegy, honnan visznek el. Fater úgyis letépi a fejem. Tőle jobban fosok, mint a zsernyákoktól – Morcos kinyitotta a garázs ajtaját, a füst gyorsan elillant.
– Na, zárd vissza! Neked mi volt benne? Mutasd! – nézett rám Baka, széthajtogatta saját rágógumija papírját.
– Lámbordzsíni Kountakk – vigyorogtam. Fogalmunk sem volt az olasz nyelvről, csak az oroszról. A Ferrarit még ki tudtuk betűzni, de a Lamborghinit hibásan mondtuk.
– Az a kedvencem! Hány lovas?
Az autó fotója alatt szerepeltek a fontosabb adatok. Hengerűrtartalom, lóerő, végsebesség. Ezért imádtuk a Turbo rágót.
– Négyszázötvenöt.
– Egyszer ilyen szekerem lesz. Igaziból, nem csak papíron.
– Na persze. Kiszes leszel, vagy mi a faszom? – ugratott a bátyám. Csak Baka nem nevetett.
– Morcos, nem kell KISZ-tagnak lennem, hogy ilyet vehessek. Majd az ott a piros, hol a piros meggazdagít – gondolkodott katonainges barátom.
– A nagybátyám évek óta ezt csinálja, mégsincs ilyen verdája.
Baka rám pillantott, majd vissza a képre. Azt hiszem, neki a Lamborghini volt az első szerelme.
– Szellem mennyit kaphat, ha mégis lecsukják?
Amint ezt kérdeztem, hirtelen dörömbölést halottunk. Valaki ököllel verte a garázsajtót.
– Rendőrség! Nyissák ki az ajtót felemelt kézzel! – mély, agresszív hang szólt hozzánk az ajtó mögül. Én, a bátyám és Morcos megdermedtünk, Baka a mennyezet felé nyújtotta karját.
– Így hogy a picsába nyissam ki? – tétovázott Baka, remegő hangon.
– Engedd le a kezedet, te ökör! Nyisd ki az ajtót, utána emeld fel!
– Ja, jóvan – megmarkolta a kilincset, hirtelen lenyomta, majd ugyanazzal a lendülettel visszaemelte karját a magasba.
Borító: Unsplash
