Pólyás
rácsos ágyam az ablakkal szemben
szürkébe borult az ég
sunyít a villanydrót a sapkája alatt
szarkapár karma ragadja meg
a hullámtört jégpálca lefordult szög
de a két giccsvadász nem erre figyel
egyikük sem veti utána magát
a csillogó szerzeményekből elég
a csőrbe vett kristály szétolvad
lommá válik a félretett kincs
mondaná egyik a másiknak
ám az elégre nincsen szarkaszó
ahogy a fészek határára sincs
kiterjesztik szárnyukat
és máris minden jó úgy ott és ahol
de lehet-e birtok tárgya a hiány?
anyámé a tej enyém a korgás
kipróbálom milyen éhesnek maradni
tegnap este kezdtem el
csak egyik oldalról csapoltam
alig negyed korsóval
és nem ébresztett éjjel a has
ma kihagyom az első időpontot
a felnőtteknek ez a kávé
nem is tudom mikor jut idejük
édesanyjukból is kortyolni végre
kimerült az órában az elem
a mutató helyben kattog
de továbbterjeszkedik a délelőtt
becsukott szemmel is látom
a sírás és nevetés gyümölcseit
a szilvát és a vérnarancsot
húsuk alig különbözik
és bizonyos megvilágításban
fölcserélődnek a színek
Borító: Unsplash
